A hírhedt Grincs, ez a zöld emberszerű mesebeli lény arról vált ismertté, hogy gyűlöli a karácsonyt, és mindent elkövet annak érdekében, hogy eltörölje a szeretet ünnepét. Ami neki nem, az Brüsszel idegeneknek és a woke őrületnek mindenáron megfelelni vágyó fura urainak sikerült, tönkretették a keresztény ünnepet. Amit a fenti képen látnak, az ugyanis nem más, mint egy, a brüsszeli Grand-Place-en látható betlehem.
Ezen a „műalkotáson” a Szent Család tagjainak nincs arca, rongyokból összefércelt arctalan bábuk jelképezik Máriát, Józsefet és a kisdedet, mindezt a vallási tolerancia jegyében, kínosan ügyelve arra, hogy a keresztény jelképpel, a betlehemmel még véletlenül se sértsék a más vallású migránsok érzékenységét.
Hogy a keresztényeket ez mennyiben sérti, sőt, alázza meg, azzal a jelek szerint ma Brüsszelben már senki nem törődik, nekik el- és befogadóknak kell lenniük, s még így sem lehetnek benne biztosak, hogy ez az arctalan betlehem nem esik áldozatául valamely magukat mindezek ellenére identitásukban sértve érző vandáloknak.
Ide jutott hát a mindenkit befogadó büszke Nyugat, ahol már nem mernek karácsonyi vásárokat rendezni, mert a békés ünnepelni vágyóknak mindenütt terrortámadásoktól kell tartaniuk,
a keresztény jelképeket pedig álcázni, felismerhetetlenné kell tenni, hogy meg ne sértsék a saját hazájukban a befogadottak érzékeny lelkét a Szent Család tagjainak arcával, mivel a saría tiltja az emberábrázolást.
A hitet adó ellenpélda: a nemzet betleheme Budapesten a Kossuth téren, mely mostanára már 22 elemből áll, idén többek között Petrás Mária és Kósa Klára kerámiái, valamint Horváth Zoltán fazekasmunkái kerültek hozzá, és az istállójelenet is bővült. Fotó: Máthé Zoltán/MTI
Ugyanilyen megfelelési, „csak nehogy megsértsünk valakit” igyekezet húzódik meg magának a karácsony ünnepének, a karácsonyi vásárnak az átalakítási szándéka mögött, így lesz Nyugaton a karácsony helyett téli ünnep, téli vásár, karácsonyfa helyett ünnepi fa és hasonló agymenések, melyekkel
lassan már a kommunista rendszeren is túltesznek a vallási ünnepek átlényegítésében.
S így adja fel a „toleráns” nyugati világ a saját identitását, hagyományait, vallását, értékeit miközben a migráns tömegek beilleszkedés helyett szigorúan ragaszkodnak a sajátjukhoz. Mondhatnánk, hogy az ilyen népek meg is érdemlik a sorsukat, de ez a hihetetlen mértékű önfeladás, önsorsrontás felér az öngyilkossággal. Így aztán csak remélni tudjuk, hogy a józan eszüket megőrzött nemzetek példája nyomán talán még ebből az őrületből is van visszaút.
Persze ehhez az is kell, hogy a keresztény értékeiket, hagyományaikat őrző országok példája megmaradjon és ne győzedelmeskedjen tájainkon is a liberális, globalista, neomarxista „haladár” őrület.
NZS/Felvidék.ma
