Az Európai Tanács (az EU-tagok kormányfőinek vagy államfőinek tanácsa) múlt heti ülésére azzal a célkitűzéssel utaztak ki a három Közép-európai, tengerparttal nem rendelkező ország (Szlovákia, Magyarország, Csehország) delegációi, hogy 3 éves haladékot harcoljanak ki az Ural típusú kőolaj embargójára, mivel országuk és gazdaságuk döntő mértékben függ az Ural típusú kőolaj behozatalától s a technológiai átállás időigényes és drága. Erre mi történt?
Orbán Viktor hazája számára kiharcolta a maximumot, Csehország ettől némileg kevesebbet, míg Szlovákia kormányzói csupán 8 hónapos haladékot tárgyaltak ki. Nem emeltek vétót.
A kérdések sora: az ország és népe érdekében cselekedtek? Szlovákia gazdasága érdekében cselekedtek? Szlovákia önellátása érdekében cselekedtek az üzemanyagok terén? Minderre a válasz: nem.
A pozsonyi kőolaj-finomító, a Slovnaft csupán 8 hónapos haladékot kapott a technológiai átállásra, ezen felül 10 hónapig csupán Csehországba szállíthat kész terméket.
Miközben Szlovákia lakossága és a gazdasági vezetői megköszönhetik Orbán Viktor küzdelmét és harciasságát, hiszen vétót emelve az egész Közép-európai térségért küzdött.
Ha csupán Szlovákia vezetőin múlott volna, akkor azonnali embargó lett volna az Urál típusú kőolajra, mindenféle átmenet és haladék nélkül.
A központi államigazgatásból voltak olyanok, akik azon sajnálkoztak, hogy az Urál típusú kőolajra kivetett embargó nem azonnali és nem kötelező érvényű az EU összes tagországára. Mivel a Slovnaft végtermékeinek egyharmadával látja el a hazai piacot, kétharmadát exportálja, s mivel a 8 hónap alatt esélye sincs a technológiai átállásra – ami éveket és euró százmilliókat igényel – a jövő év kezdetétől termelése a kritikus technológiai minimum alá csökken. Vagyis, a kőolaj feldolgozása üzemanyaggá értelmetlenné válik, elveszíti rentabilitását. Ha emiatt bezár, Szlovákia elveszíti önellátását üzemanyagokból.
Mindenki elképzelheti, jövőre mennyibe fog kerülni a behozott üzemanyag a kutakon. Ha lesz egyáltalán elég üzemanyag és nem sorjegyre fogják osztani.
Ennyit a szlovák delegáció érdekérvényesítéséről, az ország érdekeinek képviseletéről.
Ezek után a beavatottak arra számítottak, hogy a Lex Slovnaft néven elhíresült speciális adójavaslat lekerül a napirendről. Tévedtek, akik így gondolták.
Mindezek után az utolsó kenetet a pozsonyi pénzügyminiszter akarja megadni az olajfinomítónak azzal, hogy mégis benyújtja a Lex Slovnaft speciális adótörvényt. Amelyet marketing-megfontolásból és a jobb eladhatóság végett következetesen az orosz kőolaj megadóztatásának nevez. Ami tulajdonképpen az Urál típusú kőolaj és a Brent típusú kőolaj árkülönbözetének megadóztatása. A különbség ma 30 dollár hordónként, ám az idővel lecsökkenhet 5-8 dollárra hordónként. Vagyis, minimális hozama lesz belőle az államkasszának.
Volt ráció abban, amikor 2021 végén azokat a vállalatokat, kereskedőláncokat akarta megadóztatni, amelyek a megnövekedett áraknak, ezáltal a lakosság által jóval drágábban megtérített termékeknek és szolgáltatásoknak köszönhetően az utóbbi 2-3 évben szokatlanul magas bevételnövekedést könyveltek el. Ám ezekkel egytől-egyig meg kellett volna állapodnia, hogy a rendkívüli időkben vállaljanak rendkívüli szolidaritást.
Hiszen az elmúlt években tapasztalt jelentős árnövekedés folytán az emberek már a többletet megfizették. Volt is egy listájuk, amelyen 61 olyan vállalat szerepelt, amelyek társasági adója az elmúlt 2 évben megnövekedett és meghaladta a 3 millió eurót. Ez nem történt meg és lekésték a történelmi pillanatot.
Most a pénzügyi tárcavezető kiszúrta az egyik érintett nagyvállalatot, a pozsonyi kőolaj-finomítót. Különadóval akarja megadóztatni. Egyoldalú lépésről van szó, nagy valószínűséggel a kivetett adó beépül a benzinkutakon értékesített üzemanyag árába s újra a fogyasztókon csattan az ostor.
Ez a pénzügyi tárcavezető eddigi legfurcsább, legabszurdabb javaslata (volt belőlük több is), legalább három okból:
1. ahelyett, hogy megállapodásokkal elérné, hogy az üzemanyag egekbe szökött ára lecsökkenjen, egyoldalú lépésével azt éri majd el, hogy az üzemanyag még drágább lesz.
2. a javaslat megnevezése és logikája, amellyel megpróbálja eladni, égbekiáltó. Azért kell a behozott alapanyagot megadóztatni, mert túl olcsó? Hát a mai világban, az egekbe szökött árak idején nem arra kellene törekedni, hogy a végtermékek ára lecsökkenjen?
3. nagyon furcsa módszerrel próbálja ösztönözni a kőolaj-finomítót, hogy a keletről jövő Ural kőolaj helyett térjen át a nyugatról áramló Brent kőolajra. Azonban ennek vannak időbeni és gazdasági korlátai.
Ráadásul, a speciális adójavaslat megszegi a szabad kereskedelmi versenyről szóló jogszabályokat és azokat a jogi kereteket, amelyeket Szlovákia az Európai Unióba való felvételekor, 2004-ben felvállalt.
A furcsa megfontolásból fogant javaslatnak – amelyből hiányzik a gazdasági ráció, az észszerűség – számos abszurd következménye lehet.
Jól meggondolta a pénzügyi tárcavezető?
Javaslata nem az egyszerű emberek érdekében fogant, annyi biztos.
Ha mindezt egybegyúrjuk, a kormányfő brüsszeli „helytállását”, a gazdasági tárcavezető intelmeit a kormányfőnek, a pénzügyminiszter abszurd javaslatát, nem marad más hátra, mint hogy leszögezzük: hihetetlen, hogy mire képes a pozsonyi kormányzat. Ennyire önsorsrontó, a hazai polgárok, lakosság alapvető érdekeit mellőző hozzáállással. Közben minduntalan a hazai önellátásról beszélnek, számos területen. Így igaz, a ránk zúduló világban ez lenne a követendő példa. Csak a szavakat kellene végre a tettekkel összhangba hozni….
(Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője/Felvidék.ma)
