Megkongatjuk a vészharangot, de nem temetni jöttünk – ezzel a jelszóval készítette el a Váralja Szövetség jelentését a 2011-es felvidéki népszámlálás adatai alapján.
A 75 oldalas dokumentum függeléke az összes magyarlakta település 1991-es, 2001-es és 2011-es nemzetiségi adatait tartalmazza. Az adatok értékelése 13 oldalon történik.
A Váralja Szövetség nemzetpolitikai műhelyében készült dokumentum címlapján a 2012. március 10-én leégett Krasznahorka vára látható, amint éppen lángokba borul. A Váralja Szövetség választása tudatos: úgy vélik, a Felvidék jelképének számító vár sorsa üzenet a felvidéki magyarságnak.
„A Váralja Szövetség a nemzet egységét vallja, ezért kiemelt figyelmet fordít műhelyében a határon túli magyarság helyzetének. Szakmai jellegű gondolkozásunk elsődleges célja a fenntarthatóság, a magyar lét biztosítása és a magyar szállásterület megtartása. Ez több, mint cél – ez küldetés.
A felvidéki népszámlálások tragikus eredményei ugyanakkor talán végre esélyt adnak arra, hogy a magyarság feleszméljen, sorsát kezébe vegye és az idők jeleit megértse. Ennek reményében ajánljuk jelen dokumentumot elsősorban a felvidéki magyaroknak, köztük is kiemelten a helyi magyar érdekképviseletnek, ajánljuk továbbá a magyar kormányzatnak, a többi határon túli magyar közösségnek, az egész magyarságnak és minden érdeklődőnek!” – olvasható az előszóban.
A dokumentum érdekessége, hogy nem csak tényeket, adatokat tartalmaz, hanem a szerzők megoldási javaslatottal is előálltak a felvidéki magyarság népességfogyásának megállítása érdekében. Íme:
A helyzet nem reménytelen
A már megismert statisztikai mutatók valóban tragédiára vallanak: a tömbmagyar területek felhígulnak, a vegyes lakosságú településeken a magyarság kisebbségbe szorul, míg a kisebbség fokozatosan szórvánnyá gyöngül, végül pedig szertefoszlik…
Ha a jelenlegi trendek nem fordulnak meg, akkor a felvidéki magyarság lélekszáma 2020-ra 400 ezer, 2050-re pedig 200 ezer fő alá eshet. A Csallóköz belső, ma még mindig közel 80%-ban (tíz éve még 90%-ban!) magyar területei 2050-re már szlovák többségűek lehetnek… Természetesen csak akkor, ha a fent felsorolt folyamatok tartósak maradnak, ami – szerencsére – egyáltalán nem garantált!
A szlovák lakosság országosan ugyanis az elvándorlás és a hosszú idő után először visszaeső születésszám miatt csökkenőben van (kivéve a magyarlakta területeket), így a nagyvárosi agglomerációs jelleg is mérséklődhet. Erdélyben például ma már a szórvány- és szigetmagyarságot leszámítva nem csökken tovább a magyarok aránya, ugyanis a románok betelepülése már abbamaradt. Ha ezt a Felvidéken is el tudnánk érni, akkor már csak a magyarság fogyása lenne szomorú, de legalább a térvesztés nem lenne olyan fájó…
A helyzet emellett tényleg nem reménytelen. Dél-Szlovákia ma valóban szlovák-magyar vegyes lakosságú terület, ugyanakkor nagy része még mindig magyar többségű. A mai napig vannak stabilan magyar többségű részek (a Csilizköz és a Csallóköz további jelentős részei, a Komárom környéki Duna-part települései, a Medves-vidék, stb). S bár a magyar kisebbség mindenütt fogyóban van, elmondhatjuk, hogy – legalábbis a rendszerváltás óta – még egyetlenegy magyar faluból sem tűnt el a magyar lakosság véglegesen.
Az is tény továbbá, hogy a 2011-es statisztikákon valóban ront az, hogy a szlovák állampolgárok igen jelentős része – köztük magyarok is – nemzetiségét nem vallotta meg. Talán ennek is köszönhető (részben), hogy amíg 2001-ben az 501 magyar faluból még 98-ban 90% felett volt a magyarság, addig ez a szám 2011-re 483-ból 40-re csökkent. Hasonlóképpen 80% fölötti településből 2001-ben még 220 volt, 2011-ben már csak 135. A nemzetiségüket be nem diktáló, identitás nélküli lakosság ugyanakkor semmiképpen sem tekinthető szlováknak!
Végezetül arról is említést kell tennünk jelen tanulmányunkban, hogy a 2011-es népszámlálás során kibukott tragédia csupán betetőzése volt a 2001-ben már tapasztalt, akkor megindult folyamatoknak. 1991 óta – húsz év alatt – több mint százezerrel lett kevesebb magyar Szlovákiában. Ebben az elmúlt kb. harminc év játszott döntő szerepet. Bízunk benne, hogy egy közmegegyezést élvező, megfelelő nemzetstratégia a felvidéki magyarság helyzetét még megmentheti. Az már biztos, hogy mindent nem fogunk tudni megtartani, ám még mindig bőven maradt okunk a küzdelemre…13
A megoldás
A Felvidék esetében nincs más választásunk, minthogy a jelenlegi állapotokból induljunk ki. Öncsalás lenne ugyanis a 2001-es, 1991-es, 1941-es vagy esetleg 1910-es népszámlálási adatokat relevánsnak tekinteni. Bár legtöbbünknek nehéz elfogadni, hogy Kassa lakosságának alig 2%-a vallotta magát magyarnak, ugyanakkor tudnunk kell, hogy Rákóczi kincses városában a magyar emberek aránya ma már valóban 10% alatt van – abban a városban, ahol a II. bécsi döntés tájékán még 70-80%-os többségben voltunk. Azt is tudnunk kell, hogy a status quo érintése nélkül a már elszenvedett károkat helyrehozni nem lehet, legfeljebb a folyamatokat lehet megtörni – és ennek kell lenni az első számú célnak! Vissza kell fordítani a már előrehaladott negatív tendenciákat! Erdélyben ez sikerült (pl. Székelyföldön), igaz ehhez a román lakosság nagyszámú, a magyarokét meghaladó arányú kivándorlása is kellett.
Ez azonban csak tüneti kezelés volna, így a felvidéki magyarság sorsa továbbra sem lenne hosszútávon biztosított. Mindenképpen egy fenntartható magyarságban kell gondolkozni, el kell vetni az elavult, a történelem során már számtalanszor kudarcot vallott tüneti kezelési eszközöket!
Mostanra már minden gondolkodó honfitársunk számára világossá vált, hogy a felvidéki magyarságot a jelenlegi állapotok között nem lehet megtartani. Fontos lépéseket kell megtenni tehát az egyetlen lehetséges megoldás felé: a felvidékieknek kezükbe kell venniük saját sorsukat. Ez pedig az önrendelkezést, az autonómiát jelenti. A Váralja Szövetség műhelyében korábban foglalkozott egy átfogó dél-szlovákiai (területi alapú) autonómiával, ez akkor lényegében az 1938-as határtól délre eső területet (a szórványmagyar Kassa kivételével) foglalta magába. Ma már egy ilyen verzió sem elképzelhető, ugyanis azóta több nagyvárosban és térségben elenyészett a magyar lakosság (Vágsellye, Léva, Losonc, Ipoly-völgyében néhol, stb).
Lényegében elmondhatjuk, hogy mára Dél-Szlovákia összességét tekintve elveszítette magyar többségi jellegét, ugyanakkor számos kisebb-nagyobb térségben (Csallóköz, Párkány környéke, Ipolyság környéke, Gömör, Bodrogköz) még mindig jelentős
(tömb)magyarság él együtt. Ennek érdekében egy olyan új stratégiát kell kidolgozni, amely alapja a lokalizálás, a kistérségi önrendelkezés.
Ki kell dolgozni olyan életképes kistérségek integrációját, amelyek lefedik a felvidéki magyarság szállásterületét. Ezekben a kistérségekben, történeti és földrajzi tájegységekben valósulhatna meg a lakosság önrendelkezése: természetesen önigazgatással. Egyedül egy erős önkormányzatiság képes a helyi érdekek tartós érvényesítésére!
Ilyen térségek alakulhatnának ki Dunaszerdahely, Komárom, Párkány, Ipolyság, Fülek, Tornalja, Szepsi és Nagykapos körül. Ezekben a városokban mind jelentős magyar lakosság él, és környékük várhatóan még a jövőben is magyar többségű marad.14
Az e körzeteken kívül lakó magyarság kétségkívül a szórványt testesíti meg. Arra is nagyon figyelni kell, hogy ők se maradjanak magukra, ezért hatékony közösségmegtartó programokat kell kidolgozni. Ennek egyik kulcseleme lenne a szórványmagyarság integrálása, irányítása a legközelebbi autonóm kistérség felé. Így a Léva környékiek Ipolyság, a Rozsnyótól északra élő magyarok pedig Tornalja magyarságával kerülnének szoros kapcsolatba.
Természetesen ez csupán egy megoldási javaslat alapja, amely jelenleg nem lehet más, mint egy távoli cél – hiszen jól láthattuk már, hogy a szlovák félnek semmiféle befogadó készsége nincs a magyar törekvések irányába. Ám a legfőbb akadályt nem más jelenti, mint a felvidéki magyarság megosztottsága: tarthatatlan ugyanis, hogy még ebben a zsugorodó közösségben is magyar harcol magyar ellen, magyar pártok versengenek egymással, miközben a „nevető harmadik” szerepében tetszelgő szlovák félnek olyan „bevehetetlen várakat” sikerül elfoglalnia, mint Komárom, ahol az önkormányzati választásokon a két magyar jelölt valósággal kiütötte egymást. (A szlovák jelölt 5000, az MKP-s jelölt 4000, a Most-Híd jelöltje pedig 3000 szavazatot kapott.)
A felvidéki magyarságnak a jövőben egységesen és összehangoltan kell cselekednie, ezért szorgalmazzuk, hogy „éles helyzetben” lehetőleg sehol se induljanak egymás ellen magyar pártok. A megoldást ebben a helyzetben az előválasztások jelentenék: a különböző formációk közötti erőviszony egy előzetes választáson dőlne el, az így létrejött sorrend alapján egy közös magyar lista indulna az igazi választásokon. Így nemcsak a magyarság politikából való kiesését lehetne kizárni, hanem egyszerre több formáció is megjelenne a felvidéki magyar palettán, így olyan magyar szavazókat is be lehetne kapcsolni a közéletbe, akik eddig politikai alternatíva híján passzívak maradtak.
Természetesen a fentiek megvalósítása egyedül egy roppant fontos mozzanattal indulhat el: a felvidéki magyarságnak konszenzusra kell jutnia alapvető kérdésekben. Ezt nevezhetjük akár közmegegyezésnek, akár regionális nemzetstratégiának, akár közös irányvonalnak. Ezeken a vitafórumokon mindenképpen egy olyan utat kell kijelölni, amelyik fenntartható és nemzeti érdekeket valósít meg. Ehhez elengedhetetlen, hogy a felvidéki magyarságot ne mint önálló entitást értelmezzük, hanem ezt a nemzetrészt a magyar közösség egészének részeként fogjuk fel.
A nemzeti egység megteremtése csakis a magyar egység kifejezésével, a magyar közösség egységének megvallásával valósulhat meg, ezért a folyamatokba az anyaországot is be kell vonni, folyamatos konzultálás mellett a többi – határon túli –
magyar részközösséggel. A Váralja Szövetség bízik abban, hogy a felvidéki magyarság képes lesz az anyaország hathatós segítésével önmagát megszervezni, ezáltal sokáig fennmaradni abban a tudatban, hogy a jövő bármit hozhat, esetleg egy új aranykort – amelyről nem elég beszélni, hiszen azt meg is kell élni…
A Váralja Szövetség tevékenysége a http://www.varaljaszovetseg.hu internetes címen követhető. A népszámlálási dokumentum elérhető (megtekinthető vagy letölthető) a
http://varaljaszovetseg.hu/felvidek2011.pdf
címen. A szerzők érdeklődve várják az észrevételeket, hozzászóláskat.
ON, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35167″}
