130 km-es sebességgel száguldanak az autók a sztrádán. Az útra híd fut fel, amely sebes folyamot ível át. A megáradt folyó azonban elsodorta a hidat. A közlekedési rendőr egyenruhában kiáll az út közepére és feltartott karral, kézjelzésekkel hadonászva kiáltja: „Álljatok meg! A szakadékba zuhantok! Forduljatok vissza!” – Vannak, akik engedelmeskednek a felszólításnak, mások még nagyobb sebességre kapcsolnak és a sebességtől megmámorosodva száguldanak a biztos pusztulás felé.
Az emberiség kocsija 1900 évvel ezelőtt az erkölcsi mélyzuhanás felé sodródott. Keresztelő János, az utolsó próféta azonban föltartott kézzel, nagy hanggal próbálta visszatartani. Ruhájával: teveszőr öltözékével, életmódjával: sáska és vadméz eledelével, furcsa viselkedésével igyekezett felhívni magára a figyelmet.
Ajkán felhangzott a nagy figyelmeztetés: „Térjetek meg! Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne legyetek viperák fajzatai: szadduceusok vagy farizeusok! És készítsétek az Úr útját!”
Egyesek hallgattak rá, mások tovább haladtak mellette. Keresztelő János figyelmeztetése nyomán legyen elmélkedésünk tárgya a próféta adventi üzenete.
Térjetek meg!
Mit jelent a „megtérés”? Amikor Szent Remig püspök a rheimsi székesegyházban megkeresztelte Clodvig frank királyt, felszólította: „Hajtsd meg fejedet kemény szikambriai. Égesd el, amit eddig imádtál és imádd, amit eddig elégettél!” Radikális elfordulás a bűntől és tökéletes odafordulás az istenhez. Ez a megtérés lényege.
Mi a keresztség alkalmával nem éltük át ezt a gyökeres döntést. A bűnbánatban azonban nekünk is el kell fordulnunk a bűntől és teljes határozottsággal kell az Isten felé vezető útra lépni.
Az evangélium vonzópéldaképet állít elénk a gyökeres életfordulatra. Magdalai Mária leül az Úr lába elé, hallgatja a Mester szavait. És az utcanőből szent lesz. – Máté otthagyja pénzváltó asztalát Jézus hívó szavára. És a pénztárkönyv vezetőjéből az evangélium írója lesz. – Zakeushoz betér az Úr. És a harácsoló kis vámosból a szegények gondozója lesz. – Sault a damaszkuszi jelenés vakbuzgó farizeusból a nemzetek apostolává formálja. Mindegyikben megmozdul valami: addig magának élt, azután Istennek. Addig vagyonát, karrierjét szolgálta, azután munkájával Istent szolgálta.
Szakítsatok a szadduceusi, farizeusi lelkülettel!
Mindkettő vallásos típus, de vallásosságuk alapvetően hamis. A szadduceusok azért voltak vallásosak, hogy földi életükben megsegítse őket az Isten. Túlvilági életben nem hittek, kizárólag a földön rendezkedtek be. Megelégedtek volna a gondnélküli, evilági élettel. Ehhez akarták biztosítani az ég segítségét. Hány szadduceus ül ma is templomainkban! Akik szintén csak evilági segítséget várnak Istentől. Ha felfedeznénk magunkban a szadduceust, szakítsunk vele!
A farizeusok hite teljesebb volt. Az ő hibájuk abban állt, hogy megragadtak a vallás betűjénél, a külsőségeknél. Ima, templomba járás, böjt, hagyománytisztelet megvolt. De belül semmiben nem különböztek a vallástalanoktól. Ha hasonlítanék a farizeushoz, forduljak el ettől a lelkülettől. Külsőség helyett szeretet domináljon. Akkor nem kell félnem, hogy Keresztelő János viperának titulál.
Teremjétek a bűnbánat gyümölcseit.
Nem elég csak üres, jó feltételeket tenni adventre. Nem elég csupán szavakkal ígérni a megjavulást. Tettekkel is igazolnunk kell megtérésünk őszinteségét. Lépjünk már végre a megvalósítás útjára! Nehogy elfogyjon egyszer gazdánk türelme és kimondja vincellérjének az utasítást: „Vágd ki! Minek is foglalja itt a helyet!” Tegyem alkalmassá szívemet, hogy Jézus megszülethessék bennem!
Készítsétek az Úr útját.
A babiloni fogságból hazatérő foglyok számára útmunkásokkal lehordatták a homokdombokat, bukkanókat, a folyók alámosott, leszakadt partszakaszait sima úttá töltötték fel. Így egyengeti a Messiás útját a lelkek felé Keresztelő János. Tespedésbe süllyedt kortársait felszólítja: maguk is álljanak be a munkába: a bűnök hegynagyságúra növekedett akadályait távolítsák el. A jótettek hiányának szakadékait pedig töltsék fel. El ne torlaszoljátok az Úr útjait!
Szívleljük meg mi is a pusztai prédikátor tanácsait. Mindenki maga ismeri leginkább saját akadályait. Hogy melyek azok a bűnök, amelyek leginkább eltorlaszolják a hozzánk érkező Megváltó útját. És melyek azok a kátyúk, amelyek késleltetik a Messiás érkezését. Itt az ideje a jó feltételek kitervezésének és a munkába állásnak.
Egy kerületi kulturális ünnepség után a rendező gerezdekre vágott almával és csoki szelettel kínálta a résztvevőket. Arra hivatkozott, a kerület ősi hagyománya ez. Aki az almaszeletekből részesedik, a közösség tagjának érezheti magát. Ha elfogadja, ezzel kifejezi, továbbra is közösségben akar maradni társaival. – Ma sok templomban apró kis ajándékkal, gyümölccsel kínálja Szent Miklós püspök megszemélyesítője a gyermekeket. Ez a csepp figyelmesség jelképezze az Egyház közösségéhez, családjához való tartozást. Egyúttal emlékeztessen az adventi jótettek gyakorlásának fontosságára gyermekeket és felnőtt híveket egyaránt. Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
