Az előző évszázad második felében igen népszerű díszítőeleme volt az épületeknek az ónixmárvány. Ugyancsak ebből a nyersanyagból egyedi tervezésű használati tárgyakat alkottak Léván. A nyersanyag bányászása és annak feldolgozása a járási székhelyen történt. Az aranyónix művészi feldolgozása javarészt a lévai születésű Taby Ica képzőművésznek, formatervezőnek köszönhető.
Az aragonitalapú nyersanyagot Léva határában a Vámosladány felé vezető út mentén elterülő Siklós tövében bányászták.
A bányászat a 19. század második felében kezdődött el. Többféle nyersanyagot termeltek ki, a legértékesebb a lévai aranyónixnak nevezett, finomabb aragonit nyersanyag volt.
Mint a Lévai Újság 1937. szeptemberi lapszámában olvasható: „A Siklós tövében Ladány felé húzódó útra már messziről vöröslik az alsó ólévai szőlőhegyekről a három lévai márványbánya, amelyeket csak néhány évvel előbb fedeztek fel. Természetesen a bányák idegen, nem lévai tulajdonban vannak és a tulajdonosaik aránylag meglehetősen olcsón jutottak birtokukba, mert annak idején még Léván nem értékelték kellőképpen a föld mélyében rejtőző kincseket. A lévai márvány anyaga aragonit, ónix és travertin keveréke.”
Mint folytatják:
„A lévai márvány legértékesebb része az ónix, amely az ókorban becses drágakő volt, már abban az időben vázákat, nyakékeket, karneákat és intagliokat készítettek belőle. Ma is ilyen dísztárgyak készítésére használják fel.”
A századforduló, illetve az impériumváltás tulajdonosváltásokkal is járt. A márvány feldolgozásában jelentős előrelépés a harmincas évek végén történt.
A Bars és Hont Vármegyei Közjóléti Szövetkezet részeként jött létre az Onyx–Aragonit Üzem. Ebben az üzemben tevékenykedett Taby Ica tervező, képzőművész. A harmincas évek végétől az ő tervei alapján gyártották a termékeket.
Taby Ica huszonöt évig alkotott az üzemben. Mint Novák Mezőlaky Margaréta nyugalmazott régész a tervező életét és munkásságát felölelő előadásában kifejtette: „Művészi fejlődése szempontjából a negyvenes évek voltak a legfontosabbak, ekkor alakult ki egyéni tervezői stílusa. E munkásságát főleg két fennmaradt katalógusból ismerjük – az első egy fotóalbum, a másik a háború utáni Zlatý Onyx vállalati katalógus.”
Mint jelezte: Taby Ica tervei modernek és sajátosak voltak, a kor úttörő áramlatainak geometrikus jellegéből táplálkoztak, hatványozták a gazdag belső erezetű anyag jellegzetességét és szépségét.
A műtárgyakat a tervek szerint Földy Géza és Holubík mester készítették el. Taby Ica által az ónixmárványból tervezett és gyártott használati tárgyak és díszek családi otthonokban, irodákban, templomokban leltek otthonra. Többek között dohányzókészleteket, hamutartókat, vázákat, könyvtámasztékokat, töltőtolltartókat, sakk-készleteket, írókészleteket, papírvágókat, tappereket, levélnehezékeket, pecsétnyomókat, asztali órákat, lámpákat, kereszteket, valamint szenteltvíztartókat és sportdíjakat készítettek az ónixmárványból.
Az ötvenes évektől fogva az üzem számtalan átszervezésen és minőségi változáson ment keresztül. A szocialista nagyüzem nagyméretű kőkitermelése és a terv teljesítésének hajszolása közben egyre kevesebb megértés és megbecsülés kísérte ezt a kis sorozatok gyártásában megnyilvánuló alkotótevékenységet.
1967-ben a lévai Szlovák Kőipari Vállalatot új szabályok szerint szervezték át, az ónixmárvány megmunkálása megszűnt, valószínűleg ekkoriban ment a tervező nyugdíjba – fogalmazott Novák Mezőlaky Margaréta.
Ugyan az ónixmárvány feldolgozása megszűnt, a mai napig láthatóak a megmunkált díszítőelemek a város egyes hivatalépületeiben (központi postahivatal épülete), templombelsőiben, valamint a Barsi Múzeum tárlatanyagában is fellelhető néhány értékes használati tárgy.
Taby Ica életéről és munkásságáról Novák Mezőlaky Margaréta november végén tartott előadást a lévai Reviczky Házban. Az erről szóló tudósítás ITT olvasható.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
