Ezen a decemberi vasárnapon megtanultam valamit. Mégpedig azt, hogy minden művészetek közül a zene az, ami az ember lelkét képes elröpíteni ahhoz a valamihez, amit jobb híján úgy hívunk: Isten.
De kezdjük az elején. December 21-én, vasárnap, a harmincéves Ghymes zenekar adventi koncertjére gyülekezett a közönség a somorjai református templomba. Nem tudom, hogy a szervezők részéről mennyire volt tudatos az időpont kiválasztása, vagy csak a véletlen játszott benne közre, de az estnek számomra szimbolikus üzenete is volt. Mint tudjuk, december 21-ére esik a téli napforduló, amikor legrövidebb a nappal, és a sötétség az úr, erre az egy napra. Nem véletlen, hogy az Egyház a téli napforduló körüli időpontot, amikor már hosszabbodnak a nappalok, választotta a Megváltó születésnapjául, akit szokás a Világ Világosságának is nevezni.
Elmondhatjuk, hogy ezen az estén nemcsak az adventi koszorún pislákolt a négy gyertya, de azoknak a lelkében is, akik ott voltak, fellobbant a betlehemi láng!
A zenekar így vall a műsorról: A karácsony, mint a keresztény kultúra legnagyobb ünnepe ebben a stílusban, ebben a minőségben és ilyen méretekben napjainkban nem került színpadi feldolgozásra, felmutatásra. Ezért mindenképpen hiánypótló szerepe is van. Sok gyerek és felnőtt együtt látja, hogy a karácsony nem csak – „a télapó kalandjai a bevásárlóközpontban”, hanem főleg valami egészen más.
A mendikálás szép hagyományát élesztette fel a Ghymes együttes ezen a jótékonysági koncerten, amely ebben a megszentelt térben szabályos szakrális élményt nyújtott a jelenlévőknek. Köszönet érte minden résztvevőnek! A koncerten közreműködtek még a somorjai református egyházközség hittanosaiból alakult kórus, valamint a komáromi Schola Marianum leánykara. Az énekek között az összekötő verseket Tóth Tibor színművész mondta.
Sztakó Zsolt/Felvidék.ma
