A pápa után egyházi berkekben ismét Dél-Amerika került a porondra. Az sem mellékes, hogy elődje, akit jól ismertem – rendházunkban egy folyosón laktunk éveken át Rómában, szintén lemondott, mint XVI. Benedek pápa. Mondhatom, ez az újonnan választott generális is emberileg kedves, szimpatikus – nem az a tipikus zord klerikus, amint azt a mellékelt képen is láthatjuk.
Életrajzával hamarosan tele lesz a sajtó, ezért inkább egy-két személyes megjegyzést szeretnék hozzáfűzni. Az a tény, hogy már az első választási körben őt választották, arra vall, hogy nagy az egyetértés – odabent a jezsuita berkekben. A Jezsuita Rend eddigi, 500 éves szokása az volt, hogy a legfőbb rendi elöljárót életre szólóan választották meg.
Az elődje, Adolfo Nicolaus lemondott – mindenféle jogos ok nélkül, csupán korára hivatkozva. Az előtte lévő Peter Hans-Kolvenbach nyomós egészségi okokból mondott le, ő volt az első generális, aki így távozott. Ő előtte Arrupe atya viszont 10 éven át fekvőbetegként is generális maradt, a 80-as években ugyanis még elképzelhetetlen volt a lemondás. Szakértők fel is tették a kérdést: ezek a jelek arra utalnak, hogy hasonló forgatókönyv készül a pápaság körében is? Ehhez nem akarok hozzászólni, legyünk türelemmel.
Páter Arturo Sosa Abascal SJ, Dél-Afrikában egyetemi rektor, majd Rómában a jezsuita házak irányítója. 1948. november 12-én született Caracasban, Venezuelában. A politikai tudományok doktora (Universidad Central de Venezuela). Beszél spanyolul, olaszul, angolul, és érti a franciát is.