A Raoul Wallenberg-díj egyetlen határon túli díjazottja az idén a Tan Kereke Egyesület (Cakra ucenia) felvidéki civil szervezet, amelynek tagjai a szepsi cigánytelepen dolgoznak. Az egyesület a jogvédelem, a tanulás, a művészet, a sport eszközeivel mutat kiutat a cigánytelepen élőknek.
Gyűlöletből nem lehet építkezni, ezért fontos, hogy évről évre összegyűljünk, és az embermentőre emlékezve ünnepeljük a jelenkor hőseit, akik békeidőben mutatják meg, nem lankadhat a lelkiismeret – mondta Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára a Raoul Wallenberg svéd diplomata eltűnésének 72. évfordulója alkalmából rendezett keddi budapesti megemlékezésen.
A helyettes államtitkár a Páva utcai Holokauszt Központban hangsúlyozta: Magyarországnak, de a világnak is szüksége van a szembenézésre, az emberséges vitákra a múltról, a jelenről. Tanulva a régi és új bűnökből, a szenvedésből és az embertelenség kegyetlenségéből, meg kell alkotni valami újat, amiben az egykori embermentés nyomán az egymás iránt érzett felelősség és alázat egyre többek kiváltsága lehet – hangsúlyozta a helyettes államtitkár asszony, aki szerint a demokráciában is szükség van embermentőkre, hogy azok mellett is ki tudjunk állni, akik vesztesei a mi jólétünknek és kényelmünknek.
Fontos, hogy van egy ilyen hősünk, mint Raoul Wallenberg – jelentette ki a házigazda szerepét betöltő Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója, aki köszöntőjében arról is beszélt, hogy számunkra főként azért nagy jelentőségű a svéd diplomata tevékenysége, mert a „humánum világszerte ismert lovagjának életművébe bele tudunk kapaszkodni”, ami segít a jó tájékozódó képességünk kialakításában.
Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Az 1912. augusztus 4-én született Raoul Wallenberg 1944-ben a budapesti Svéd Nagykövetség titkáraként egyes források szerint majd húszezer ember életét mentette meg azzal, hogy svéd úti okmányokkal ellátta, vagy védett házakba menekítette őket. A Vörös Hadsereg 1945 januárjában letartóztatta, a szovjet hatóságok állítása szerint 1947-ben börtönben halt meg. Utoljára 1945. január 17-én látták élve Budapesten. A svéd hatóságok csak 2016 októberében nyilvánították hivatalosan is halottá.
Az ünnepségen átadták a Wallenberg-díjakat, amellyel a Raoul Wallenberg Egyesület, a Raoul Wallenberg Alapítvány és az EMMI díjazza mindazokat, akik tetteikkel, életútjukkal példát mutatnak humanizmusból.
A Raoul Wallenberg-díj egyetlen határon túli díjazottja az idén a Tan Kereke Egyesület (Cakra ucenia) felvidéki civil szervezet, amelynek tagjai a szepsi cigánytelepen dolgoznak. Az egyesület a jogvédelem, a tanulás, a művészet, a sport eszközeivel mutat kiutat a cigánytelepen élőknek. A díjat Milan Hudák vette át, akivel hamarosan rövid interjút is közlünk.
A Raoul Wallenberg-díj egyetlen határon túli díjazottja, Milan Hudák (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Kitüntetésben részesült Beer Miklós római katolikus püspök is, akit az elesettek érdekében végzett missziói szolgálata, elkötelezettsége, egyházújító tevékenysége és teljes életműve tett érdemessé a díjra. A váci egyházmegye megyés püspöke a méltatás szerint 2014-ben körlevelet adott ki, hangsúlyozva az egyház felelősségét a cigány emberek sorsának javításában.
Békési Róbert tervezőművészt a menekülteket segítő tevékenységéért díjazták. A gyerekként a strasshofi lágert megjáró, hetvenöt éves grafikus másfél éve segíti a Magyarországra érkező menekülteket, önkéntesként együttműködött a Migration Aid segélyszervezettel, az Evangéliumi Testvérközösséggel és az Oltalom Alapítvánnyal.
A Raoul Wallenberg Szakgimnázium és Szakközépiskola igazgatóját, Gavallérné Kancsal Ágnest azért tüntették ki, mert hetedik éve segíti szervezőként a Raoul Wallenberg Egyesület vetélkedő-sorozatát, amely magyarországi és határon túli középiskolásokkal ismerteti meg a zsidó-magyar együttélést, az embermentés, a második világháború és a holokauszt történetét.
Beer Miklós váci megyéspüspök (Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma)
Hofher József jezsuita szerzetes a méltatás szerint az elesettekért végzett missziói szolgálatával és teljes életművével érdemelte ki a díjat. A hatvanhárom éves szerzetes cigánymissziót először a Miskolc-Sajó menti térségben, majd Kispesten, utána Csobánkán végzett, 2005 óta a Jezsuita Párbeszéd Házában cigány-pasztorációs műhelyt vezet.
Díjat kapott Járóka Lívia szociál-antropológus, aki 2004-ben a Fidesz listáján szerzett európai parlamenti (EP) mandátumot, majd a politikai pályát elhagyva 2014-ben megalapította a Járóka Lívia Tehetségmentő Egyesületet, amely a családok valamennyi tagjának bevonásával próbál segíteni a szegénységgel küzdő gyerekeken. Járóka Lívia betegség miatt nem tudta személyesen átvenni a díjat.
Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület soros elnöke elmondta, hogy kiadványban készülnek megörökíteni az eddigi díjazottakat, mivel céljuk, hogy követendő példát mutassanak a fiataloknak.
Az ünnepségen részt vevő Niclas Trouvé svéd nagykövet a díjak átadásában is közreműködött, majd délután öt órától a díjazott Gavallérné Kancsal Ágnessel közösen megkoszorúzták a Pozsonyi út és a Wallenberg utca sarkán lévő Wallenberg-emlékművet.
