Ferdics Béla grafikai kompozíciók (monotípiák, ceruza- és tusrajzok, akvarellek) mellett üveg-, kő-, fa- plasztikákat, térobjekteket, installációkat készít. Műveinek jellemző vonása az anyagok és a kivitelezési technikák ötvözése. Fő művészeti irányvonalát az üvegművészet, a fény és a színek világában rejlő lehetőségek egyedi kihasználása jellemzi. Sajátos módon ötvözi az üveget fával, fémmel és kővel, mintegy új jelentést adva ezen anyagoknak, így mutatva meg az üveg változatos arcát.
Ferdics Béla a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola üvegszakán tanult, később Budapesten a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tanszékén volt vendéghallgató. Az 1991-92-es tanévben Budapesten a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tanszékén volt vendéghallgató, ahol Horváth Márton és Bohus Zoltán voltak a mesterei, 1994-től két évig Dunaszerdahelyen a Csallóközi Múzeum restaurátoraként tevékenykedett. 1995-től a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának (MAMSzE) tagja lett, 2005 novemberétől pedig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének is tagja.
A gútai Magán Szakközépiskola üvegszakán 2007-től óraadó tanárként dolgozik, 2012-től a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola képzőművészeti tagozatának vezető tanára. Jelenleg Dunaszerdahelyen, valamint Nagyudvarnokon él és alkot.
Szász Jenő a tárlat megnyitó rendezvényén köszöntötte a születésnapját nemrég ünneplő művészt, majd megjegyezte, hogy a Kárpát-haza Galéria működésének negyedik évét zárta, így tulajdonképpen a rendezvénysorozatnak is születésnapja van. Az NSKI elnöke elmondta továbbá, hogy Ferdics Béla műveinek jellemző vonása az anyagok és kivitelezési technikák ötvözése, ahogy a kiállítás is annak ötvözése, hogy bár sokan sokfélék lehetünk, végső soron mégis megtaláljuk a fényt. Ez Advent idején különösen fontos – szögezte le Szász Jenő.
A művészt Szabó Ottó festőművész laudálta, akinek elmondása szerint Ferdics Béla egy mai alkotó, akinek művészetében soha nem a végcél és az összegzés a lényeg, hanem mindig az út, amelyen éppen jár. A grafikai, illetve üvegművészeten túl térinstallációkkal és akciófestészettel is foglalkozik, de bármihez nyúl, mindig felismerhető művészete, mivel az egyedi, csak rá jellemző – hangsúlyozta beszédében a kassai ROVÁS Akadémia elnöke.
Műalkotásait az a fajta tömény gondolatiság jellemzi, amit többnyire az absztrakt művészeti irányzatok alapvonásának tartanak. Néhány kivételtől eltekintve stilizált festményei, de legfőképp ceruzarajzai azt az érzést keltik a szemlélőben, mintha a hatalmi helyzetbe kerülő antropomorf gondolkodásmód korlátait, vagyis az emberközpontúság látszatát akarnák megragadni, azt a hiányt, amely a modern ember életvitelének és szemléletének deformációját, különböző elhajlásait idézi elő.
Az egyén és a tömeg találkozásának, illetve konfrontálódásának Ferdics Béla alkotásaiban nincs igazi végkifejlete. Képein elvékonyodik az emberi arc, nem marad belőle egyéb, csak egy emlékmás, és a hasonulás jelensége asszimilációvá egyszerűsödik. Ez a fajta individuum mulatságos vagy groteszk töredékévé válik a világnak és ezáltal a környezetébe idomul. A nézőnek csak az emberi rész-darabkák maradnak és saját értelmezői szabadsága segíti az összkép megalkotására. A művész munkásságát, amely ismert a magyar vidékeken és Európa-szerte bölcs megfontoltság jellemzi, a mindennapok létkérdéseire nem tragikus gesztusokkal reflektál, hanem alkotásaival reményteli végkicsengést kelt a szemlélőben.
