Június 29-én a Lévai Szent László Kör közbenjárására és Ján Bednár helyi plébános úr meghívására a Lévai Szent Mihály plébániatemplomban Andrásfalvy János atya, szalézi szerzetes mutatott be szentmisét Szent Péter, Szent Pál és Szent László királyunk ünnepe alkalmából. Az aznapi szentmise a Lévai Szent László Kör élő és elhunyt tagjaiért és szimpatizánsaiért lett felajánlva.
János atya, aki már többször mutatott be szentmisét Léván bevezetőjében rámutatott, hogy
a lévai szolgálatai is megerősítették őt abban, hogy milyen nagy jelentőségű szentjeink rendszeres tisztelete, hisz szentjeink példájukkal Krisztushoz vezetnek minket és valamennyi keresztényt összekapcsolnak.
János atya az aznapi evangéliumi részlethez kapcsolódva, melyben Jézus Fülöp Cézáreájánál Pétert bízza meg az Egyház vezetésével (Mt 16,13-19) kiemelte, hogy Péter a kezdetektől a Jézushoz ragaszkodó apostol. Péter nem hibátlan, mert háromszor tagadja meg Jézust, de megbánja tettét. Majd Jézus a háromszori „Simon, Jóna fia, szeretsz engem?” kérdésre adott „Szeretlek!” Simon-i válasszal rehabilitálja Simont a későbbi Pétert. Péter apostol és az őt követő pápák, mint Krisztus földi helytartói az Egyház földi egységének szolgálatában állnak már csaknem kétezer éve, s számos pápánk az Egyház egysége megőrzése mellett életszentségével is gazdagította egyházunkat. Majd az aznapi ünnep másik apostolát, Pált is jellemezte János atya. Rámutatott, hogy ő Jézus üldözőjéből lett Jézus követője. Ő a lelkes apostol. Szent Péter és Szent Pál apostolok az egységet képviselik Krisztus követésében. Mindkettőjük életpéldája lelkesítő erővel kell, hogy hasson reánk.
(Fotó: Müller Péter)
Ezt követően János atya megemlékezett a két nappal előtti nagy ünnep kapcsán Szent László királyunkról is. Hangsúlyozta, hogy Szent László nemcsak személyes életében volt hűséges Krisztus- követő,
de a Szent István-i örökséget megőrizve és kiteljesítve is a mindenkori pápához, mint Krisztus földi helytartójához az egység szellemében kapcsolta országát, nemzetét.
Ennek az egységre és a pápa iránti hűségre törekvésnek voltak gyönyörű példái István király, Imre herceg és Gellért püspök szentté avatásának általa való kezdeményezései és azoknak révbe juttatása.
(Fotó: Müller Péter)
László királyunk lovagi erényeivel, igazságos törvények meghozásával, azok következetes betartatásával, a szegények védelmével nyugalmat teremtett országában, amivel egységbe tudta kovácsolni nemzetét is. Lovagkirályunk élete nemcsak nemzetében teremtett egységet, de életútja és emlékezete a Kárpát-medence népei számára is az egységről szólnak, hisz lengyel édesanyától született, Árpádházi és horvát király is volt, Nyitrán hunyt el és Nagyvárad lett végső nyughelye, melyet a mai napig megszámlálhatatlan zarándok keresett fel. Szent László királyunk lelkisége leánya, Piroska bizánci császárnéban is folytatódott. Bizáncban Eiréne (Béke) néven ismerték. Ő alapította Bizánc (Konstantinápoly) egyik legfőbb kolostorát, a Pantokrátor-kolostort és a vele egybeépített 50 ágyas kórházat. Utóbbi a középkori Európa kórházainak építésekor mintául szolgált. János atya hangsúlyozta, hogy Szent László királyunk és Piroska leánya a cselekvő szeretet példaképei. Gondolatait Don Bosco szavaival – „A szép beszéd tettek nélkül nem ér semmit” – is alátámasztotta. Mindenkit buzdított, hogy a jó példát tettekkel kell bemutatni és fontos, hogy a jó cselekedetet dicsérjük meg.
(Fotó: Müller Péter)
A szentbeszéd befejező részében János atya az idei Szentév kapcsán a remény fontosságáról elmélkedett. Mindenkit biztatott, hogy a reményre adjon példát, úgy ahogy tette az a paraszt bácsi, aki a II. világháború vége felé a tankok által beton keménységűre gyúrt földecskéjét lovacskájával szántani kezdte. Az őt megmosolygóknak csak ennyit válaszolt: „Itt a vetés ideje, ami az én dolgom, s hogy termés lesz-e az a Jóisten dolga!”- mutatott az Ég felé. A paraszt bácsi itt leírt tette a reménység cselekvése, ő nem áll meg, hanem reménységgel teszi a dolgát. Ő a remény embere, a MÉGIS embere.
Majd János atya az idei szentév alapigéjét idézte: „A remény nem csal meg. Sőt még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiárad szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,3–5).
(Fotó: Müller Péter)
Az elmondottakat Reményik Sándor: Kegyelem c. versének részleteivel is megerősítette.
Tartalmas szentbeszéde végén János atya szíveinkre helyezte, tiszteljük szentjeinket, akik az Egyház egységének jelképei, s hogy ragaszkodjunk Mesterünkhöz Jézushoz és pápánkhoz.
Az aznapi könyörgések Nyeste Dorottya, ifjú hívőtársunk tolmácsolásában a helyi Szent László körért így szóltak: „Áldd meg a Lévai Szent László Kör tagjait és mindazokat, akik szívükkel, szavakkal vagy tetteikkel e nemes cél szolgálatában állnak. Erősítsd őket hitben, reményben és szeretetben, hogy közösségük a Te világosságodat tükrözze ebben a világban.”
A szentmise során felcsendült a Lévai Szent László Kör himnusza és a kedves hívek Ivkovič Krisztina vezetésével elmondták a kör imáját is.
(Fotó: Ivkovič Krisztina)
János atyának mondott hálatelt köszönő szavak, az ünnepélyes áldás, a Te-Deum, pápai és a magyar himnuszt követően került sor az ereklyeérintgetésre. A lévai magyar hívek hosszú sorban türelmesen vártak, hogy az ereklyék előtt tisztelegjenek, majd azok megérintésével Szent István és Szent László királyok ereklyéiből kisugárzó erőben részesüljenek.
Eközben Éder Mária kántorunk, Mészáros Terézia karnagyunk és Wurczer Péter operaénekes vezetésével templomi kórusunk és az ereklyeérintgetésre váró hívek szebbnél-szebb Szent László királyunkat dicsőítő énekétől zengett a lévai plébániatemplom. Akik aznap részesei voltak ennek az ünnepi szentmisének Szent László királyunktól megerősödve tértek haza otthonaikba, s ezzel a lelki többleterővel futnak neki a következő hét, hetek napi kihívásainak.
Müller Péter/Felvidék.ma
