Mindenszentek és halottak napján sokan keresik fel elhunyt szeretteik nyughelyét. Az emlékezés jeleként helyezzük el mécseseinket, virágainkat, koszorúinkat.
Az év ezen időszakában színes virágcsokrok borítják a sírhelyeket. Sötétedés után az égő gyertyák különös hangulatot teremtenek a temetőinkben.
Csend honol a sírkertekben, holott látogatók tömegei keresik fel a sírokat. Legfeljebb a barangolás közben az avar susogása, a rég nem látott ismerőssel folytatott röpke beszélgetés töri meg a csendet.
A természet téli álomra készül. A temető lomblevelű fáin még akad néhány aranyló levél, mely a színpompás krizantémok és a mécsesek egyvelegével emlékeztet eltávozott szeretteinkre, az elmúlásra. Ahogy Zorán ismert dalának refrénjében is megfogalmazódik: „Kell ott fenn egy ország, Mely talán ránk is vár.“
A felvételek az ipolysági köztemetőben készültek október utolsó napjaiban.
A szerző felvételei.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)