November 20-23 között, a Magas-Tátrában, Csorba tón található Baník szállodában zajlott az Anyaközpontok Nemzetközi Hálózatának (mine) második konferenciája. Az ott szerzett tapasztalatairól számol be az egyik magyarországi résztvevő, Juhász Bori:
Egészen megrengető tapasztalat volt számomra ez a konferencia.
Mintegy száz delegált és szakértő, főleg nők és családtagjaik (sok kisbaba, totyogó, kisgyerek és kísérő férj, nagymama) volt jelen.
Elismerés jár a szlovák szervezőknek, mert csodálatosan elfogadó, egymást segítő légkört teremtettek, az érzelmeket sem kizáró előadásokhoz. A konferencia lassú sodrású volt, tökéletesen figyelembe véve a kisgyerekesek igényeit (például altatás miatt hosszú ebédszünet volt, gyermekfelügyeletet biztosítottak végig , a kedves hostessek fejükön bóbitapingponglabdát viseltek,, névkitűző helyett kézzel készített mézeskalácsszív kerámia lógott a nyakunkban . Én is csak a második nap jöttem rá, hogy amiatt, hogy a hordozókendős és szopizós babák ne szúrják meg magukat, miközben anyuhoz bújnak. A kávészünetben fantasztikus házi sütésű süteményeket szolgáltak fel, a kávészünet végét gitárszóval és szlovák gyerekdallal jelezték, az alapítóanya közeli halálára emlékezve lampionos felvonulást szerveztek gyertyákkal és babákkal a kis tó körül este.
Egy percre sem éreztem, hogy nem mondhatom ki, amit valójában gondolok, hogy majd belém kötnek, hogy óvatoskodnom kell, hogy bármiféle versenyhelyzet lenne. Minden a kooperációra épült. A sok nő és kisgyerek nagyon jó atmoszférát teremtett.
Azért töltöttem ennyi időt a konferencia leírásával, én gyakori konferenciára járó, mert ezúttal, mint ahogy az a pedagógia módszertan könyvekben meg van írva, a HOGYAN egyben a MIT is volt, a módszer maga volt a mondanivaló.
De mik is azok az anyaközpontok? (Mother Centers, MC vagy Müttercentrum, máshol Eltern -Kind-Zentrum):
A 2. világháború után a nácik pacifikálására Nyugat-Németországban és Ausztriában létrehozták a Szülők Iskoláját, ahol a szülőket próbálták a nevelés nem agresszív módszereire, kooperációra oktatni. Rendes padban ülős tanfolyamok voltak ezek. A 70-es évekre a hatóság rájött, hogy az elesett, hátrányos körülmények között élők nem jönnek el. Felkértek egy akkor már feminista német szociológusnőt (és rockénekesnőt ), Monika Jaeckelt, hogy csináljon egy kutatást, és derítse ki, hol maradnak „ezek”. A kutatás során nagyon sok nővel készített interjút, majd írt egy könyvet, és megszülettek az első német anyaközpontok, alulról jövő kezdeményezésként, mintegy self-help empowerment csoportként.
Ez volt 1985-ben. Az anyaközpontokat mi közösségi játszóháznak hívnánk (amilyet a Reginában csinálunk 3 éve), vagy baba-mama klubnak, ahol az anyák összejönnek a gyerekekkel együtt, beszélgetnek, esetleg szakértőt hívnak, kávéznak, megbeszélik a gyereknevelés gondjait. Van, ahol van szociális munkás is, de általában önkéntesek működtetik. Minden Anyaközpont, amit megismertünk az önkormányzatok,szociális és családügyi minisztériumok, családkutató tudományos intézetek, alapítványok, felnőttoktató központok, folyamatos anyagi támogatásával működik,de mindenhol függetlenek, munkájukba nem szólnak bele. Ausztriában például 1,3 millió Eurós támogatást kapott a hálózat, mint szülőképző intézmény! Németországban 2007-től a „Starke” állami, szülőkompetencia-növelő program egyik kivitelezői.
Minden országban megvan a saját karaktere: terhességre-szülésre felkészítés, „babacafé”..ez ilyen kötetlen beszélgetés, pletyi, tanfolyamok, van ahol bántalmazott nőknek tanácsadás, öntudaterősítés, közös programok, bevándorlókat segítő tanácsadás, zenebölcsik, korai fejlesztés, apakörök stb. Németországban van 50, Szlovákiában 27, Csehországban is nagyon sok.
A konferencián képviseltette magát Németország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Oroszország és Uganda. Van még több roma anyaközpont Bulgáriában és Szerbiában, nagyon erős az USA szervezet, és vannak Argentínában, Jamaicában is. Értelemszerűen a fejlődő világban nem zenebölcsiket szerveznek, hanem a kormány és/vagy lázadó katonák által megerőszakolt kislányanyáknak segítséget és kurzusokat (Uganda), vagy a kislányokat sorozatgyilkoló és megerőszakoló bandák elleni tüntetést/fellépést (Jamaica).
A cseh és szlovák részre úgy került még 1993-ban a mozgalom, hogy az említett könyvet lefordították, ami nagy hatást gyakorolt, és német szervezők segítségével épült ki a Materské Centra-k (anyaközpontok) hálózata.
Az anyaközpontok alapvető pillérei: a szülők is szakértők, a befogadás, nyílt hozzáférés mindenkinek (ezért ingyenes, vagy minimális a kávépénz). Fontos, hogy a munkában örömüket leljék az önkéntesek, érezzék magukat jól, és a gyerekeket is be kell vonni.
Magyarországról, ahol nincs ilyen értelemben anyaközpont-hálózat (bár én rájöttem, hogy amit a Reginában csinálunk 4 éve a közösségi játszóházzal,az pont egy ilyen saját fejlesztésű program), a miskolci Holdam egyesület nevében Kardos Rita és a Reginától én vettem részt. Ez a két szervezet tagja most a mine-nak Magyarországról.
A nemzetközi társaság mindenesetre nagyon támogató irányunkban , és várják érdeklődők jelentkezését.
Juhász Bori
További információk:
http://www.mine.cc – Angol nyelvű változat a nemzetközi hálózatról
http://www.materskecentra.sk/old – A szlovák honlap
http://www.eltern-bildung.at/eb/startseite.php – Németül az osztrák szervezetről
http://www.muetterforum.de – Németül a német szövetségről
http://www.motherscenter.org – Az USA hálózat honlapja
