1958 júniusában lebontották az úgynevezett Kis-hidat, amely a várost kötötte össze az Erzsébet szigettel és a magyarországi átkelőhellyel. Ez ugyan nem nagyon tetszett a komáromiaknak, de semmit sem lehetett tenni, mert a hajógyárban legyártott nagyméretű hajóknak szabad utat kellett biztosítani a Dunára. A város közlekedését azonban rendesen megbénította ez a helyzet, hiszen a közlekedésben részt vevő motorosoknak hét kilométeres kerülővel , az Erszébet szigeti szűk úton sikerült csak eljutniuk az átkelőhelyhez. A gyalogosok és kerékpárosok ugyan igénybe vehették a kompot, amely félórás időközökben közlekedett, de ez gyakorta bizonytalan és időigényes volt. Túl ezen, a komp működtetése évi 300 ezer koronát (9958 euró) vitt el a városi költségvetésből. A komáromiak tehát nagyon várták ennek a kellemetlen provizóriumnak a végét. Aztán elérkezett 1968. augusztus 9-e, és először sétálhattak át Csehszlovákia első felnyitható hídján. Nem csoda, hogy ezen a verőfényes nyári napon több ezer komáromi polgár jött össze mindkét hídfőnél, akik közül sokan megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hiszen megszűnt a közlekedési káosz.
Bár a felnyitható hidak nem tartoztak az abszolút furcsaságok közé – Pétervárott megközelítőleg hatvan ilyen volt -, a mi hídépítőink az ilyen megoldást újdonságnak tekintették. Maga a híd 50 méter hosszú, és két karral rendelkezik, amelyeket 60 fokos szögben lehet elmozdítani. Két perc szükséges a felnyitásához, de áramszünet esetén ez kézzel is elvégezhető. Az egész komplexum , magával a 130 méteres hídfővel és a rákapcsolódó, négysávos úttal egészen a Kossuth térig, akkor negyvenmillió koronás beruházást igényelt.
Ing. Ján Marko, a Szlovák Nemzeti Tanács akkori alelnöke megnyitó beszédében annak a kívánságának adott hangot, hogy az új híd legyen összekötő kapocs hazánk és Magyarország között, de tágabb értelemben valamennyi európai országgal is. Sajnos, ez a műszakilag igényes építmény, nem sokáig szolgálta „békeküldetését”. Augusztus 20 – ról 21 – re virradó hajnalon ugyanis alapjaiban megrázkódott a Csehszlovákiát elfoglaló orosz tankok terhe alatt. Ezt a teherpróbát azonban műszakilag kiállta, bár az invázió befejeztével új méréseket és apróbb javításokat kellett elvégezni, beleértve az úttestet is.
A komáromi felnyitható híd tehát negyven éve kíválóan szolgálja városunk polgárait és a városon áthaladó turistákat. Ezen túl, mindenképpen Komárom érdekességei közé tartozik.
fb, bj
A Delta – komáromi régió hetilapja alapján beküldte: SzaKC Komárom
