Elhunyt hétfőn Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök. Teljes katonai tiszteletadással vesznek tőle búcsút. Portálunknak Csáky Pál volt miniszterelnök-helyettes nyilatkozott Margaret Thatcherről.
Thatcher hétfőn, életének 87. esztendejében hunyt el agyvérzés következtében. A halálhír bejelentése után félárbocra eresztették a brit lobogót, a Union Jacket a Downing Street-i miniszterelnöki hivatal tetején, a BBC televízió Nagy-Britanniában fogható hírcsatornája, a BBC News műsorvezetői pedig fekete öltözetben ültek a kamerák elé. A BBC News a hír nyilvánosságra kerülésének pillanatától kizárólag a néhai miniszterelnök tevékenységének, politikai örökségének, a halálhír hazai és külföldi reakcióinak szentelte hírműsorait.
Hétfő délután – egyelőre időpont nélkül – bejelentették, hogy Margaret Thatchertől a londoni Szent Pál székesegyházban, az anglikán unió első számú nagy-britanniai templomában vesznek búcsút; ehhez külön hozzájárult II. Erzsébet királynő, az anglikán egyház főkormányzója és e minőségében legfőbb világi vezetője. Thatcher temetése teljes katonai tiszteletadás mellett zajlik majd, ugyanúgy, ahogy az uralkodó 2002-ben, 102 esztendős korában elhunyt édesanyját, Erzsébet anyakirálynőt is búcsúztatták. A család kifejezett kérésére azonban hivatalosan nem lesz állami temetés. A nem királyi státusú brit politikusok közül legutóbb az 1965-ben elhunyt Sir Winston Churchillt búcsúztatták teljes állami temetési ceremóniával.
Portálunknak Csáky Pál volt miniszterelnök-helyettes nyilatkozott Margaret Thatcherről:
Kétszer találkoztam vele, először 1990-ben Londonban, a brit parlamentben, ahol fogadta a volt szocialista országokból verbuvált küldöttséget. Csehek, lengyelek, szlovákok és magyarok voltak a csoportban, a parlament egyik tárgyalójában fél órán át tanácskozott velünk. A demokráciáról és a szabadságról beszélt, érződött rajta, hogy részleteiben nem ismeri – nem ismerhette – a szocializmus napi problémáit, „fölülről nézve” azonban nagyon kiforrott világnézete volt. Nagyon határozottan azt mondta, hogy ami történt – a szocialista tábor összeomlása – bár meglepő, de törvényszerű is volt, s ez is azt bizonyítja, hogy a szocializmus nem versenyképes. Ezt bizonygatom, mondta, a Munkáspártnak és a szakszervezeteknek is, nem a mások pénzéből kell könnyelműnek lenni, hanem arra kell vigyázni, hogy a társadalomban mindennek legyen gazdája. Erős kisugárzása volt, határozottan beszélt, máig emlékszem, hogy nem tulajdonost, hanem felelős gazdát mondott. Emlékszem, egy kicsit meglepődtem, amikor a számunkra eufóriás időszakban nagyon komoly hangon arról kezdett beszélni, hogy a demokrácia belső küzdelem, hogy azért becsüljük meg egymást ezekben a küzdelmekben is, a gazdaság irányítása piacgazdasági körülmények között pedig bonyolult és sok energiát igényel. A gazdasági visszaesés veszélyére is figyelmeztetett, e mondatai nyomán némi vita alakult ki a csehek és a lengyelek között, a lengyelek inkább igazat adtak neki,a csehek ott és akkor optimistábbak voltak. Mindannyiunknak be kellett mutatkoznunk, s amikor elmondtam, hogy magyar vagyok Csehszlovákiából, nem lepődött meg, bólogatott és a csehekhez fordulva azt mondta, nagyon fontos, hogy Közép-Európában jó viszony alakuljon ki Csehszlovákia és Magyarország között, a kisebbségi jogok at pedig vegyék komolyan.
Másodszor a kilencvenes évek végén, Münchenben, egy nemzetközi konferencián találkoztam vele. Én egy kisebbségügyi kerekasztalon vettem részt, ők pedig este, Gorbacsovval és Kohllal egy óriási teremben egy beszélgetésen. Ekkor ő már nem volt miniszterelnök, Gorbacsov és Kohl sem látott el már közfunkciót, de nagyon jó formában voltak, s azt is érdekes és tanulságos volt látni, ahogy a férfiak viselkedésükkel is szinte feltűnő módon fejezték ki a tiszteletüket irányába. Ma is úgy gondolom, hogy hármuk közül azon a beszélgetésen, amely visszaemlékezéseikről szólt, illetve a világ előtt álló kihívásokról, ő nyújtotta a legjobb teljesitményt, neki volt a leghatározottabb véleménye.
Felvidék.ma
