Mons. Bernard Bober, kassai érsekmetropolita október 13-án, Bodollón, a Fatimai engesztelő imatalálkozók 11. évfordulóján, a Mária Rádió komáromi stúdiójának élő közvetítésében, hálaadó szentmisét pontifikált az engesztelő imanapok, és a környék, jubiláló papjai által kapott és közvetített kegyelmekért.
Az idén ünnepelte Bartal Károly Tamás, ny. jászóvári apát születése 80. évfordulóját. Szalay József, nyugalmazott főesperes, címzetes prépost, pappá szentelése 60., Bartko Elek, somodi plébános, címzetes esperes, Hornyák Péter, nyugalmazott görög katolikus parókus, címzetes esperes és Stász Dezső, Máté, nyugalmazott plébános pappá szentelése 40., Mons. Pásztor Zoltán, püspöki helynök, pappá szentelése 25., Dr. Rebres Mihály, királyhelmeci plébános 20., Susko Mihály, nagykaposi esperes plébános, Dr. Juhász Attila, tornai plébános, Böőr Roland, radi és Makovics István, bolyi 15., Szabó József, battyáni és Dr. Száraz János, buzitai plébános pappá szentelése 10. évfordulóját. Mons. Bernard Bober érsekmetropolita is ünnepelt, püspökké szentelése 20., személyi titkára Dr. Jozef Kmenc, pappá szentelése 10. évfordulóját. A jelenlevők két újmisést is köszönthettek körükben, Takács Dénes, kenyheci adminisztrátort és Stanislav Vinter, szepsi káplánt.
Az érsekfőpásztor homiliájában a helyes Mária-tiszteletre buzdított. Mi, katolikusok – mondta – Istenhez egy anya ölén tartunk, aki Isten Fia. Ha az Úr Jézus szerette édesanyját, mi miért ne szerethetnénk? Ferenc pápát idézve kiemelte: Amikor az Egyház Krisztust keresi, mindig az édesanyai ház ajtaján kopogtat és kér: mutasd meg nekünk Jézust! Tőle tanuljuk az igazi apostolkodást. Az új evangelizálás idejében fontos, hogy az Egyház a Szűzanya nyomán járjon. Ne keressük a ritka, rendkívüli eseményeket, ne járjunk magán kinyilatkoztatások után, hiszen a kinyilatkozatás az Újszövetséggel befejeződött (Szent Márta ház – 2013.9.7). Terjesszük a valódi, az Egyház által jóváhagyott Mária-tiszteletet, így biztosak lehetünk abban, hogy megtaláljuk az igazi Üdvözítőt, nemcsak valamiféle vezetőt – gurut, nemcsak a prófétát, de a valódi Istenfiát: Istent, az Istentől, Világosságot a Világosságtól, valóságos Istent, a valóságos Istentől, akit a szíve alatt hordott Ő – ami Égi édesanyánk! Kopogtassunk bizalommal, türelemmel és kitartóan házának ajtaján és merítsünk az ő jóságos szívéből.
Azt is kérte a határ mindkét oldaláról érkező hívektől, hogy máskor is találkozzanak, és egységben Istennel továbbra is kérjék a helytállás és a védekezni tudás erejét. Zarándokoljanak ide Bodollóra – az édesanya házába, de sose felejtsenek el még valaki mást is magunkkal hozni, hogy a helyes Mária-tisztelt által a főegyházmegyének ebben a csücskében is növekedjék a tisztelet Mária Fia, Jézus iránt, akit Istenként imádunk.
A találkozó kezdetén Ing. Zachariás István, szepsi polgármester köszöntötte az érsekfőpásztort, a papságot és a zarándokokat a határ mindkét oldaláról. Köszöntőjében imát kért és ígért, hogy amint Isten belépett a történelmünkbe, úgy lépjünk be mi is az Ő történelmébe. Engedjük, hogy Ő írja történelmünket, mert így lesz biztos jövőnk.
A szentmise végén Ing. Király Antal, főgondnok mondott köszönetet a közös együttlétért, ami kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy az itt élő nép is Mária népe, aki érti az idők jelét: tanújelét adni az összetartozás, a sorsközösség vállalás és a felelősségtudat fontosságának.
Az imatalálkozó egybeesett Ferenc pápa Szent Péter-téri világfelajánlásával a Fatimai Szent Szűznek. Az első ilyen felajánlást Szent István, első királyunk tett, aki felépített egy keresztény királyságot, harcolt a külső és belső ellenséggel/ellenzékkel, és végül látnia kellett, hogy az egész hamarosan szétesik. Egyetlen reménye maradt: Imre herceg, akit a legenda „quasi unicusnak” nevez, utalva ezzel Szűz Mária egyedüli (unicus) Fiára. Szent István mindennap imádkozott egyedüli fiáért, Imréért, aki azonban meghalt. István király és Mária, a Mater dolorosa, a fájdalmas anya sorsa ekkor fonódott össze a legszorosabban. Ezzel „Mária oltalma” egészen új jelentést kap.
Amint tudjuk, „Mária oltalma” sem Istvánnak, sem Imrének nem biztosított személyes, politikai sikert. A Szent Istvánnak dedikált templomok oltárképeiből sok vallásos ember talán azt az üzenetet olvasta, olvassa ki, hogy történjék bármi, a Magyarhon fennmarad, a jövője az égiek kezében van. Szerény véleményem szerintem nem ezt üzenik. Ahogyan a Mária oltalmába ajánlott Imre herceg meghalt, úgy a Mária oltalmába ajánlott ország is eltűnhet a térképről. A szüntelen ország-felajánlás, amelyről Szent István nagy legendájában olvasunk, valójában a tisztességes, cselekvő politikát jelenti, amely a gyorsan változó, bonyolult helyzetekben is képes „az örökkévalóság szempontjából” helyes döntéseket hozni. A felajánlás ugyanis nem mágikus paktum, hanem alázatos hitből fakadó cselekmény. Nem garantál sikereket vagy szenvedésmentességet, és nem akarja az égiekre hárítani az emberi felelősséget. A végtelen irgalmú Isten akaratának maradéktalan keresését és elfogadását jelenti, a názáreti Szűz lelkületével: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”
Mindezek fényében csak kívánni lehet az érsekfőpásztorral: Mária közbenjárása erősítse és védje az itt élők hitét és segítse őket Istennek kedves, mély, békés, szeretetteljes családi és közösségi életet élni.
GB/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39937,26554″}
