Mivé lett nemzetünk Gömörország dombvidékké szelídülő alsó végein, a Sajó, a Rima és a Balog szabdalta palóc tájon?
Mit hagytak maguk után a véres háborúk és gyilkos békék? Sok helyütt elapadó református gyülekezetek romló templomait, elűzött urak düledező kastélyait, új honfoglalók zsúfolt telepeit. De a Balogvölgy magyar szigetei tartják még magukat. Mert vannak szorgos őrállók, akik nem hagyják eloldódni, rendre összegyűjtik a kévét. Mert az nem lehet, hogy Pósa Lajos és Tompa Mihály hiába írtak oly sokat a szülőföldről, a hitről és a kitartásról…
A Sajó-Rima összefolyástól, Lénártfalvától indulnak. Csíz és Rimaszécs után Kacagópuszta érintésével mennek Jánosiba, majd Szútoron keresztül Nemesradnótnál érik el a Balog völgyét. Zsípet, Rakottyást és Bátkát útba ejtve érik el végül Nagybalogot, amely felett a Balogvár hegyén zárják túrájukat.
https://www.youtube.com/watch?v=_-y4nYqymGo
A „Hazajáró” hétről hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig – megannyi magyar emlék kíséri a „Hazajáró” soha véget nem érő útját.
