Az áprilisi Irodalmi Szemle hívószava a „szocio”: a lapszám írásai a szociográfia és a szociális érzékenység, a társadalmi kérdések irodalmi feldolgozása körül mozognak.
Ezúttal két interjú is szerepel: Bódis Krisztával Kadlót Nikolett beszélgetett irodalmi és filmes tevékenységéről, a közösségi szerepvállalásról, a társadalmi problémák kezelésének lehetőségeiről. Fekete Richárdot Juhász Tibor kérdezte a Bányaidő című kötetéről, az alkotás életrajzi vonatkozásairól, a generációs élményekről. Ezekre a kérdésekre reflektálnak a szépirodalmi írások is (Juhász Tibor, Géczi János és Barak László versei, Bódis Kriszta prózája, Veronika Šikulová novellája és Maroš Krajňak regényrészlete – az előbbit Mészáros Tünde, az utóbbit Böszörményi Péter fordította).
A tanulmányok más módon, de szintén visszatérnek a társadalom és irodalom kérdéséhez. Káli Anita a szegénységirodalom értelmezési lehetőségeihez, Fekete Richárd a rendszerváltás utáni magyar líra etikai aspektusaihoz szól hozzá, Szénási Zoltán pedig Borbély Szilárd Nincstelenek című regényének gazdag recepcióját tekinti át. Szászi Zoltán Fél-vidéki levelei sem hiányoznak a lapszámból, és a recenziók sem: Csanda Máté Vida Gergely verseskötetének szlovák fordítását, Steinmacher Kornélia pedig Csörsz István kötetét méltatja. A lapszámot a SOC_BOD akcióin készült felvételek illusztrálják.