A tavalyi év végének legnagyobb politikai kérdése (színháza) a szlovák kormány megbuktatásának ügye volt. A parlament annak módja szerint meg is vonta a bizalmat a kormánytól, az átlagpolgárok pedig azt várták, hogy Heger összepakol az irodájában és lelép, közben pedig gyorsan kiírják az előrehozott választásokat. Ahogy Piripócson, úgy Bratiszlavában sem a logikus lépések sorozata következett. Az épp megbuktatott miniszterelnök támogatók gyűjtésébe – rossz nyelvek szerint vásárlásába – kezdett. Ez épült be a köztudatba úgy, hogy a „hegeri 76”.
Picit mélyebbre tekintve, vizsgáljuk meg, hogy kinek lehetne érdeke a lehető legrövidebb időn belüli előrehozott választás. Vegyük sorra.
Az OĽaNO népszerűsége az elmúlt két évben mélyrepülésben van, a korrupt és botrányoktól hangos Fico–Pellegrini-korszak után szakmai előrelépés és korrekt politika helyett mit is kaptunk?
Belső viszályokat, sok ügy kezelésében minimális vagy még annyi szakmai tudással sem rendelkező vezetőket.
Ezt érzékelte a választópolgár is, aki ma akár a flippergolyó, pattogva keresi a helyét a politikai pártok között. Az OĽaNO a választásokon vélhetően nagyot bukik majd, azaz nem érdeke a kibukó képviselőknek a helyük feladása.
A másik kormányzó párt, az Emberekért (Za ľudí) szinte már meg is szűnt Remišová vezetése alatt, tradíció lett Szlovákiában az egyválasztásos párt és pártvezető, Lupták, Schuster, Rusko, Procházka…
Szóval Remišováék utolsó napjaikat élik, utána elsodorja őket az idő.
Sulík és a liberálisok is rendesen sérültek, a harmadik kormányukat zúzták szét. Vélhetően bejutnak a parlamentbe, bár egy rajzolódó új politikai formáció miatt ők is könnyen veszélyzónába kerülhetnek.
Meglepő módon a szlovákiai politikai palettán a legstabilabb partnerré a családbarát Kollár lépett elő, aki még akár pozitívan is kijöhet a választásokból.
Ő az ország nagy szerencsése, megúszta a kilencvenes évek „evilági” perpatvarait, és politikailag ő lett kormánytagként is mindenkinek elfogadható partner.
Az ellenzék soraiban évek óta fej-fej mellett Pellegrini és Fico pártja. Az osztódással megszaporodott Hlas – Smer előző éveinek korrupciós botrányait messze elnyomta a jelenlegi kormány impotens kormányzása. Igaz, itt is fel-felbukkantak pl. a tesztek – orrpálcikák körüli beszerzési furcsaságok Matovič nagyszombati baráti körében, de van más szaftos téma is, erről kevesebbet hallunk.
Visszakanyarodva az alapkérdésre, szerintem a közvélemény-kutatásokat vezető pártoknak sem érdeke a gyors időpont. Minél tovább húzzák, annál nagyobb lesz az elutasítottság a most kormányzók iránt, mert az infláció és a kapcsolódó romló életszínvonal bizony őket hozza előnyösebb választási helyzetbe. Az emberek a megélhetésük mentén szavaznak majd. A fasisztákkal szerintem nem érdemes foglalkozni, nekik ott sem illene lenniük a törvényhozásban.
Az az érzésem, hogy Hegernek sem érdeke sietni. Hogy miért? Mert Mikuláš Dzurinda nagy visszatérésre gondol, ezen ügyködik. Az új projekt (párt) kialakítására és sikerére pedig idő kell.
Nézetem szerint Heger azon ügyködik, hogy kiskaput hagyva lelépjen az OĽaNO zátonyra futott hajójáról és akár a Dzurinda-féle projektben kössön ki, ergo érdeke is lehet, hogy húzza az időt.
A választók már rég elfelejtették Dzurinda botrányait, s a mondás is azt tartja, hogy az idő megszépíti a történeteket. Most patyolatfehéren jöhet vissza a porondra és a mesterien keverheti újra a politikai lapok pakliját, hiszen a jobbközép, konzervatív és liberális vonalon is szavazatokat kaphat, ami a parlamenten kívüli PS, KDH, de akár az SAS szavazataiból is elvehet.
Külön elemzést érdemelne megvizsgálni egy ilyen projekt magyar vonatkozásait, mert szerintem Heger és Dzurinda is ráhajt az esetleges magyar töredékszavazatokra.
Összességében tehát a jelenlegi helyzet mindenkinek jó lehet valamire, ezért nem sietteti senki a gyors választást. Addig pedig, amíg ez a fősodratú média alapkérdése, nem kell a brutális inflációról, az energiaválságról és a lakosság gondjainak megoldásáról beszélni. A politikai cirkusz megvan, hogy kenyér pedig mennyiért lesz, az nekik sajnos másodlagos kérdés.
(Őry Péter/Felvidék.ma)
