Ma, április 5-én, szimbolikus helyszínen, szimbolikus időpontban ülésezik a Magyar Szövetség Országos Tanácsa. Az esemény a következő politikai időszak irányvonalait hivatott kijelölni, és a közösségi érdekképviselet megújítását, a stratégiai célok kijelölését tűzte napirendre. Gubík László pártelnök beszédében többek között hangsúlyozta: a felvidéki magyar közösség jövőjének érdekében ideje hátat fordítani a múlt árnyainak, és mentálisan is irányt kell váltani – felfelé.
Az alábbiakban a Magyar Szövetség elnökének ma délelőtt elmondott beszédét teljes egészében közöljük:
“Kassát szerettem és a verseket,
A nőket, a bort, a becsületet
S az értelmet, mely a szívhez beszél.”
Tisztelt tanácstagok, kedves magyar szövetségesek!
Felesleges közönségszavazást tartanunk ahhoz, hogy megfejtsük, kitől származhat az idézet. Szeretettel köszöntök mindenkit Márai Sándor városában! Örülök, hogy sikerült kimozdulnunk Pozsonyból és elmozdulnunk nyugatról. Egy kis országjáró utazás még nem ártott meg senkinek. Különösen igaz ez, ha politikusokról van szó, még inkább, ha a legpolgáribb városba kell ellátogatnunk, ahol közösségünk, a felvidéki magyarság történelme íródott.
Ma délelőtt néhány méterre vagyunk attól a főszékesegyháztól, ahol majd száz éve helyezték örök nyugalomra a magyar szabadság egyik legnagyobb alakját, a vezérlő fejedelem II. Rákóczi Ferencet és abban az impozáns épületben, ahol éppen ma 80 éve, 1945. április 5-én Edvard Beneš kihirdetett egy olyan kormányprogramot, amelyet végrehajtó elnöki rendeletek kollektív bűnösséggel terhelték és terhelik nemzeti közösségünket egy teljes világégésért.
Itt vált bizonyossá, hogy számunkra a világháború vége nem a békét hozza, hanem ellenünk elkövetett példátlan gaztettek garmadáját.
Isteni gondviselés, hogy legalább ennyien megmaradtunk szülőföldünkön, és hogy ez a közösség újra és újra talpra tudott állni. Tisztelet az ősök és a hősök előtt, akikre mához egy hétre, a Felvidékről kitelepítettek napján emlékezhetünk!
Szimbolikus helyszín, szimbolikus időpont. Fent és lent. Ilyen a felvidéki magyar végzet. A feladatunk ma az, hogy a fentre, egészen pontosan a Fel-re összpontosítsunk.
A lentekből volt már épp elég, túl régóta homályosítják az elménket és vonják borúba a kedélyállapotunkat. Pont itt az ideje, hogy végre megunjuk őket, és két lábbal a földön állva, realista szemlélettel, de kellő derűvel és önbizalommal elkezdjünk a köldöknézés helyett felfelé tekinteni. Én ezt a mentális iránytűt állítottam be, és tartom kötelezőnek önmagamra nézve. Annyi minden ragályos manapság, hát remélem, ez is az lesz!
Tisztelt tanácstagok, kedves magyar szövetségesek!
Fél évvel vagyunk Fél után. Én ott azt ígértem, hogy rá fogok cáfolni az előítéletekre és sztereotípiákra, hogy bebizonyítsam, egy vállaltan nemzeti konzervatív ember képes igazán integrálni és közösségi békét teremteni. Ez az alapja ugyanis mindennek. Enélkül nincs érdemi munka, csak egymással foglalkozás. Enélkül nincs olvasható kommunikáció, csak egymásnak való ellentmondás. Enélkül nincsenek közös célok és élmények, csak önmegvalósítás és egyéni villongás. Enélkül nincs valódi Szövetség, csak az egység karikatúrája.
A harmóniateremtés egy folyamat, amit soha nem lehet befejezettnek tekinteni, ráadásul a lelki egyensúly bármikor felborulhat, de az érezhető, hogy ebben jobban állunk, mint tavaly nyáron.
Pezsgőt azért ne bontsunk, de a platformlogika végre megdőlni látszik párton belül és azon kívül egyaránt. Az MKP úgy nyert meg egy 15 éves kínkeserves magyar-magyar vesszőfutást, hogy közben minden magyar veszített. Illik tehát átértékelni, mi az, ami végre szinergiát teremt, pláne, hogy a politikai törések mára az emkápés-hidas-összefogásos, konzervatív-liberális viták helyett a hisz a magyar képviselet fontosságában és egy közösségi együttműködésben, vagy a lemondott róla, hulljon szét minden válaszvonal mentén húzódnak.
Van a mi politikai közösségünk, amely meg akarja őrizni és modernizálni a felvidéki politikumot, mint kulturális értéket és önálló érdekképviseleti tényezőt (ez nem zárja ki a szlovák pártokkal való együttműködés lehetőségét), vannak azok, akik már nem érzik a felvidéki politikum fontosságát vagy hitelességét (őket kell meggyőznünk), végül maroknyian olyanok is vannak, akik tönkre akarják tenni a felvidéki politikumot eszelős hazudozással, az ügy szisztematikus lekicsinylésével vagy feszültség gerjesztésével (velük kár foglalkozni, mert legfeljebb az orvosuknak vagy a tartótisztjüknek tartoznak felelősséggel).
A mire jó még ez a csoport meggyőzése viszont kulcskérdés. A válasz megtalálásához elég szétnézni az elmúlt hónapok bennünket legjobban érintő témáiban. Melyik pártra számíthatnak az iskolahálózat karcsúsítása során a szülők és pedagógusok? Melyik pártra számíthatnak a járvánnyal sújtott gazdák? Melyik pártra számíthatnak az önkormányzatok finanszírozásának igazságosabbá tétele kapcsán a polgármesterek és képviselők? Melyik pártra számíthatnak a múzeumok átszervezése során a kultúrakedvelők? Melyik pártra számíthatnak a jogi védelemre szoruló, anyanyelvük miatt megtámadott polgártársaink? Hány szlovák pártban működő magyar politikust láthattunk tárgyalni, hallhattunk megszólalni ezekben az égető kérdésekben?
Nincs más, egyedül mi vagyunk. Mi pedig azért vagyunk, hogy segítsünk. A Magyar Szövetség nem pártok vagy platformok közti szövetség, hanem az egyetlen magyar párt és az emberek közti szövetség.
A megyéken szépen működik ez a logika, meg is hozza az eredményét. Ezt kell átültetni a parlamenti versenyben is, még ha annak mások is a játékszabályai. Az A ligába visszatéréshez a közösségi béke mellett ennek a kizárólagos szolgálatnak a tudatosítására van szükség.
A parlamenti képviseletre nem célként tekintek, nem is eszközként, hanem feladatként.
El fogjuk érni, hogy a megszerzett szavazatainknak megfelelő számú képviselőt juttassunk be a törvényhozásba. Ehhez viszont bővíteni kell a tábort, nem szétdarabolni.
Épp ezért elutasítom az ideológiák mentén történő pártszervezést, helyette a szakmai felkészültség, a közösségi elkötetelezettség és a jövőbeli perspektíva az, amire a korszakváltást alapozom. A legfideszesebbnek tartott felvidéki politikusként talán nyugodt szívvel állíthatom, hogy nem felvidéki Fideszt építek. Mi több szólamon kényszerülünk játszani, csak – tanulva az elmúlt 4 év hibáiból – a karmester többé nem hagyhatja azt sem, hogy kioltsák egymást és azt sem, hogy hamisan szóljanak.
Mindenki előtt nyitva áll az ajtó, aki régiós terepmunkát végezne, szakmai javaslatokkal állna elő, a politikai kommunikációban segítene, a fiatalokat szólítaná meg, a vegyes házasságban élőket hozná közelebb a párthoz vagy a magyarajkú cigányság gondjaira kínálna megoldást.
Eltúlzott a hasonlat, de úgy kell működnünk, akár az Amerikai Egyesült Államok az előző századokban, amikor bevonzották a legszorgosabb melósokat és a legnagyobb koponyákat, mindegy, hogy katolikus írekről, protestáns hollandokról vagy magyar zsidókról volt szó. A cél egy közös politikai közösség megteremtése, amelyben működik az életösztön és a nemzeti teljesítményre van berendezkedve. Ezt hívtam én kezdetben Donald Trumpot és Orbán Viktort parafrazálva Felvidék firstnek, de aztán Machala alakuló nyelvrendőr seregeinek munkát spórolva inkább átneveztem lokálpatriotizmusnak.
A lokálpatriotizmus emberközeli és ügyközpontú, konkrét és látható, összeköt, nem pedig szétválaszt.
Ezért lehet és kell is programot építeni rá. Ha Kijev, Moszkva, Brüsszel, Washington, esetleg Budapest gondjait akarnánk innét megoldani, akkor egyrészt elég nagy arányban jutnánk eltérő következtetésekre, másrészt elég hamar rájönnénk, hogy túl sok ráhatásunk úgysincs a dolgokra. Akkor miért ne állítsuk fókuszba azokat a témákat, melyek itt hevernek előttünk, rajtunk kívül mást nem sűrűn érdekelnek, és megoldást is csak mi kínálunk rájuk? Épüljön-e új kórház Rimaszombatban? Induljon-e Vajkán komp? Normál módon és ütemben újuljon-e fel Krasznahorka büszke vára? Legyen-e Ipolyságon iskolaközpont? Váljon-e Komárom a Jókai bicentenáriumban európai volumenű kulturális központtá?
A sor hosszan folytatható, és ugyan ki ne értene egyet ezekben a kérdésekben. Ugye hogy sokkal könnyebb a magunk megoldható ügyeivel foglalkozni, távoli nem megoldható ügyek helyett? Ez nem alibizmus, épp ellenkezőleg. Az a pótcselekvés, ha távolba meredünk a gondolatainkkal és a világ dolgait kommentáljuk billentyűzetünkön ahelyett, hogy helyén kezelnénk az erőnket és helyben cselekednénk.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Tisztelt tanácstagok, kedves magyar szövetségesek!
Az elmúlt fél évben pont ezt tettük, és ezt kívánjuk folytatni, megacélozni az előttünk álló időszakban is: védeni és képviselni, ami a miénk.
Tárgyaltunk Robert Fico miniszterelnökkel a nyelvtörvény tervezett szigorításáról. A találkozók után le is került a napirendről.
Petíciót indítottunk az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakításáért az igazságtalan nagysági és magassági kvóták eltávolításával. Radovan Majerský, a Pénzügyminisztérium államtitkára megértette ugyan szempontjainkat, de azt javasolta, hogy a változtatásokért először a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásán belül küzdjünk meg. Eggyel több ok egy saját önkormányzati társulás létrehozására.
Kezdeményeztük a Slovensko.sk ügyfélkapu többnyelvűsítését a Beruházási, Régiófejlesztési és Informatizációs Minisztérium (magyarul: MIRRI) állámtitkáránál, Ivan Ivančinnál. A Szlovák Értelmiségiek Szervezete azonnal hőbörgött ugyan, de itt látszik a nyitottság, amit remélhetőleg csakhamar eredmények is követnek.
Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos alelnöklése és a miniszterelnök elnöklése mellett megalakult a Nemzetiségi Kisebbségi Tanács, mely hét magyar tagjának nem csak eredményes munkát kívánunk, de számíthatnak is az együttműködésünkre.
A kulturális tárca államtitkárával Mário Maruškával közöltük, hogy fel fogjuk emelni szavunkat a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának szétcincálása és egy ömlesztett nemzetiségi múzeum létrehozása ellen.
Nem kel fel úgy a nap, hogy ne foglalkoznánk iskolahálózatunk állapotával és jövőjével. Számos egyeztetést folytattunk a gimnáziumok és középiskolák fenntartóival, igazgatóival, a szakma képviselőivel, aminek folyománya egy átfogó oktatási stratégia kidolgozásáért felelős tanács megszületése. Őszintén remélem, hogy nem jut azon bizottságok sorsára, melyeknek egyetlen eredménye azok létrejötte. Időzített bombán ülünk, ami egyre hangosabban ketyeg. Nincs ennél fontosabb kérdés, ezért mindenkitől a lehető legfelelősebb hozzáállásra és a leginkább jövőbe mutató döntések meghozatalára lesz szükség. Tomáš Drucker oktatási minisztertől pozitív visszajelzést kaptunk, hogy memorandumban is hajlandó megerősíteni: Pozsonyban nem mennek szembe a megyék akaratával.
Richard Takáč agrárminiszternél képviseltük a csallóközi gazdák érdekeit, aki javaslatainkat bevitte a kormány elé. A jövő héten folytatjuk a tárgyalást és a szakmai nyomásgyakorlást, hogy a felesleges mészárlások helyett győzzön a józan ész.
A szlovák pártok érdeklődése egyébként folyamatos. Úgy fest, észrevették, hogy csak nem akar megdögleni ez a magyar ló. Ügyek mentén nyitottak vagyunk az együttműködésre, de az elsődleges cél még mindig saját soraink rendezése és egy olvasható, tisztességes kommunikációt és megbízható politikát folytató lokálpatrióta arculat megteremtése.
A honi meccsek megvívása mellett Budapest támogatására is mindig számíthatunk.
Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel való együttgondolkodás nyomán a Déryné Program felvidéki kiterjesztésével számos óvoda, iskola és falusi közösség részesülhet helyben színházi élményben, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter elkötelezett partner a Felvidéki Gazdaságélénkítő Program (közismert nevén: Baross) folytatásában.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes egyértelművé tette, ki a stratégiai szövetséges, és kiből nem kér a nemzetpolitika. Mindenkinek józan belátására bízom, hogy egészséges jövőképet vagy beteges kórképet szeretne-e látni a Felvidéken.
Tisztelt Hölgyek és Urak!
Ha bírjátok még, beszéljünk a párt újraépítéséről is. Az új év kezdetétől lebonyolítottunk egy tagsági revíziót. Ezzel egyrészt végre megszüntetjük a három elődpárt három tagnyilvántartás rendszerét, és egy egységes szövetséges tagságot hozunk létre. Másrészt nem akarok vágyálmokat kergetni, hanem reális képet szeretnék látni a helyi szervezetek állapotáról, hogy még az idén meg tudjuk hozni az életképes szerkezeti reformokat. Ezt szolgálja a ma tárgyalandó szervezeti és működési szabályzat is.
A járási titkári hálót megtartottuk, a Nagymihályi és a Rozsnyói járást leszámítva mindenhol megtörtént a tisztújítás, ahol az elnök vagy elnökségi tagok hiánya a pártműködést bénította. A szervezeti felépítésért és a pénzügyekért felelős feladatköröket szétválasztottuk, külön igazgató felel mindegyikért. Az országos elnökség havonta legalább egyszer ülésezik, és az eddigi hagyományokkal szakítva egyelőre nem sikerült összebalhéznunk a nyilvánosság előtt, sőt olyan nagyon még zárt ajtók mögött sem.
Folyamatban van a párttal stratégiai együttműködésben működő intézmények felépítése is.
A polgármestereket és önkormányzati képviselőket összefogó, a magyarlakta települések önkormányzatainak szolgáltatást nyújtani és azok érdekképviseletét ellátni hivatott Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulás már bejegyzés alatt van, és hamarosan zászlót bont a társadalomkutatásokkal és közpolitikai elemzésekkel foglalkozó Magyar Közösségért Tudásközpont is.
A társadalom részletes, népszámlálási adatoknál sokkal mélyebb állapotfelmérése egy Nagyrőcei járásban indult pilot projekttel el is kezdődött, a közpolitikai elemzések pedig napi szinten segítséget nyújtanak a közélet tematizálásához. A régiós terepmunkát és a polgárokkal való kapcsolattartást a 12 régióra leosztott közösségszervezői háló fogja segíteni, akikhez komoly reményeket fűzünk.
Politikánk fókuszában a megyei munka van.
Ennek további segítéséért és eredményeinek kommunikálásáért informális testületként létre szeretném hozni a megyei képviselők országos fórumát. Az államigazgatásban dolgozó magyar szakembergárdával történő együttműködés jegyében pedig kezdeményeznénk a pozsonyi magyar hivatalnokok klubját, ezáltal is megkönnyítve egy-egy közösségi kezdeményezés, panasz vagy javaslat megfelelő minisztériumhoz vagy döntéshozóhoz való eljutását.
A médiamegjelenéseket új sajtós koordinálja, szoros együttműködésben egy fiatalokból álló kreatív csapattal. Égető szükség lenne beszélő fejekre, akik videós tartalmakat gyártva szakmai témákban vagy csak simán politikai influencerként szólalnak meg. A lehetőség adott, várjuk a bátor hangadókat.
A pártkommunikációt azonban nem csak kifelé, de befelé is naprakésszé akarjuk tenni. Ezt szolgálják majd az aktuális hírekről és a képviselendő narratíváról szóló értesítések is. Itt mindenkitől fegyelmet és aktivitást kérek. A működés normalizálása azzal is jár, hogy többé nem marad következmények nélkül sem a passzivitás, még kevésbé politikai közösségünk értékeivel és érdekeivel történő nyílt szembehelyezkedés, történjen az cselekedettel, szóval, közösségi hálón vagy szeretethiányos bértollnokokkal való cinkos összejátszással.
Ki fogunk állni egymásért és meg fogjuk védeni a támadások ellen a társainkat!
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke (Fotó: Máté Gyöngyi)
Tisztelt tanácstagok, kedves magyar szövetségesek!
Kormányprogrammal kezdtem, kormányprogrammal zárom. Legyen mondjuk stílusosan 13 intézkedés. Ennyi szólt 80 éve a kollektív jogfosztásunkról. Most szóljon ennyi a kollektív boldogulásunkról. Az erkélyre nem sétálok ki, hogy kihirdessem őket, de amennyiben hajlandó bármely szlovák párt együttműködni ezekben a jogszabályok születését vagy módosítását igénylő tézisekben, úgy nem mondunk nemet a partnerségre.
- A kisebbségek, szimpatikusabb néven nemzetiségek, még szimpatikusabb néven nemzeti közösségek jogállásáról szóló törvény. Kell, hogy az állam 32 évnyi léte után legyen végre egy jogszabály, amely nem csak a nyelvhasználatunkat, de alkotmányos státuszunk és minden kollektív gyakorolható jogunk kiindulópontjául szolgál.
- Nemzeti tanácsok. Szlovák polgártásaimnak mondom: Netreba sa zľaknúť. A múlt hónapban 30 éves magyar-szlovák alapszerződésben is szerepel olyan intézmények létrehozása, amelyek önálló költségvetési tételként működnek a nemzetiségi oktatás, kultúra és sajtó működtetésének céljával. Az oktatási optimalizációnál egy önálló, fenntartói jogkörökkel is rendelkező nemzetiségi oktatási tanács az egyedüli garancia, hogy a magyar iskola ne essen azonos megítélés alá a többségi iskolákkal. A vajdasági modell kiváló példaként szolgál, de helyben a ruszinoknak is van már hasonló szervezetük. Ha a Balkánon működhet, itt ugyan miért ne?
- Társadalmi vita egy természetes régiókon alapuló közigazgatási rendszer átalakításáról.
- A magyar, mint hivatalos nyelv. Az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény helyett az állam hivatalos nyelveiről szóló törvény elfogadása, ami a magyarok lakta területi egységeken a hivatali eljárásban kötelezővé teszi a kétnyelvűséget. A szlovén minta alkalmazásának nagyon tudnánk örülni.
- A választási törvény korrigálása regionális alternatív küszöbbel és/vagy nemzetiségi természetes mandátummal. A regionális alternatív küszöb esetén két megyében elért 7%-kal javasoljuk a mandátumszerzést, a nemzetiségi kedvezményes mandátumnál pedig a leadott 50 ezer szavazat felett az ahány mandátumnyi szavazat, annyi mandátum elvét, alatta pedig a nemzetiségi szószóló intézményét javasoljuk bevezetni.
- A helyi önazonosság védelméről szóló törvény. Ha egy közösség úgy gondolja, valamilyen intézkedéssel „szűrni akarja” a beköltözőket, kapjon ehhez a jogállamisággal összehangolt eszközöket. Ilyenek lehetnek az ingatlanszerzés kizárása, a helyben lakók elővásárlási jogának általánossá tétele, az ingatlanszerzés és lakcímlétesítés feltételhez kötése és helyi adók bevezetése. Hajrá, Felső-Csallóköz!
- Vissza nem térítendő otthonteremtési támogatás a leszakadó régiókban, közismert nevén: munkaalapú családtámogatási rendszer a magyarországi falusi CSOK mintájára. Fel kell venni a harcot a szülőföld elhagyása és a demográfiai válság ellen!
- Akčný plán juh. Akčný plán východ. Gazdasági akcióterv a regionális különbségek csökkentésére infrastrukturális fejlesztésekkel, különösen a II. és III. rendű utak korszerűsítésével. Ez komolyabb tőkeinjekciót igényel a déli megyék számára.
- A hazai termelők támogatása. Jussanak földhöz az EU-s források nyújtotta lehetőségeken kívül hosszúlejáratú kölcsönök biztosításával a földalap tartalékaiból. Emellett nem ártana szabályozni a külföldiek földtulajdonszerzését is.
- Átfogó vízgazdálkodási program a mezőgazdászokat sújtó aszálykárok kezelésére.
- Az önkormányzati finanszírozási rendszer regionális aránytalanságainak megszüntetése. Ne lejtsen északnak a pálya itt sem, ahogy a gázárak tervezett optimalizációjánál sem.
- Szabad jelképhasználat. Jogszabályban biztosítani kell a nemzeti közösségek jelképeinek használatát úgy a sporteseményeken és kulturális intézményeken, ahogy az intézmények falain.
- Ha már itt vagyunk ezen az évfordulón, nem hagyhatjuk ki a dekrétumok alapján történő földelkobzások törvény általi leállítását, ahogy a diszkriminatív és anakronosztikus kollektív bűnösség elve végleges eltörlésének és a múlt korrekt lezárásának jogos igényét sem!
Ennyi lett volna mára. Hozzon a korszakváltás derűt az emberi viszonyokba, korrektséget a magyar-magyar együttműködésbe, sikert Szövetségünk politikai munkájába, gyarapodást a közösségbe, és a végére hadd idézzek egy klasszikust Bud Spencertől, megelőlegezve a következő napok bulvártémáját:
“Lebukott egy emberünk Alaszkában. Kár érte, kiváló ügynök volt.”
Felvidék.ma
