Egyik meg a másik oldalon is jeles politikai, közéleti személyiségek tesznek szépen hangzó és megszívlelendő kijelentéseket, próbálkoznak támogatásra érdemes kezdeményezésekkel.
Előrebocsátom, nem vagyok a téma szakértője, de az elmúlt napokban közösségi oldalunkon is több cikket olvashattunk a szlovák-magyar viszony alakulásáról, megbékélésre irányuló javaslatokról, elképzelésekről, a múlt és jelen vélt vagy valós sérelmeiről, s ezek tudatában a kölcsönös bocsánatkérés fontosságáról. Egyik meg a másik nép részéről is vannak támogatói az igazi megbékélés előmozdításának.
Izgalmas kérdésnek mutatkozik, hogyan lehetne kedvező irányban változtatni a szlovákiai magyarok és a többségi nemzet tagjai között tapasztalható hűvös viszonyon, a megcsontosodott előítéleteken? Elképzelhető, hogy az alábbiakban közreadandó javaslatom semmi újat nem tartalmaz, sőt több helyen működik már a gyakorlatban, és csak én nem tudok róla.
Figyelmükbe ajánlanám Dél-Szlovákia túlnyomórészt magyarok lakta települései önkormányzatainak, polgármestereinek, kezdeményezzék megyéjük északi részén fekvő települések polgármestereivel egy ún. barátságnap megszervezését. Ezt úgy képzelem el, hogy megszólítják az övékéhez hasonló lélelkszámú település faluvezetőjét, hogy szívesen kötnének velük, ha nem is testvértelepülési /akár azt is/, de baráti szerződést a szlovák-magyar megbékélés jegyében. Szívesen látnák őket településükön kulturális és sportnap keretében egy barátságos futballmérkőzésre, a meccs után kulturális ünnepélyre, amelyen bemutatkoznának a két község gyermek-, ifjúsági- vagy felnőtt művészeti csoportjai a szabadtéri színpadon a vagy a kultúrházban. Ezt követően ismerkedési est keretében némi zeneszó mellett a vendéglátó község étel-és italspecialitásainak kóstolójára kerülne sor. Teszem azt, a következő évben/vagy még az évben, egy későbbi időpontban/ az északi település rendezne barátságnapot hasonló programmal. Ezeken a rendezvényeken az északi szlovák emberek láthatnák, hogy a magyarok nem emberevők, ellenkezőleg, szívélyesek, barátságosak, és ami nem lebecsülendő, egészen jól beszélik a többség nyelvét. Közvetlenül megismernék hagyományaikat, kultúrájukat, szokásaikat, gasztronómiai különlegességeiket, és elképzelhető, hogy hazatérvén elismerően szólnának a többieknek baráti falujuk népéről, változna a rólunk alkotott kevésbé hízelgő képük, véleményük.
Azt is el tudnám képzelni, hogy tartalmazna a baráti szerződés egy intenzív nyári nyelvi tábor megrendezését. Mondjuk magyar pedagógus egy hétig szlovák településen taníthatná a gyerekeket, fiatalokat, érdeklődőket magyar nyelvre /alapvető nyelvi ismeretekre/, míg ezzel egy időben ottani szlovák pedagógus a déli település magyar gyerekeinek, fiataljainak szlovák nyelvi ismereteit csiszolná, gyarapítaná. Lehetőség adódna gyerekek, diákok csereüdülésére is, családok köthetnének barátságot, szervezhetnének közös családi programokat, kirándulásokat, stb.
Visszatérnék az elejére. Ha valamelyik szlovákiai magyar településnek vannak ilyen irányú pozitív tapasztalatai, próbálja megosztani a többiekkel. Ha ez mozgalommá terebélyesedne, meggyőződésem, hogy nagyban elősegítené a honi szlovák-magyar viszony javítását, és minden bizonnyal kedvező hatással lenne a két ország kapcsolataira , a két nép igazi megbékélésére is.
Ha viszont voltak részünkről ilyen vagy hasonló kezdeményezések, és nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, bele szabad-e ebbe nyugodni?! Ha nem sikerült az egyik településsel barátságot kötni, próbáljuk meg a másikkal, a harmadikkal. Nem akarom ugyanis elhinni, hogy az északi települések rendre elutasítók lennének egy ilyen megkeresésre.
Mindenesetre a puding próbája az evés.
B.Gy., Felvidék.ma
