Az óránkénti munkaerőköltségben nagyon komoly, csaknem tízszeres különbség van az uniós államok között. Az Eurostat legfrissebb adatai alapján a legdrágább Norvégiában foglalkoztatni valakit, itt óránként átlagosan csaknem 45 euróba kerül ez a munkaadónak. A legolcsóbb Bulgáriában, ahol hozzávetőleg 3,5 euróért már lehet dolgoztatni egy munkavállalót.
Az átlagos óránkénti munkaerőköltség 23,1 euró volt az összes tagállamra nézve, 27,6 euró az EU17 esetében. A számok áttekintése közben nem érdemes elfelejteni azt sem, hogy bár euróban összehasonlíthatók az egyes értékek, az eurózónán kívüli országokban az árfolyam ingadozása is komoly szerepet játszhat.
Tavaly a munkáltatók legmagasabb munkaerőköltsége Norvégiában volt, ahol egy óráért átlag 44,2 eurót kellett fizetni. A 35 eurós szint fölött voltak a belga (39,3), a svéd (39,1) és a dán (38,6) munkaerőköltségek is. A legolcsóbb a bolgár munkaerő (3,5 euró az átlagos óránkénti költség). A második helyezett Románia, de az ottani 4,2 eurós érték 2010-es adat.
Magyarországon tavaly óránként 7,6 euróba került egy munkás, ez euróban számolva emelkedést jelent az előző évek csökkenése és stagnálása után. Forintban másként mozgott a magyar munkaerő költsége. A 2008-as átlagos óránkénti 2000 forintról egy év múlva 2040-re emelkedett, 2010-ben visszacsökkent 2020 forint/órára, míg 2011-ben jócskán megemelkedett 2130-ra. Az euróban való értékekhez az alábbi táblázat nyújt segítséget (a csillagozott esetekben nem az Eurostat mért, hanem a tagállam):
2008 | 2009 | 2010 | 2011 | |
EU27 | 21,6 | 22,1 | 22,5 | 23,1 |
EA17 | 25,8 | 26,5 | 26,9 | 27,6 |
Belgium | 35,6 | 37,0 | 38,2 | 39,3 |
Bulgária | 2,5 | 2,9 | 3,1 | 3,5 |
Csehország | 9,3 | 9,3 | 9,9 | 10,5 |
Dánia | 35,4 | 36,5 | 37,6 | 38,6 |
Németország | 28,4 | 29,0 | 29,1 | 30,1 |
Észtország | 8,0 | 7,9 | 7,7 | 8,1 |
Írország | 27,2 | 28,0 | 27,9 | 27,4 |
Görögország | 16,5 |
17,6 |
17,5 | ??? |
Spanyolország | 18,9 | 20,0 | 20,2 | 20,6 |
Franciaország | 31,8 | 32,1 | 33,1 | 34,2 |
Olaszország | 24,5 | 25,6 | 26,1 | 26,8 |
Ciprus | 15,3 | 15,9 | 16,2 | 16,5 |
Lettország | 5,9 | 5,9 | 5,7 | 5,9 |
Litvánia | 6,0 | 5,6 | 5,3 | 5,5 |
Luxemburg | 30,8 | 32,0 | 32,7 | 33,7 |
Magyarország | 7,9 | 7,3 | 7,3 | 7,6 |
Málta | 11,2 | 11,3 | 11,5 | 11,9 |
Hollandia | 29,2 | 29,8 | 30,5 | 31,1 |
Ausztria | 26,5 | 27,7 | 28,0 | 29,2 |
Lengyelország | 7,5 | 6,4 | 7,0 | 7,1 |
Portugália | 11,5 | 11,9 | 12,0 | 12,1 |
Románia | 4,1 | 4,0 | 4,2 | ??? |
Szlovénia | 13,4 | 13,8 | 14,1 | 14,4 |
Szlovákia | 7,6 | 7,9 | 8,0 | 8,4 |
Finnország | 27,6 | 28,7 | 28,9 | 29,7 |
Svédország | 33,8 | 31,7 | 36,0 | 39,1 |
Egyesült Királyság | 21,1 | 18,9 | 20,0 | 20,1 |
Norvégia | 37,8 | 36,9 | 41,4 | 44,2 |
Az Eurostat mutatója – az átlagos óránkénti munkaerőköltség – a munkáltatók szemszögéből nézi a foglakoztatás költségeit. Úgy jön ki, hogy az összes munkaerőköltséget elosztják a ledolgozott órák számával.
A munkaerőköltségek közt döntően a bér és bérjellegű költségek szerepelnek, illetve az állam számára, a munkavállalóhoz kapcsolódóan fizetendő tételek, mint az egyes adók és járulékok. Nem szerepelnek a muatóban a cégspecifkus ráfordítások, mint például a felvételi/képzési költségek, ruhapénzek és hasonlók. A mutató csak a 10 főnél többet foglakoztató vállakozások adatait veszi figyelembe.
Index nyomán Felvidék.ma