Kosáry Domokos az egyensúly embere volt – mondta Pálinkás József, az MTA elnöke elődjéről, a 100 éve született Kosáry Domokosról rendezett május 14-i budapesti emlékülésen.
A rendszerek ijesztő végletességében mindvégig a harmónia és az egyensúly embere maradt. Válaszolt a kor kihívásaira, de nem a kor, hanem a minőség és a kiválóság elvárásai szerint – hangsúlyozta az elnök, aki emlékeztetett arra: Kosáry Domokos, akit 1956 után évekre börtönbe zártak, a rendszerváltást követően az Akadémia elnökeként megtagadta, hogy a tudós testület politikai fórum legyen.
Kosáry Domokos ellenállt a politikai felelősségre vonások követelésének és ezzel hozzájárult a tudomány törvényei által vezérelt akadémiai közgondolkodás általánossá válásához. Személye hitelességet, biztonságot és kultúrát jelentett a rendszerváltás Akadémiáján – mondta Pálinkás József, aki szerint az MTA jövőjének alakításában máig hat elődje cselekvő ereje.
Kosáry Domokos egy sűrű, nehéz században a műveltség hősiességével maradt meg magyar és európai polgárnak, az elnyomó rendszer oktalansága és hozzá nem értése jobban zavarta, mint tulajdon meghurcoltatása. Pályája azt példázza, hogy a tehetség harag és bosszú nélkül is teljesítheti küldetését. Kiegyensúlyozott maradt egy egyensúlyérzék nélküli korban – fogalmazott az elnök.
Pálinkás József az „el nem tévedés” legkiválóbb magyar tudósa előtt a két évszázada született akadémiai elnök, Eötvös József szavaival tisztelgett: „a sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk (…) legyenek másoké. Nekem, ó, Mindenható, adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindég felfelé vezet(…)”.
Glatz Ferenc akadémikus, a testület korábbi elnöke előadásában többek között arra emlékeztetett, hogy bár a Kosáry család 1920-ban Selmecbányáról kényszerült a trianoni Magyarországra költözni, Kosáry Domokos történészként távol tartotta magát az első világháborút követő békék és a kisebbségek témakörétől, de annál többel foglalkozott a kisnemzeti lét kérdéseivel. „Megtanult dolgokat tudomásul venni” – fogalmazott az emlékező pályatárs.
Az 1913. július 31-én a mai Szlovákia területén, Selmecbányán született Kosáry Domokos Eötvös-kollégista volt, párizsi, londoni és egyesült államokbeli tanulmányútjai után Teleki Pál intézetében, valamint a Pázmány Péter Tudományegyetemen Szekfű Gyula mellett magántanárként dolgozott. 1956 őszén a történészek forradalmi bizottmányának elnökeként állt ki a forradalom ügye mellett, ezért 1957-ben bebörtönözték és csak 1960-ban szabadulhatott amnesztiával. Ezután a Pest Megyei Levéltárban dolgozott, majd az MTA Történelemtudományi Intézetének munkatársa lett. 1982-től az MTA levelező, 1985-től rendes tagja, 1990 és 1996 között elnöke volt, 2007-ben hunyt el.
MTI nyomán Felvidék.ma
