Nemrég felvetettem a kérdést, hogy vajon a szlovákiai magyarok miért is fizetnek ugyanakkora koncessziós díjat a közszolgálati televízió fenntartásáért, mint a szlovákok? Vannak-e felmérések (valószínűleg vannak) arról, hogy a közel félmillió dél-szlovákiai magyarból hányan nézik a szlovák 1-es és 2-es csatornát, és hányan a magyarországi (akár ottani közszolgálati) adókat? Mert, ha már egyenrangúak vagyunk a koncessziós díj (egyfajta adónem) fizetésében, akkor számarányunknak megfelelő mennyiségű magyar nyelvű adásra is jogunk lenne.
A két szlovák közszolgálati adó 24 órás adása összesen 2880 percet tesz ki. Az ország lakosságának 8,5%-át alkotjuk mi, magyarok, tehát ennek a 8,5%-a 244,8 perc, vagyis 4 óra és 8 perc. Napi négy óra magyar nyelvű tévéadásra lenne jogunk! A feltételes mód onnan ered, hogy csak lenne, merthogy nincs.
Sokat elárul ebbéli jogainkról – vagy inkább jogaink hiányáról – a sugárzásról és műsorszórásról szóló törvény (Zákon a vysielaní a retransmisii č. 308/2000). Előírja például (negyedik rész 18. §), hogy a szolgáltató törvényi kötelessége biztosítani a multimodális hozzáférést úgy, hogy minden digitálisan sugárzott televíziós program legkevesebb 50%-át feliratozza a halláskárosult személyek számára, 3%-át jelbeszéddel tolmácsolja a siketnémák, 20%-át hangos kommentálással látja el a vakok és gyengénlátók számára. A törvény ráadásul arra kötelezi az üzemeltetőt (a közszolgálati televíziót is), hogy a frekvenciatanács kérésére tegye lehetővé az ellenőrzést, hogy betartja-e ezeket a törvényi kötelességeket.
Mondanom sem kell, jólesően nyugtázhatjuk, hogy a vakok, siketek, nagyothallók – tehát fogyatékkal élő embertársaink – tájékoztatáshoz való jogait ennyire komolyan veszi a szlovák törvénykezés. Nem tudom, hány százalékát alkotják ők az ország összlakosságának. Annyit azonban valamennyien tudunk, hogy a 8,5 százalékot kitevő magyar nemzeti kisebbség jogait a törvény egyetlen betűvel sem említi! Szó nincs benne sem 50, sem 20, sem 3 százalékról. Miközben a vonatkozó nemzetközi egyezmények – meg a hatályos szlovák alkotmány – alapján, az anyanyelven való tájékoztatás és tájékozódás joga mindenkit megillet.
Ebből pedig semmi más nem következik, csak az a puszta tény, hogy ez a törvény rossz, mert hiányos, de leginkább diszkriminatív. Ideje megváltoztatni kedves törvényhozók!
