Csak beteg ne legyen az ember, mondogatták az öregek és milyen igazuk volt! Teri néninek már régóta fájt a lába, de nem volt ideje, nyolcvan felé közeledve, orvoshoz menni. Egész nap a kis kertjében dolgozgatott. A lábában azonban a fájdalom napról napra erősebb lett és belátta, valamit tenni kell. Mert ugye, így nem tud jól letérdepelni, hogy elültesse a palántákat!
Végül hagyta magát meggyőzni, és az unokájával felkerekedett az orvoshoz. Zsúfolásig tele váróterem fogadta. Leült a padra és türelmesen várta a sorát. Egyszer csak szólította a nővérke: „Pani Gondová”.
Felállt és lassan elindult a „nővérke” után. Bent a fiatal orvos szépen magyarul kikérdezte, mi a panasza és kivizsgálta. A beteg, elfáradt öreg térd csak nem akart behajlani… „Terike néni, sajnos műtétre lesz szükség. Akkor most kiírjuk a papírokat. A pontos neve? ” „Gondová Terézia. Vagyis igazából helyesen Gondaová lenne, de kilopták belőle az A betűt” – mondta szomorúan maga elé nézve és folytatta: „Arra a kis időre meg már minek keresni…”
Az orvos és a nővérke csak nézte Teri nénit…, az idős asszonyt, aki ledolgozta az egész életét – becsületben, szorgalmasan… És mégis meglopták…elvették tőle azt az egy betűt… „Milyen időpont lenne jó Teri néninek a műtétre? Gondolom, a legkorábbi, hogy ne fájjon már annyira a lába? Mondjuk, június vége? – kérdezte az orvos. Teri néni gondolkodás nélkül nemet mondott. „Kedveském, már hogy lehetne június?! Ilyenkor van a legtöbb munka a kertben. Nekem valamikor ősz elején lenne jó, ha lehet…
Az orvos megcsóválta a fejét, de nem vitázott. Beírta a szeptemberi időpontot. A néni lassan szedelőzködni kezdett. Egyszer csak huncut mosoly jelent meg az arcán. „Tudja, doktor úr, azért a sírkövemen már szépen magyarul van a nevem: Gonda Terézia!” A fiatal orvos elcsodálkozott. „A sírkövén?!” „Bizony! Mikor pár éve meghalt a hites uram, Isten nyugosztalja, megcsináltattam a síremléket. Aztán belevésettem: Itt nyugszik Gonda József és neje Gonda Terézia. Van rajta szép szomorúfűz is meg ABFRA, ne mondja senki a faluban, hogy nem adtam meg a kellő tiszteletet. Szóval, azon már senki nem változtatja meg a nevemet!
Az orvos elmosolyodott, Teri néni pedig büszke volt magára, hogy mégis kijátszotta a hatalom éberségét… Már tipegett is hazafelé, lassan, fájó térddel. Nincs ideje tétlenkedni, mert akkor felüti a gaz a fejét a kertjében. Azt pedig nem hagyhatja.
(Megjegyzés: Az A.B.F.R.A. egy rövidítés, jelentése: A boldog feltámadás reménye alatt. Református sírokon jellemző.)
