A komáromi katolikus temetőben ma 14 órától búcsúzunk Hutter Máriától, a Magyar Közösség Pártja komáromi járási titkárától, aki múlt hét csütörtök éjszaka, súlyos betegség után elhunyt.
A sors tragédiájával szembesülünk. Alig egy hónapja még a Martosi Szabadegyetemen dolgozott. De az elmúlt negyedszázadban láthattuk őt munka közben a magyar közösség számos (vagy inkább számtalan) rendezvényén is. Nemcsak a szülővárosában, Komáromban, hanem a járásban, illetve az egész Felvidéken is. Szervezett, segített, tette a dolgát mindenütt. Szeptember 5-én töltötte volna be az 56. életévét.
A 20 éves MKP-nak megalakulásától kezdve ő volt a komáromi járási titkára, sőt, már annak egyik elődpártjánál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnál is. A tisztújítások során ezen a területen rendre állandóság mutatkozott, a kiváló munkájával magasra emelt léc sosem remegett meg. Sokaktól eltérően őt a kísértések sem ingatták meg, és amit vállalt, arról mindenki bizonyos lehetett, hogy az be is teljesedik, azaz véghez is viszi.
Nehéz elképzelni Komáromot nélküle, hiszen összenőtt vele, akár Klapka György a hősi cselekedeteivel. Közös házunk egy tartóoszlopát vesztettük el. Hallatlan munkabírása mellett egy további csodálatos tulajdonság jellemezte: amit tett, azt szívvel-lélekkel cselekedte, mosollyal bátorítva és ajándékozva a többieket is.
Fájdalmas ez a csend, ez az űr, mely évtizedekkel korábban köszönt be a maga idejénél. Most hiába, tehetetlenül tiltakozunk a sors igazságtalansága ellen. És egyben köszönjük közösségünk szolgálatát. Szükségünk van arra az elkötelezett hitre, erőre, szívre, szeretetre, hűségre, emberi nagyságra, melyeket az általa bejárt életpálya példaként hagy ránk.
Nyugodj békében, drága Marikánk!
