Már csak pár nap választja el a tisztelt VÁLASZTÓPOLGÁRT attól, hogy az urnák elé álljon és saját meggyőződésének, véleményének hangot adjon a választócédula bedobásával. A kampány teljes erőbedobással folyik, a sajtó és a többi média elönt minket információval (és dezinformációval), s mindez a mai elektronikus világ eredményeképpen eljut még azokhoz is, akik több száz kilométerre szülőföldjüktől próbálnak betekintést nyerni az otthon folyó küzdelmekbe. Talán megéri, ha innen, Brüsszelből is megosztok ennek kapcsán a tisztelt Olvasóval (= választópolgár) pár gondolatot.
Úgy érzem, a legtöbb vita arról folyik, kell-e végképp, van-e értelme a brüsszeli Európai Parlamentben a képviseletnek, tud-e az a pár ember tenni valamit közösségünk érdekében a 751 képviselő körében. Idestova 13 éve figyelem közelről az EP munkáját, bár nem dolgoztam soha a kötelékében. Láttam, ismerem elsősorban saját (szlovákiai magyar) képviselőink munkáját, de figyelemmel kísértem a többiekét is. Tudom, milyen töretlen energiával, széleskörű együttműködéssel sikerült eredményeket elérniük, még akkor is, ha azok néha csak részeredmények voltak, de ezek nyitják meg a kapukat a további munka és tevékenység előtt. Így sikerült az európai köztudatba elhinteni a számbeli kisebbségben élő, hagyományos közösségek védelmének, támogatásának európai jogba való iktatásának a magját. Tanúja voltam, miként próbálták – több-kevesebb eredménnyel – megvédeni közösségünket (s itt most szélesebb körben értem) a sokszor célzott s tévinformációkon alapuló támadások ellen. De nem sorolom tovább. S a feltett kérdésre egyértelmű választ tudok adni: igen, van értelme, sőt szükséges! Mert ha ők nem lettek volna itt, akkor ugyan ki emelte volna fel a hangját ügyünk érdekében? Igen, tudom, külső szervezetek, lobbisták is megtehetik (s teszik is), de ezeknek a hangja – sajnos – sokkal gyengébb, nem sokan vesznek róla tudomást.
Azt olvasom azt otthoni (szlovák) sajtóban: „Fontos, hogy a választók különbséget tegyenek az egyik oldalon az általános ígéretek és a populizmus, a másik oldalon az európai gazdasági-társadalmi fejlődésre hangsúlyt fektető politika közt” – egy ismert politológus véleménye. Nos, esetünkben nem hiszem, hogy a választópolgárok többsége ily módon elemezné a helyzetet, s e szerint hozná meg döntését. Közösségünk helyzetéből adódóan a szimpátiák a magyar (félmagyar) pártok irányába mutatnak, s csak az a kérdés: melyiket szeressem? S hadd álljunk itt meg egy pillanatra! Politológiai szempontból – ha a fenti idézet második felére figyelünk – azt kellene mondanunk, a magyar választópolgár akár szlovák pártokra is szavazhat, ha azok az ország fejlődését, a polgárok jólétét tűzik zászlójukra. Csakhogy mindeddig egyetlen szlovák párt sem vállalta fel régiónk fejlesztését, specifikus közösségi problémáink megoldását. Így hát teljesen érthető, ha „saját” pártjaink listájára szavazunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a populizmusnak és általános ígéreteknek kell behódolnunk. Hanem azt jelenti, a listán nézzük meg, ki az, aki teljesíteni is tudja, amit a kampányban ígér, van hozzá tudása (nyelvtudása), tapasztalata, együttműködési hajlama (ne feledjük: a parlamenti eredmények nagy része nem önálló tevékenység terméke, hanem a kompromisszum-keresésé, az együttműködésé), elkötelezett-e közösségünk felé, s tudja-e majd továbbra is (nem csak a kampányban) tartani a kapcsolatot a választóival. S most akár azt is mondhatnám: mindegy, melyik pártunkra szavaz a választópolgár, ha nem lenne a háttérben annak a veszélye, hogy megoszló szavazataink nem lesznek elegek a képviselőink bejuttatásához. Így hát marad az a párt, amelyik már bizonyított…
S végül, de nem utolsó sorban: a választási részvétel. Mert végső soron ez a legfontosabb. Sokan leírták már, sokszor elhangzott, minél többen megyünk el szavazni, annál valószínűbb, hogy érdekeinket méltó módon fogja valaki képviselni az Európai Parlamentben. Mert hiába van Brüsszel messze (feltegyem a kérdést Mátyás királlyal: messze-e még a messze?), sokan nem tudják, hogy manapság a törvényhozás nagy része mégis Brüsszeltől ered. A minap olvastam egy érdekes statisztikát, mely szerint a Németországban elfogadott törvények 80%-a brüsszeli indíttatású! Nem tudom, ez milyen százalékot tesz ki nálunk, de azt hiszem, hasonló az eredmény. Lehet, ezt nem tudatosítjuk mindennapi életünkben, de attól a tény tény marad. S felesleges Brüsszelre panaszkodni a „rossz” törvények és előírások miatt: azt sem feledhetjük – s már ezt is sokszor leírták, magam is értekeztem róla –, hogy az utóbbi években az együttdöntés (Tanács és EP) eredményeképpen sokkal több a beleszólási lehetőségünk az európai politika alakításába, mint a Lisszabon előtti időkben. S csak emlékeztetőül: a Tanács a tagországok kormányainak képviselőiből áll, az EP pedig az általunk megválasztott képviselőkből. Akkor hát hol az a „randa EU”, amelyre mindig hárítjuk a felelősséget? Hárítsuk csak magunkra: a mi választásunk eredményei határozzák meg az összetételt! Akkor tehát határozzuk meg, mielőtt panaszra nyitnánk szánkat. S csak azután kérhetjük számon az ígéreteket. Ha nem megyünk el szavazni, akkor nem kérhetünk számon semmit, mert nem is tettünk semmit annak érdekében, hogy a dolgok változzanak. Bauer Edit mondja: „Szlovákia 13 képviselőt fog kiküldeni Brüsszelbe, akár kivesszük a részünket a döntésből, akár nem.” Akkor hát vegyük ki részünket, hogy a mi érdekeinket is képviseljék, s hogy számon kérhessük, megtették-e. Mert csak így van jogunk rá.
S szinte utóiratként: többször hangoztatott érv, hogy az idei EP-választások különböznek az összes eddigiektől. Miért is? Mert az új EP-képviselők fogják az EU történelmében először (!) megválasztani az Európai Bizottság új elnökét (eddig a Parlament csak jóváhagyta a Tanács javaslatát). S ez miért fontos? Mert az Európai Bizottság egyik alap- és kizárólagos funkciója a törvényjavaslatok (rendeletek, jogszabályok, irányelvek, költségvetés stb.) kezdeményezése, beterjesztése. Itt indul az európai jogszabályozás!
S egy valódi utóirat. Mielőtt bárki követ vetne e sorok szerzőjére: én sajnos nem tudok részt venni a választásokon, nem leszek otthon. S Szlovákia egyike annak a három EU-s országnak (Írország és Málta mellett), ahol nem lehet „távúton” szavazni. Sem postán, sem a külképviseleten. De teljes támogatásom az MKP-é és jelöltjeié.
Flórián László, Felvidék.ma
