Lekapcsolták az amerikai elnököt. Csak úgy. Mert nyilván megtehették.
Ugye tudjuk, hogy van olyan, mint a Twitter, Instagram és hasonlók, amikkel az emberek elég könnyelműen bánnak, s valljuk be, elég sok szamársággal tömik. Ezeknek lényege ugyanis éppen az, hogy bárki bármit föltesz rá, akár okos az, akár nem.
Az üzemeltetőket ez sokáig nem is zavarta, a nyereség a fontos. Aztán lett olyan, hogy rasszizmus és idegengyűlölet és hasonlók, amit ugyan nem kellett kitalálni, viszont sokan úgy vélték, ez is a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik. Ami ugyan nem úgy van, hiszen badarságokat, pláne pedig hazugságokat, sértéseket terjeszteni nem helyes, nem is a szabadság ismérve.
Az ám, csakhogy ki állapítja meg, mi a rasszizmus, idegengyűlölet és így tovább?
Vagyis ha egy józsi bácsi bármit leír, és fölteszi teszem azt a Facebookra, és valakinek a Facebook berkeiben nem tetszik az, akkor jogos igazságérzete nevében törli a józsi bácsit, esetleg lekapcsolja, nehogy már ártson az emberiségnek.
Kiderült, ehhez nem szükséges pontos megállapítás, definícióról nem is beszélve, mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja – mert hát állítólag olyan szabadok vagyunk. Még bírósági ítélet sem szükségeltetik ehhez, hiszen az üzemeltetők úgyis jobban értenek hozzá, megbízhatunk bennük, naná.
Kissé problematikus az ilyen, nemde? Ki az a valaki, aki önhatalmúan dönteni képes? Csak olyan lehet, akinek annyi pénze van, hogy így basáskodhat.
Úgy mondják (a Magyar Nemzetben), hogy „a Microsoft és az Apple együttes értéke magasabb, mint a német DAX-indexben az összes cégé”. Ha ez így van, mit is csodálkozunk?
Viszont ha ezek a közösségi oldalak annyira odavannak az etikáért, megalapozott a kérdés, vajon morális-e, ha többre tartják magukat az államnál.
Mert hiába, ha tetszik, ha nem, Trump egy ország képviselője, tehát mint olyannak kapcsolták le neki a Twittert.
Erről jut eszembe: nem új jelenség, hogy egy ország eladósodását a bankok állják. Ezt csak úgy tehetik, ha gazdagabbak az államnál, ennélfogva befolyásosabbak, mint az állam.
Közönséges józan paraszti ésszel nehezen érthető ez. A középkorban is ez volt: a királyok, ha túl sok pénzt költöttek, vagy háborúzni akartak, a bankoktól kértek kölcsön. Így aztán ki is voltak szolgáltatva becsületesen, hiszen nem ingyen volt az ilyen kölcsön. Mint ahogy ma sem.
Hogy létezik, hogy a tőke ennyire az állam fejére tudott nőni? Nem volna tisztességesebb, ha választáskor nem a politikai pártokat, hanem a bankokat választanánk? Úgyis ők mondják meg a tutit.
A politikusok pedig játsszanak nyugodtan a homokozóban, vagy legalább mondják meg, melyik bank áll mögöttük. Holott azért mégis jobb volna, ha a pénzes urakra is vonatkozna erkölcsi elvárás. Nem az erősebb kutya joga, hanem a becsületes emberi erkölcs. Akkor talán nem kapcsolnának ki bárkit kény és kedv szerint, akinek a nézetei károsnak tűnnek a pénz világa számára.
