Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző arról a telekbotrányról ír, amely miatt majdnem széthullott a koalíciós Fico-kormány.
Az első botrány, amely megbontotta a bizalmat Robert Fico és koalíciós partnerei közt, a nagyszalóki (Veľký Slavkov) telekbotrány volt. Elsődlegesen ugyan nem a Smer mögött álló mecénásokat érintette, de mindjárt az elején teljes valójában megmutatta, mi is lesz Fico kormányzásának lényege Vladimír Mečiarral és Ján Slotával. 2007 júniusában megkeresett egy kollégám a SME napilapból, ahol akkor dolgoztam. Olyan szerződéseket mutatott, amelyeket a Szlovák Földalap kötött a dél-szlovákiai kártérítést igénylőkkel. „Ez csalás, valaki jól bekeresett ezen” – mondta hozzáfűzve, jó lenne, ha utánajárnék. Egy ideig eltartott, amíg megértettem az elvet, az első ezzel kapcsolatos cikkemen talán három hétig dolgoztam.
A lényeg az volt, hogy az alap földet osztott kártérítés gyanánt keresztül-kasul az egész ország területéről, bár csak a szomszédos járásokban adhatott volna telkeket a kártérítést igénylőknek. Az is gyanús volt, hogy a nyitrai vagy a nagymihályi emberek jövedelmező földeket kaptak a Magas-Tátrában. A szerződéseket a Szlovák Földalap tisztségviselője, Branislav Bríza írta alá, akit a HZDS ültetett a tisztségébe. Mindaddig nem volt közös ügye Mečiarrral, közönséges ingatlankereskedő volt. És eszerint is viselkedett, bár azt állította, hogy a múlt sérelmeit jött ide orvosolni. A kártérítést igénylők, amelyek többsége már nyolcvan fele járt, valóban áldozatok voltak, akiknek a kommunisták eltulajdonították a vagyonát. Ám az a mód, ahogyan a földjeikkel az üzletember Bríza bánt, célzatos és előre eltervezett volt.
2007 nyarán fokozatosan három történetet is megírtam és nyilvánosságra hoztam, amelyekből nyilvánvaló volt, hogy furcsa dolgok történnek a Földalapnál. Fico kormányfő azonban tartózkodóan viselkedett, bár sikerült azt is megállapítanom, hogy a kártérítésből származó jövedelmező telkek a fejlesztők kezei közé kerültek, akik ipari parkot szándékoztak létesíteni azon. Ráadásul az egyik cég, amely Brízának köszönhetően olcsón jutott telkekhez Közép-Szlovákiában, ahhoz a Jakšík-csoporthoz volt köthető, amelynek az őrző-védő szolgálata 2006 választási éjszakáján a Smer székházát őrizte az újságíróktól. Az eset közzététele után azt a közvetített üzenetet kaptam, hogyha továbbra is kutakodni fogok az ügyben, nem biztos, hogy az jól végződik a számomra. Még a konkrét összeg nagysága is eljutott a fülembe, amit a verőlegények kapnának. Semmi ilyesmire azonban szerencsére, nem került sor.
A politikai földrengés 2007 novemberében következett be, amikor már a hetedik szerződést találtam az asztalomon, amit Bríza írt alá a kártérítést igénylőkkel. Néhány napig a telekkönyvi hivatalban parcellaszámokat hasonlítgattam össze, aminek aztán meg is lett az eredménye. Kiderült ugyanis, hogy több mint egymillió négyzetméternyi terület a Magas-Tátrában a GVM cég kezébe került, amely mögött a Mečiarhoz közeli vállalkozó, Milan Bališ állt. A másfél milliárd koronás piaci árú telkeket százszorosan olcsóbb áron, 13 millió koronáért vásárolta fel a kárigénylőktől. „Kicsit megfontolatlanul cselekedtünk, annak a cégnek nagyon előnyös vásár volt ez. Akkor azonban még nem volt ilyen áttekintésünk és kapcsolataink. Ma már többszörösen drágábban adhatnánk el a telkeket” – mondta akkor az egyik kártérítést igénylő, Katarína Ninitzová, aki szerződést írt alá Brízával a telekátutalásról.
Fico kormányfő, aki azt szokta mondogatni, hogy nem az újságcikkek alapján hoz döntéseket, ezúttal azonnal reagált. A magas-tátrai telekátutalásokat a Mečiarhoz közel álló emberekre tolvajlásnak nevezte, és felszólította Brízát meg Miroslav Jureňa mezőgazdasági minisztert is – aki politikailag a Szlovák Földalapért felelt – a lemondásra. A HZDS-nél azonban kemény ellenállásba ütközött, Mečiar még a kormányból való távozással is fenyegetőzött. De mivel Fico nem hátrált meg, először Bríza mondott le a tisztségéről, majd utána távozott Jureňa is. Ez utóbbi bizarr sajtótájékoztató keretében egy tehénistállóban mondott le a miniszteri posztjáról, miközben üvöltve az asztalt verte. Fokozatosan az alap teljes vezetése kicserélődött, a kormányfő új szabályokat ígért a kártérítésből eredő telekosztás során.
Két évvel később azonban a helyzet megismétlődött, de ekkor már a Smer játszotta a főszerepet. 2009 őszén Tom Nicholsonnal együtt megállapítottuk, hogy a Földalap ugyanazoknak a kártérítést igénylőknek (Ninitzová stb.) újabb telkeket utalt ki a Magas-Tátrában. Különbség csak abban volt, hogy ezúttal nem nagyszalóki jövedelmező telkekről volt szó, hanem felsőerdőfalvai (Stará Lesná) és nagylomnici (Veľká Lomnica) parcellákról. Végül azonban ezek a telkek is a Mečiarhoz közeli GVM cég kezei közt végezték. Ebben az esetben is nagyon előnyösen jutottak az 500 millió koronás piaci ár értékű telkekhez Bališék. „Nem állítom, hogy valami extra kedvező adásvétel lett volna ez a számunkra, de ha nem lett volna ez a cég (a GVM – a szerk. megjegyzése), akkor azokat a telkeket sohasem kaptuk volna meg ott, ahol megkaptuk” – mondta akkoriban az egyik kártérítést igénylő.
A kormányfő másodjára sem habozott egy pillanatig sem. Bár torokgyulladással küzdött, felkelt a betegágyból, sajtótájékoztatót hívott össze, és megint csak élére állította a dolgokat. A Földalap teljes vezetésének, amely egyébként a Smer ellenőrzése alatt állott, le kellett mondania. Fico egyúttal a mezőgazdasági miniszter Vladimír Chovant (HZDS) is felszólította, hogy váltsa le a tisztségéből a Földalap igazgatóját és helyettesét – Miroslav Mihalíkot (Smer) és Adrian Šándorčint (HZDS). „Teljesen ki kell itt takarítani. Ha ezek az emberek képtelenek arra, hogy megfelelően működjenek, az az ő gondjuk” – jelentette ki tömören a kormányfő. A gond abban volt, hogy a vitatott földátutalásról előre tudott az unokatestvére, Jaroslav Rybanský is, akinek akkoriban a kártérítések a gondjaira voltak bízva a Földalapban. „Mi csak formálisan értékeljük az ügyeket, azt, hogy az akta tartalmaz-e minden szükséges dokumentumot” – védekezett Rybanský. Fico végül megtartotta tisztségében az unokatestvérét.
Mečiar a nagyszalóki esethez hasonlóan egy ideig megint keménykedett. „Mit mond arra, hogy egy Önhöz közeli cég megint jövedelmező telkekhez jutott a Magas-Tátrában?” – kérdeztem meg a HZDS elnökét a koalíciós tanács ülése után. „Ha még egyszer azt állítja, hogy valamilyen cég közel áll hozzám, akkor maga gazember. Kikérem magamnak az ilyen gyanúsítgatást” – üvöltötte Mečiar, miközben ujjal mutogatott rám. „Én meg magával ellentétben kikérem magamnak a gazember jelzőt” – határolódtam el a módszerétől, és folytattam a kérdésfeltevést. Mečiar párszor még kirobbant, majd dühösen távozott. Egy bizonyos újságíróval ellentétben, aki a múltban megkóstolhatta a balhorgát, én még egészen jól jártam. Mečiar 2009-ben szerencsére már csak árnyéka volt annak a politikusnak, akit a 90-es évek második felében megismertünk, s akinek semmilyen korlátjai sem voltak. Ekkor már csak a szavaival mart, de a kártyákat már Robert Fico osztotta.
A kormányfő végül kitakarított a Földalapban, és megszigorították a kártérítési eljárások szabályait is. A nagyszalóki telekbotrány rendőrségi vizsgálat alá került. S egyike azon kevés politikailag érzékeny eseteknek, amelyeket végig is vitt. Mečiar emberét, Branislav Brízát, akit hivatallal való visszaéléssel vádoltak, 2012-ben bíróság elé állították. A bírósági eljárások elől azonban többnyire kitért, s ha el is ment a tárgyalásra, arrogáns módon viselkedett. Amikor egy alkalommal a pozsonyi igazságügyi palota folyosóján beszélgettem az ügyet felügyelő ügyésszel, Mária Trstenskával, Bríza a telefonjával ránk fókuszált. „Miért fényképez engem?” – kérdezte tőle Trstenská.
„Nem magát fotózom, hanem Vagovič urat” – felelte Bríza. „Miért csinálja ezt, Ön talán újságíró? Vagy talán meg szeretne mutatni a barátainak?” – kérdeztem tőle dühösen. „A saját jó érzésem miatt” – vágott vissza Bríza, majd elfordult, és szóba elegyedett az ügyvédjével. A bírósági eljárás alatt egy újabb körülményt is megállapítottam, ami megnehezíthette Bríza helyzetét. Egy bizonyos Schulz asszonynak, az egyik kártérítést igénylőnek, akivel nagyszalóki telekátutalásról írt alá szerződést Bríza, az állandó lakhelye Bríza anyjának lakásában volt. A felügyelő ügyész javaslatára ez az új bizonyíték bekerült a bírósági aktába is. „Nyilvánvaló, hogy Bríza úr kapcsolata a szóban forgó kártérítés-igénylővel átlagon felüli, miközben rá nézve előnyösen járt el” – érvelt Trstenská.
Véleménye szerint súlyos megállapításról volt szó, amely megerősítette a Brízával szembeni bizonyítási eljárást és a vád pozícióját is. „Bízok benne, hogy a bíróság figyelembe veszi ezt a körülményt” – mondta Trstenská. Brízát ötéves szabadságvesztés fenyegette, ám végül kétéves feltételes szabadságvesztéssel megúszta. Első látásra a büntetés az igazságszolgáltatás kinevetésének tűnhet. Ján Jamrich bíró szerint azonban jogilag bonyolult ügyről volt szó. Az elején nem volt világos ugyanis, hogy Bríza a kártérítési szerződések aláírásakor köztisztviselő volt-e. Ezért először le is állították az ellene folyó eljárást. Gondot jelentett továbbá az is, hogy eredetileg a nagyszalóki telekbotrány ügyét Pavol Dekánek bírónak rendelték ki, aki a bizonyítási eljárás során hihetetlenül passzív volt. Jamrich csak utolsó fázisában vette át az ügyet. Dekáneket ugyanis a felettesei a más esetek során történő érdektelen hozzáállása miatt kivetkőztették a talárból. Jamrich bírónak nem voltak kétségei afelől, hogy Bríza a nagyszalóki telekbotrány ügyében szándékosan járt el. „Pontos telkeket jelölt ki, amelyek iránt a kártérítést igénylők nem is érdeklődtek.” Bár a Szlovák Földalap volt tisztségviselője nem végezte rács mögött, a bűnügyi nyilvántartásban található bejegyzés miatt bármilyen köztisztviselői ténykedést elfelejthet. Persze egy Bríza nem csinál nyarat. De egy olyan országban, ahol az önállósodás 25 éve alatt egyetlen jelentős személyiség sem volt elítélve, a politikai háttérrel rendelkező üzletember számára kirótt feltételes szabadságvesztés is lépést jelent előre. Kicsit ugyan, de mégiscsak lépést. Az erősebb fedezettel bíró nyerészkedőket ugyan ez nem rettenti el, ennek ellenére mégiscsak precedensértékű, hogy Szlovákiában sem teljesen megengedett azért minden.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
