Albert Sándor (Fotó: felvidék.ma archív)

Az elmúlt órákban napvilágot látott a kormányprogram, igaz a parlamenti jóváhagyás még hátra van, de a szavazás végeredményét borítékolni lehet.

A magyar iskolák számára biztató jel, hogy az anyagba bekerült a „nemzetiségi oktatás“ fogalma. Természetesen meg kell várni a törvény paragrafusi változatát és parlamenti elfogadását, hiszen majd ezekből lehet levezetni a jogokat és lehetőségeket. De ez mindenképpen komoly előrelépést jelent és megalapozhatja a magyar iskolák oktatási önkormányzatiságát.

Pozitívumként kell értékelni azt is, hogy a kormányprogram a szlovák nyelvet „második nyelv”-ként határozza meg és ezáltal lehetővé teszi a tantárgy tartalmi megújítását. Ez azért fontos, mert az oktatási módszerek kiválasztása a tananyag milyenségétől függ. Ha a kommunikációra kívánom helyezni a hangsúlyt, akkor a tananyag nem állhat csupán lexikális tudásanyagból. Az elmúlt esztendőkben végzett kísérletek többsége ezért (is) vallott kudarcot. A meglévő tananyagot akartuk az idegen nyelvek tanításakor használt élménypedagógiai módszerek segítségével oktatni. Márpedig a lexikális tudásanyaghoz hagyományos módszereket választunk, hiszen ebben az esetben a szöveg memorizálásán, az emlékezeten van a hangsúly. A probléma csak az, hogy a hagyományos  módszerek nem alkalmasak a kommunikáció elsajátítására és fejlesztésére.

A kormányprogram tehát annak a lehetőségét biztosítja, hogy pedagógusaink a jövőben megújult tartalommal és újszerű módszerek segítségével ne csak tanítsák, hanem megtanítsák a diákot a hétköznapi szlovák nyelvű kommunikációra.

A kormányprogram tartalmaz még egy figyelemre méltó apróságot: a pedagógusok továbbképzése a nemzetiségek nyelvén is történhet. A tavaly elfogadott T.t. 138/2019-es törvényből mintha ez a mondat kimaradt volna.