December 13-án került sor a nagykaposi Magyar Közösségi Ház 20 éves fennállását ünneplő rendezvényre. Az intézmény pontosan két évtizede, 2003. december 13-án nyitotta meg kapuit Ung-vidék központjában. Azóta szolgálja tevékenységével, rendezvényeivel a régió magyarságát. Az évforduló jegyében ez volt a harmadik, egyben programsorozat-záró rendezvényük. Október elején egy nagyszabású folklórrendezvény, a hónap végén pedig egy rendhagyó kézműves és kistermelői szakmai és piacnap valósult meg.
Vannak vidékek, ahol (…) a keserű számban édessé ízesül – hangzott el a szerdai ünnepség elején Kányádi Sándor jól ismert verse, s valóban, az ország legkeletibb magyar régiójában élő embereknek sokat jelent az Ung-vidéki táj és sokat jelentenek a magyarságért dolgozó olyan intézmények, mint a Magyar Közösségi Ház.
Az évfordulós ünnepségen az intézmény számos partnere és támogatója vett részt, akikkel több éves, évtizedes közös munka köti össze őket: a Rákóczi Szövetség, a Csemadok, a Herczegh Károly Alapítvány, a Petneházy Alapítvány, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Nemzeti Művelődési Intézet is képviseltette magát.
Nádasi László, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet hálózatfejlesztési igazgatójának köszöntőjében elhangzott, hogy az intézmény egy biztos pont a Kárpát-medencében, ahová érdemes menni, és akikkel érdemes együttműködni.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke ünnepi beszédében felhívta a figyelmet az intézmény magyar iskolaválasztási programban, a felvidéki iskolabusz-hálózat működtetésében betöltött szerepére, valamint kiemelte elkötelezett munkájukat a Rákóczi Szövetség és a magyar értékek mellett.
Lakatos Ferdinánd és az ünneplő közönség (Fotó: Vályi Edit)
A ház létrehozásának körülményeit, a kezdeti időszak nehézségeit és feladatait Lakatos Ferdinánd, a Csemadok Nagykaposi Alapszervezetének akkori elnöke elevenítette fel. Mint mondta, fontos feladatuknak érezték, hogy ne csak az épület falai álljanak, de élettel, közösségekkel töltsék meg a házat.
Ennek szellemében az ünnepség programját mindazon kultúrcsoportok műsora színesítette, akik az intézményhez kapcsolódnak. Tóth András, a helyi 6 sz. Mécs László Cserkészcsapat tagja szavalattal, az Erdélyi János Vegyeskar kórusénekkel, a Zsenge Komócsa néptáncosai pedig magyar táncokkal fokozták a rendezvény hangulatát.
Az évfordulóhoz kapcsolódva az Ung-vidéki és bodrogközi ifjúságot támogató Herczegh Károly Alapítvány idei támogatásait a Magyar Házhoz kötődő, ifjúsággal foglalkozó csoportok vehették át ünnepélyes keretek között az alapítvány képviselőjétől, Herczegh Károlytól. A rendezvényen jelen volt az alapító Herczegh Gézáné Petneházy Melinda és lánya, Herczegh Anita is.
-
- Az évfordulón megjelent könyv a Magyar Közösségi Ház elmúlt 20 évéről (Fotó: Vályi Edit)
-
- A Zsenge Komócsa fellépése (Fotó: Vályi Edit)
-
- A Herczegh Károly Alapítvány támogatását a 6. sz. Mécs László cserkészcsapat is átvette (Fotó: Vályi Edit)
-
- Az ünnepség utáni fogadáson Molnár György, a Nemzeti Művelődési Intézet és a PannonForrás Tudásklaszter képviselője mondott pohárköszöntőt (Fotó: Vályi Edit)
A Magyar Közösségi Házat 20 éve vezető Gabri Rudolf beszédében kiemelte, hogy a ház létrehozásakor komolyan vették a gondolatot, miszerint: „Ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és érdemes.” Köszönetet mondott azoknak, akikkel a kezdetektől fogva együtt dolgoztak és a közösségért dolgozó fiatalabb munkatársaknak, aktivistáknak is, akik folyamatosan megújuló lendületet hoztak az intézménybe és kitartásukkal építették a Magyar Házat, valamint minden támogatónak, aki segítette az évek során az intézmény sorsát. Koltay Gergely szavait idézve üzent a ház szellemiségével azonosulni tudó együttgondolkodóknak:
„Merjünk nagyot gondolni, mert sokáig nem tehettük,
Merjünk kiegyenesedni, mert több mint 100 éve görnyedten járunk.
Merjük őrizni, ami a miénk, merjük a múltunkat, s a jövőnket
Merjük védeni a földet és merjük védeni a nyelvet.
Merjük kimondani a szavakat és merjük a békét.
És ne hagyjuk, hogy ne gondolhassunk nagyot
És ne hagyjuk, hogy eltörjék a gerincünk
És ne hagyjuk, hogy álmainkat bankárok vigyázzák,
És ne hagyjuk, hogy gyalázzák hőseinket
És ne hagyjuk, hogy ne szólhassunk magyarul,
És ne hagyjuk, hogy nevessenek azon, ami bennünk valahol mélyen nagyon fáj.”
Az ünnepség befejezése előtt a résztvevők a történelmi egyházak lelkiatyáival közösen hálaimát mondtak az elmúlt 20 évért és Isten segítségét kérték az elkövetkezendő esztendőkre.
(Vályi Edit)
