Charles Maung Bo, Mianmar első bíborosa, az Ázsiai Püspöki Konferencia elnöke, aki az előző, Cebuban megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus pápai legátusa volt, a világesemény utóhatásáról elmondta, a Fülöp-szigetek továbbra is az egyik legnagyobb katolikus közösséggel bíró ország, aktív hitélettel.
A bíboros bevezetőjében csodálattal adózott a magyarországi katolikus egyház múltja és tanúságtétele előtt, amikor az szembenézett a szenvedéssel és az elnyomással.
Charles Maung Bo bemutatta a burmai egyházat és hazáját, amely az elmúlt hetven évben és különösen az elmúlt hét hónapban nagy kihívásokkal néz szembe. Fegyveres konfliktusok, járvány, gazdasági összeomlás, természeti katasztrófák nehezítették a mianmariak életét. A dél-kelet-ázsiai buddhista többségű országnak 55 millió lakosa van, amely 135 különböző etnikai csoporthoz tartozik.
A fiatal keresztény közösségük a nehézségek ellenére folyamatosan gyarapodik. Az elmúlt időszakban számos erőszakos cselekmény irányult ellenük, templomaikat feldúlták, otthonaikból elűzték őket.
A bíboros kiemelte, Ferenc pápa különös szeretettel viszonyul a burmaiak iránt, 2017-ben a peremvidék prófétájaként meglátogatta a peremvidéken élő 70 ezer burmai katolikust. Az elmúlt hónapok politikai zavargásai kapcsán a pápa hétszer szólalt meg és misét mondott Mianmarért, a türelmében próbára tett burmai egyházért.
Charles Maung Bo bíboros katekézisében a türelem jó példájaként beszélt a Csomóoldó Mária tiszteletéről, amelyet a Németországban tanult Ferenc pápa tett világszerte ismertté. Egy festmény örökíti meg azt, ahogyan Mária oldja a csomókat, amelyeket az angyal nyújt át neki. Ezeket a teológia szerint az ősszüleink engedetlenségükkel idézték, azáltal, hogy a gonosz tanácsára hallgattak.
A Szűzanya türelmes engedelmességgel oldja ki ezeket a csomókat, a megváltás Mária türelme által jön el. Bo bíboros beszélt arról is, mindannyiunk életében vannak csomók, ezek közül sokat – mások mellett –, valójában mi magunk kötünk, csapdahelyzetbe kergetve önmagunkat. Ferenc pápa azt mondta: „Mária által szívünk minden csomója, lelkiismeretünk minden csomója kioldható. Isten irgalmának semmi sem lehetetlen! Még a legbonyolultabb csomókat is kioldja az ő kegyelme.”
Mi a türelem? A Szentlélek ajándéka, kegyelem, nem a várakozás képessége, hanem a jó magatartásé, miközben várakozunk – mondta a bíboros. Teréz anya leckét adott számunkra a türelemről.
Átitatta szolgálatát a türelem, évtizedeken át tette a dolgát, annak ellenére, hogy felismerte, a változás, ha egyáltalán bekövetkezik, lassan történik a szegények és elnyomottak helyzetében.
Türelemre van szükségünk ahhoz, hogy megértsük Isten bennünk végzett
tevékenységét – idézte a bíboros Teréz anyát. Az élet nem gyorsétterem. Türelmes
zarándoklat.
Bo bíboros rávilágított arra, hogy a világjárvány azokat is megismertette a
türelemmel, akik soha nem gondoltak erre. Kapcsolatainkat megsebezte a Covid, bezártságra, mosolyunk elfedésére kényszerültünk. Szorongás, éhínség jelent meg az életünkben.
A híveket különösen próbára tette ez a helyzet, a bezárt templomok nagy kihívássá tették az Eucharisztia megünneplését. A járvány olyan lelki hasznokra tanított meg, mint az otthoni imádkozás, amely során a templomban, „az oltáron történő kenyértörés helyett a gyógyulás kenyerét, a közösség kenyerét, a vigasztalás kenyerét, a kölcsönös támogatás kenyerét, az Ige kenyerét törjük meg.”
Mélyebben tudatosult Isten jelenléte a családi imádkozásokban, összhangban azzal, amit Jézus mondott: „ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok
közöttük”.
Bo bíboros Ferenc pápa gondolatát idézte, aki szerint a világjárvány választás elé
állított bennünket, hogy az önzés és pazarlás kultúráját folytatjuk vagy új utakra
lépünk. Hitünk szerint – mondta a folytatásban Bo bíboros – a türelem a keresztény
hagyomány egyik nagy erénye. Ez a hit egyszerű dolgokat tanít nekünk: „Szeressük
egymást. Legyünk türelmesek, ahogyan Mennyei Atyánk is türelmes.” Az Újszövetségben két görög szót fordítanak türelemnek, jegyezte meg Bo bíroros – hupomonē „alatta maradást”, állhatatosságot, a terhek elviselését jelenti. A Galatákhoz írt levél 5. fejezetének 22. versében használt makrothumia szót úgy fordítjuk, hogy „hosszú indulat”, a képesség, hogy valaki hosszú ideig képes visszatartani az indulatait. A türelmes ember sok fájdalmat és szenvedést képes panaszkodás nélkül elviselni, lassan haragszik meg, azt várja, hogy Isten vigaszt nyújtson és megbüntesse a bűnt.
Bo bíboros kitért arra is, hogy Isten türelme irántunk egészen elképesztő.
Az első emberpár bűnbeesése után számukra kínált isteni kegyelmi szövetséget hozta példaként. Láthatjuk türelmét Noéban és a bárkában, amint várják, hogy az özönvíz visszahúzódjon és az evangéliumokban is, amikor Jézust, Isten Fiát elutasítják és elhagyják. A bíboros hozzátette: „Látjuk az egyházzal szemben mutatott türelmét is, nem mond le rólunk akkor sem, amikor kudarcot vallunk.
A bibliai példák sorából az előadó kiemelte azokat, akiket Isten nagy küldetéssel bízott meg, amelyhez türelemre volt szükségük. Ábrahám, idős korára kapta meg az apaság ajándékát és fiát fel kellett áldoznia. Mózes könyörgött Istenhez, s amikor megbüntette őt Isten, türelemmel viselte azt. Jób példája is elhangzott, aki akkor sem volt hajlandó Istent átkozni, amikor elveszítette a családját, vagyonát, egészségét.
Mianmar bíborosa rávilágított, hogy a türelem életerő, ott van a világegyetem véget nem érő mozgásában. A születésünkben, ahogy embriótól eljutunk a kifejlett ember állapotáig.
A földműves példájában, aki várja, hogy az elvetett magból termés legyen. A földbe vetett mag türelmes várakozása hozza el az életet adó szemeket. Ezek a szemek várakoznak, hogy kenyérré váljanak, a kenyér pedig az Eucharisztia kenyerévé, amely az örök életet hirdeti.
(NEK/Felvidék.ma)
