Az alábbiakban kedves olvasóink megismerkedhetnek XVI. Benedek pápa üzenetével, amelyet a tömegtájékoztatás 42. világnapján tett közzé.
Kedves Testvéreim!
Az idei tömegtájékoztatási világnap témája – A média a főszerep és a szolgálat válaszútján. Keressük az igazságot, hogy megosszuk másokkal! – rámutat arra, hogy a kommunikációs eszközöknek milyen fontos szerepük van az emberek és a társadalom életében. Nincs az életnek olyan területe – különösen, ha figyelembe vesszük a globalizáció igen elterjedt jelenségét –, amelyben a média ne játszana szerepet az emberek közötti kapcsolatokban, a társadalmi, gazdasági, politikai és vallási folyamatokban. Ezzel kapcsolatban írtam ez év január elsejére, a béke világnapjára szóló üzenetemben: „Az óriási nevelő erővel rendelkező tömegtájékoztatási eszközöknek rendkívüli felelősségük van abban, hogy elősegítsék a család tiszteletét, hogy bemutassák annak reményeit és jogait, és előtérbe állítsák szépségét” (5).
2. A technológia nagy arányú fejlődésének köszönhetően ezen eszközök előtt rendkívüli lehetőségek nyíltak meg, melyek új és eddig ismeretlen kérdéseket és problémákat vetnek fel. Tagadhatatlan, hogy a média elősegíti a hírek áramlását, a tények ismertetését és a tudás terjesztését: döntően hozzájárultak például az írni és olvasni tudás elterjedéséhez, a szocializációhoz, valamint a demokrácia és a népek közötti párbeszéd fejlődéséhez. Ezen eszközök nélkül igen nehéz lenne elősegíteni és elmélyíteni a népek közötti megértést, egyetemes érvényt szerezni a békéért folytatott párbeszédnek, biztosítani az alapvető információkat, ugyanakkor garantálni – mindenekelőtt a szolidaritásra és a társadalmi igazságosságra irányuló – gondolatok szabad áramlását. Igen! A médiumok nem csupán gondolatok terjesztői, hanem olyan eszközök is lehetnek, és kell lenniük, amelyek egy igazságosabb és szolidárisabb világ szolgálatában állnak. Sajnos azonban fennáll a veszélye annak, hogy olyan rendszerré válnak, amelyek az embert pillanatnyi érdekeknek rendelik alá. Itt az ideológiai célokra használt, a zaklató reklámokon keresztül fogyasztási cikkek eladására irányuló kommunikációra gondolok. A valóság bemutatásának ürügyén valójában az egyéni, a családi és a társadalmi élet helytelen magatartásformáit akarják legitimálni és ránk erőltetni. A hallgatottság és a nézettség növelése érdekében alkalmanként a szabályok áthágásától, a vulgaritástól és az erőszak bemutatásától sem riadnak vissza. Még az is lehetséges, hogy a médián keresztül olyan fejlődési modelleket mutatnak be és támogatnak, amelyek nemhogy csökkentik, hanem inkább növelik a technológiai különbséget a gazdag és a szegény országok között.
3. Az emberiség ma válaszút előtt áll. A médiára is érvényes, amit a Spe Salvi kezdetű enciklikában írtam a haladás kétarcúságáról, amely kétségtelenül új lehetőségeket nyit a jóra, de megnyitja a rossz mélységeit is, amelyek korábban nem léteztek (vö. 22.). Fel kell tehát tennünk a kérdést: bölcs dolog-e engedni, hogy a tömegtájékoztatási eszközök a mindent figyelmen kívül hagyó magatartásnak legyenek alárendelve, vagy olyanok hatalmába kerüljenek, akik manipulálják az emberek lelkiismeretét. Nem kellene-e sokkal inkább azért tennünk, hogy az egyén és a közjó szolgálatában maradjanak, és hogy elősegítsék „az ember erkölcsi formálását”, a „belső ember növekedését”? (uo.) A kommunikációs eszközök rendkívüli kihatása az egyén és a társadalom életére széles körben elismert tény, de ma már az is nyilvánvaló, hogy eredeti szerepe olyan mértékű változáson ment keresztül, amellyel számolni kell. Ma egyre nyilvánvalóbb, hogy a kommunikációs eszközök nemcsak a valóság bemutatására vállalkoznak, hanem a bennük rejlő hatalomnál és befolyásoló erőnél fogva maguk akarják meghatározni annak mibenlétét. Megállapítható például, hogy néhány alkalommal a médiát nem korrekt információközlésre használják, hanem eseményeket „fabrikálnak”. A média szerepének e veszélyes módosulása aggodalommal tölti el a lelkipásztorokat is. Mivel olyan témákról van szó, amelyek alapjaiban érintik az emberi élet minden területét (erkölcsi, szellemi, vallási, társadalmi, érzelmi, kulturális), kockára téve az ember javát, hangsúlyoznunk kell, hogy erkölcsileg nem minden fogadható el, ami technikailag megvalósítható. A tömegtájékoztatási eszközök hatása a mai ember életére elkerülhetetlen kérdéseket vet fel, amelyek már nem elodázható döntéseket és válaszokat várnak.
4. A tömegkommunikációs eszközök társadalomban betöltött szerepe ma már szervesen kapcsolódik ahhoz az antropológiai kérdéshez is, ami a harmadik évezred döntő kihívása. Hasonlóan ahhoz, mint ami az élettel, a házassággal, a családdal vagy korunk olyan nagy kérdéseivel, mint a béke, az igazságosság és a teremtett világ megőrzése történik, a tömegtájékoztatásban megkérdőjelezik az ember lényegét alkotó tényezőket és a rá vonatkozó igazságokat. Amikor a kommunikáció nem kapcsolódik biztos erkölcsi alapokhoz és elveszti a társadalmi ellenőrzést, akkor már nem tartja szem előtt, hogy a középpontban az ember áll, akinek a méltósága sérthetetlen. Így fennáll a veszély, hogy negatív hatást gyakorol az ember lelkiismeretére, döntéseire, és végül korlátozza az ember életét és személyes szabadságát. Ezért elengedhetetlen, hogy a tömegtájékoztatási eszközök szenvedélyesen védjék az embert és tiszteletben tartsák máltóságát. Néhányan úgy gondolják, hogy ma ezen a téren „info-etikára” lenne szükség ugyanúgy, ahogyan az orvostudomány és az emberi életre vonatkozó tudományos kutatások terén létezik a bioetika.
5. El kell kerülni, hogy a média a korunk valódi csapásait jelentő gazdasági materializmus és etikai relativizmus szócsöve legyen. A média elősegítheti és elő is kell segítenie az emberre vonatkozó igazság megismertetését és védelmét azokkal szemben, akik ennek tagadására és megsemmisítésére törekszenek. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a tömegtájékoztatás legfőbb hivatása az emberre vonatkozó igazság keresése és bemutatása. Felemelő feladat e cél szolgálatába állítani a média kifejezőeszközeinek egyre szebb és kifinomultabb árnyalatait, amelyekkel a média rendelkezik, és amelyek elsősorban az e területen dolgozó felelős személyekre és szakemberekre vannak bízva. De ez a feladat bizonyos mértékig mindannyiunkat érint, mert a globalizáció korszakában mindannyian használjuk és alakítjuk a tömegtájékoztatást. Az új médiumok, különösen a telefon és az internet, nagy változásokat okoz a kommunikációban. Talán ez a változás jó alkalom arra, hogy – szeretett elődöm, II. János Pál pápa szavaival – az emberről szóló igazság lényegi és elidegeníthetetlen vonásai láthatóbbá váljanak. (vö. A gyors fejlődés, 10)
6. Az ember szomjazza és keresi az igazságot. Ezt igazolják azok a mutatók, amelyek számos kiadvány, program és színvonalas műsor sikerét tükrözik, amelyekben elismerik és jól bemutatják az igazságot, az ember szépségét és nagyságát, beleértve vallási dimenzióját is. Jézus mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32). Az igazság, amely szabaddá tesz minket, Krisztus, mert csak ő tudja teljesen kielégíteni azt az élet és szeretet iránti szomjat, amely ott van az ember szívében. Aki találkozott Krisztussal, és akit az ő üzenete magával ragadott, megtapasztalja azt a fékezhetetlen vágyat, hogy megossza és elmondja másoknak is ezt az igazságot: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk – írja Szent János –, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. (…) Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1,1-4)
Kérjük a Szentlelket, hogy ne legyen hiány olyan bátor szakemberekben, akik tanúskodnak az igazságról, hűek Krisztus ránk bízott küldetéséhez és a hit üzenetétől lelkesen „értelmezni tudják a jelenkori kulturális igényeket, és e kommunikációs korszakot nem az elidegenedés és az irányvesztettség korszakaként élik meg, hanem úgy, hogy ez értékes kor az igazságkereséshez és az egyének és népek közösségének fejlődéséhez” (II. János Pál beszéde Parabole mediatiche, 2002. november 9.).
Ezzel a jókívánsággal adom szeretettel mindenkire apostoli áldásomat.
Vatikán, 2008. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc ünnepén
XVI. Benedek pápa
