Bósza János polgárjogi aktivista ismét hallat magáról. Szerinte állandóan késésben van, és egyáltalán nem kielégítő a magyarság jogi helyzetének rendezése Szlovákiában.
Ezért a közeljövőben több lépésben autonómia-találkozót készít elő egy Baráti Kör keretén belül, melyen majd az érdeklődők és tagok részére, lépésről lépésre felvázolja azokat a lehetőségeket, amelyekkel az itt élő magyarság autonómia ügyben célhoz érhet. Hogy őszinte legyek, ismét csak egyetérteni tudok vele, hiszen napjainkban a már meglévő jogainkat is csak közelharcok árán tudjuk érvényre juttatni (lásd a kétnyelvű táblaállításokkal járó kálváriát, a kétnyelvű feliratok hiányát az üzleteken, a hiányzó magyar utcaneveket, a magyar szó használatának hiányát a pályaudvarokon, valamint a kétnyelvű értekezés hiányát az üzletekben, hivatalokban és mindennapi életünkben -azokban a városokban, ahol a magyar lakosság száma 20% felett van. Arról nem is beszélve, hogy kisebbségi ügyekben, még mindig a többség dönt rólunk, a legtöbb esetben sajnos nélkülünk! ) De erről már nagyon sokan írtak, több esetben én is.
Ami néha elszomorított az az volt, hogy akadtak emberek, akik személyemet megpróbálták meggyőzni arról, hogy bizony bennünk, emberekben van a hiba, hiszen nem élünk még azokkal a jogainkkal sem, amelyek már adottak a számunkra! Sajnos, ehhez nincs mit hozzáfűznöm – kinek a pap, kinek a papné tetszik jobban -, mert ez a nesze semmi fogd meg jól, és örülj neki, amíg lehet elvének a támogatása!
„Nekünk nem az ilyen apró lépések politikáját kell folyatnunk, mert ez már a semmibe vezet” – mondja Bósza! És megint igaza van, mert így csak idő kérdése és eljutunk arra a pontra, hogy ha a semminél netán többet kapunk, már a morzsát is kenyérnek nézzük majd!
Ezzel nem szabad megbékélni, sem elfogadni, mert nekünk őshonos kisebbségeket olyan jogok illetnek meg, mint a többségi szlovákokat!
Mészáros László, Felvidék.ma
