Szlovákia reprezentatív célokra szeretné használni az oroszvári Lónyai-kastélyt. Az épület felújításra szorul, ehhez a pénzt a szlovák kormány elő tudja teremteni, azonban a tulajdonjogi-viszonyok továbbra sem rendezettek. A Bencés-rend saját tulajdonának tartja azt, és nemzetközi bírósághoz fordult. Ivan Gašparovič köztársasági elnök azt javasolta, a pozsonyi, kihasználatlan elnöki villa eladásából származó pénzből újítsák fel az oroszvári kastélyt. Ez a megoldás – Ivan Milkoš pénzügyminiszter szerint – a szlovák kormány számára is elfogadható. A Bencés-rend azonban ismét figyelmeztetett, nekik ugyan nincs ellenvetésük azzal kapcsolatban, hogy szlovák állami reprezentatív célokra használja az épületet, előbb azonban a kastély tulajdonjogát kellene rendezni.
Hasonló véleményen van Haľko József is, a Római Katolikus Egyház Pozsonyi Egyházkerületének szóvivője, mivel az épület szerintük is egyházi tulajdonban van.
Szalay György, a Bencés-rend képviseletében tájékoztatott arról, hogy miután szlovák alkotmánybírósági beadványuk – két évvel ezelőtt – sikertelen volt, nemzetközi bírósághoz fordultak. Sőt, a pozsonyi járásbíróság asztalán is van egy beadvány az oroszvári kastély ügyében. A bencések peren kívüli megegyezést javasolnak. Elképzelésük szerint a kastély évente 300 napon át szolgálna reprezentatív állami célokat, 60 napig kulturális rendezvények otthona lehetne, 5-6 napon át pedig egyházi programoknak adna otthont.
A kormánynak az elhanyagolt műemlék kastély jelenleg évi 57 000 eurójába kerül (a portás, villany- és fűtés stb.) A kastély felújítását 2016-ra tervezik, Szlovákia akkor lesz az EU soros elnöke. A felújításra minimum 26 millió euró szükséges.
—
A II. világháborút követően szinte egyetlen tollvonással, a Beneš-dekrétumok alapján tette rá a csehszlovák állam a kezét a bencés vagyonra. A rendszerváltás után Szlovákiában 95 %-ban már visszakerültek az elkobzott tulajdonok az egyházhoz, de a maradék 5 %, amely épp a magyar ingatlanokat érinti, még mindig az államé. A restitúciós igények között kiemelt az oroszvári Lónyai-birtok és a kastély visszaigénylése. Oroszvár 1947-ig Magyarországhoz tartozott. Az 1920-as trianoni határ az Oroszvár és Pozsonyligetfalu közötti Köpcsény kataszteri területén húzódott. Oroszvárt az 1947-es párizsi békeszerződésben Csehszlovákiához csatolták. 1947-ben a csehszlovák állam egy, a Beneš-dekrétumok alapján elfogadott törvényre hivatkozva kobozta el a „magyar nemzetiségű belga királyi hercegnő” ingatlanjait. Valószínű, hogy a csehszlovák hatóságok az elkobozhatóság érdekében minősítették a belga királyi család tagját magyar (azaz ellenséges) nemzetiségűnek. De mivel Oroszvárnak 1947-es Csehszlovákiához csatolásakor az örökhagyó tulajdonosok, a hercegi pár már nem élt, ekkorra az ingatlanok tulajdonosa már a jogos örökös, a Pannonhalmi Főapátság volt. A Csehszlovákia által jogtalanul elkobzott magyar egyházi tulajdon visszaszerzésére (restitúciójára) a jogos örökös 2003-ban a jogutód államban, Szlovákiában pert indított. A Lónyay házaspár a Magyar Királysághoz tartozó Oroszvárra, a Lónyay-kastélyba költözött. A második világháború végén Lónyay Elemér hercegnek és feleségének menekülnie kellett a közeledő szovjet Vörös Hadsereg elől. A Pannonhalmi Bencés Főapátságban kaptak menedéket, ahol Kelemen Krizosztom főapát (1884–1950) bújtatta őket, más menekültekkel együtt. Birtokaikat és műkincseiket az apátságra hagyományozták. Lónyay felesége, Stefánia hercegné itt hunyt el, 1945. augusztus 23-án. Lónyay Elemér herceg egy évvel később, 1946. július 29-én hunyt el Budapesten. Mindketten a pannonhalmi főapátsági templom kriptájában nyugszanak.
TA3, Felvidék Ma
{iarelatednews articleid=”24322,14836,11064″}
