Az elmúlt időszak több szempontból rendkívüli volt számunkra. A járvány miatt a lakásokba, a négy fal közé szorultunk, sokkal kevesebbet vagy egyáltalán nem választottuk hétvégi vagy akár délutáni programnak a természetjárást, holott koronavírus ide vagy oda, a természet ezen a tavaszon is tette a dolgát, füvet, fákat bokrokat zöldített, virágokat bontott, a csoda ezúttal sem maradt el.
Ez a kényszerű szünet, ez a bezártság pedig talán arra volt jó, hogy segítsen újra felfedezni mindazt a szépséget, amiért nem kell messze mennünk, hiszen itt van a közelünkben, ha úgy tetszik karnyújtásnyira, csak ki kell nyitnunk a szemünket a szépre és magunkkal vinni a fényképezőgépünket. És nem utolsósorban óvni mindazt, ami az ember romboló munkája ellenére megmaradt belőle. Talán még nem késő…
Molnár Emőke és Németh István képriportja