Jókai Mór ásvai Jókay Móricz néven született 1825. február 25-én Komáromban. Írótársa, Tóth Lőrinc nevezte először Mórnak, majd barátja Petőfi beszélte rá erre a névhasználatra.
Jókai nemcsak íróként ismert, de ő volt a márciusi ifjak egyike, országgyűlési képviselő, főrendházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, 1876–1903 között a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja, a 19. század legismertebb régészírója. Élete és munkássága méltán teszi őt a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjává. Műveivel több irodalmi műfajban remekelt: regényekben, novellákban, színművekben és újságcikkekben egyaránt.
Jókai kisbirtokos református nemesi értelmiségi családban született ásvai Jókay József ügyvéd, táblabíró és nemespulai Pulay Mária ötödik gyermekeként. Két testvérével, Károly bátyjával és Eszter nővérével nevelkedett.
Gyermekkorát Komáromban töltötte. 1841–42-ben a pápai református kollégiumba került, ennek önképzőkörében olvasta fel első, nyomtatásban is megjelent elbeszélését. Itt ismerkedett meg Petőfivel. Komáromi és pesti joggyakorlat után ügyvédi vizsgát tett. 1845-ben első igazi „beszélyével” keltett nagy feltűnést, ezek alapján nyerte el Frankenburg Adolftól 1847. július 1-jén az Életképek szerkesztését, amit a fiatal tehetségek, a radikális nézetek fórumává tett.
Jókai Mór szobra szülővárosában, Révkomáromban (Fotó: Wikipédia)
Az 1846-os év elején a Tízek Társaságának tagja lett. 1848. március 15-én a forradalmi ifjúság egyik vezére volt, részt vett a 12 pont megszövegezésében.
1848 augusztusában feleségül vette Laborfalvi Rózát. A házasság komoly felzúdulást váltott ki mind a családja, mind a barátai körében, mivel az akkor már ismert és sikeres színésznő idősebb volt Jókainál és volt egy házasságon kívül született gyermeke.
1848 őszén vállalta Kossuth különféle politikai megbízásait, majd szilveszterkor családjával Debrecenbe költözött, ott indította 1849. február 22-én a békepárti Esti Lapokat. Szemtanúja volt Buda visszafoglalásának. Szegedre és Aradra is követte a kormányt.
Miután a forradalom megbukott, száműzetésbe kényszerült, és Borsod megyében, Tardonán rejtőzött. 1849 karácsonya után komáromi menlevelében bízva visszatért a fővárosba. Írói, újságírói munkásságával 1854-től a Vasárnapi Újságban, 1858-tól az általa szerkesztett Üstökösben a kor legnépszerűbb alkotója volt.
Laborfalvi Róza és Jókai Mór (mindkettő Barabás Miklós festménye) (Fotó: Wikipédia)
1861–1896 között országgyűlési képviselő, Tisza Kálmán bizalmasa, 1863—1882 között „A Hon” című tekintélyes napilapjával Tisza politikáját szolgálta, majd 1880-tól kevesebbet foglalkozott politikával.
Rudolf trónörökös bevonta Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben (1887–1901) című ismeretterjesztő sorozat szerkesztésébe. 1886-ban meghalt felesége, Laborfalvi Róza színésznő. Ötvenéves írói jubileumának megünneplése 1894-ben művelődéstörténeti jelentőségű volt, amikor műveit százkötetes díszkiadásban jelentették meg (1894–1898), s értük százezer forint „nemzeti ajándékot” vett át. 1897-ben a király kinevezte a főrendi házba.
1899. szeptember 16-án feleségül vette a húszéves Nagy Bellát. Rokonsága és olvasói nagyrészt elítélték a fiatal színésznővel kötött házasságát. Jókai Mór ekkor szakított fogadott leányával, Fesztyné Jókai Rózával is.
Jókai Mór és Nagy Bella Nápolyban 1899-ben (Fotó: Wikipédia)
Első írói korszaka 1850–1865 közé tehető, ekkor írta többek között az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán és Az új földesúr című regényeket. Nemzeti és egyéni stílust hozott létre, amelyben a kis dolgok hű megfigyelése összeolvad a túláradó érzésekkel, az anekdoták, életképek vaskosabb világa mellől nem hiányoznak a szentimentalizmus és a legendába hajló népmesék finom hangulatai. Művei közvetve tiltakozást sugároznak az élvezethajhászó, hazafiatlan életforma, valamint az elnémetesítő, önkényuralmi törekvések ellen. Írásait a nemzeti érdekegyesítésnek reformkort és szabadságharcot idéző szelleme hatja át: a szereplők közé a birtokos nemesség különféle rétegei mellé felzárkózik az értelmiségi réteg, a városi polgár vagy mesterlegény, és szerepet kapnak a Petőfi életképeitől ihletett parasztlegények és csikósok is.
Stílusváltásról, egyúttal új fellendülésről tanúskodik a kiegyezést követő bő évtized regénytermése, köztük A kőszívű ember fiai, a Fekete gyémántok, és Az arany ember című művek. Az addigi, reformkort idéző héroszok után Jókai Mór kedvelt alakjává a munkásbarát ipari vállalkozó, a lángeszű feltaláló vagy diplomata vált. Megszűnt korábbi elismerése az arisztokraták iránt, tolla nyomán a kékvérűek többségükben már vígjátéki figurákként, a korszerű törekvések kerékkötőiként szerepelnek.
Jókai Mór dolgozószobájában, fénykép az 1890-es évek végéről (Fotó: Wikipédia)
Megjelent regényeiben a modern nagyvárosi élet, Bécs, Párizs, Róma és az új, kibontakozó Budapest nagyszabású rajza, valamint a természettudományos fantasztikum, mint a Fekete gyémántok és A jövő század regénye című munkáiban. Írói harmadvirágzása a 1890-es évek első felére esik, ekkor születik meg tollából A gazdag szegények, A tengerszemű hölgy és a Sárga rózsa.
Jókai széles olvasóközönséget nevelt, nemzetivé tette a regény műfaját, erősen hatott az írókra még a XX. század kezdetén is. Életműve nemcsak az irodalmi, hanem a társalgási nyelvet is formálta. Petőfi és Madách mellett 1940-ig ő számított külföldön a legolvasottabb magyar alkotónak.
Haláláig íróként és közéleti szereplőként aktívan tevékenykedett. Élete során számos elismerést és kitüntetést kapott a munkásságáért, és hagyatékát a mai napig nagyra értékelik. Az írói örökségének részei közé tartozik a Jókai Mór Múzeum, amely Észak-Komáromban található, valamint a Jókai-emlékház Budapesten.
Jókai Mór a svábhegyi nyaralójának kertjében 1900 körül (Fotó: Wikipédia)
Életének és munkásságának jelentősége és hatása a magyar irodalomra ma is érezhető. Művei megjelentek filmen és színpadi darabokban, és számos generáció nőtt fel a regényein. Írói tehetsége és elkötelezettsége egyértelműen méltóvá teszi őt az irodalom nagy alakjainak sorába.
Jókai Mór több mint tizenöt nyelvet sajátított el, köztük latinul, franciául, németül, angolul és oroszul is beszélt. Ez lehetővé tette számára, hogy eredeti nyelven olvassa a világirodalom műveit és beszéljen más írókkal és kulturális személyiségekkel.
Írói tevékenységének sikere mellett társadalmi és humanitárius ügyekben is aktív volt. Részt vett a Deák Ferenc által alapított Magyar Országos Könyvtár megteremtésében, amely a magyar kulturális örökség megőrzését célozta meg. Emellett erőteljesen szorgalmazta a nők jogainak megvédését, és számos jótékonysági akcióban vett részt.
Jókai élete során több újság alapítója és szerkesztője volt. A legismertebb közülük a „Nemzeti Újság”, amely hosszú ideig a legnagyobb hatású és legolvasottabb lapok közé tartozott Magyarországon. Az újságban politikai cikkek, kulturális események beszámolói és Jókai saját írásai is helyet kaptak.
Jókai Mór összes műve, 1-116 gyűjteményes díszkiadás (Fotó: antikvárium)
Az írót utazásai nagyban inspirálták írói munkásságában. Európa nagyon sok országát bejárta, és ezekből a tapasztalatokból merített ihletet a regényei megalkotásához. Ilyen az Egy magyar nábob című regény, melyre az általa megismert balkáni tájak és emberek inspirálták.
Élete végéig aktív maradt, és haláláig alkotott. Utolsó műve, a „Gábor áldozata” néhány hónappal halála előtt jelent meg. Összesen több mint százötven regényt, novellát és egyéb művet írt, amelyeknek a száma és minősége kiemelkedő a magyar irodalom történetében.
1904 tavaszán Nizzából hazatérve megfázott. 1904. május 5-én reggel kikerestette A lőcsei fehér asszony című művét a könyvtárából, amit színműnek akart átdolgozni, de a belelapozást követően már nem volt ereje foglalkozni vele. Estére fokozatosan elhagyta az ereje és távozott az élők sorából. 80 éves volt. Temetését nemzeti gyász kísérte. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra 1904. május 9-én.
Jókai Mór síremléke a Kerepesi temetőben (Fotó: Wikipédia)
Végső nyughelyére ezrek kísérték, a menet a Múzeum előcsarnokából indult. A királyi udvart Apponyi Lajos udvarnagy képviselte, jelen voltak miniszterek, a parlament tagjai, a vármegyék és városok küldöttségei. Tizenkét szekér vitte a koszorúkat a halottaskocsi után. Többen is megemlékeztek róla a Múzeumban és a temetőben is, az utolsó beszédet Tuba János országgyűlési képviselő mondta, aki egy láda Komáromból hozott földet bocsátott le az író sírjába.
Jókai első fejfáját saját háza kapufélfájából készítették, miképpen azt végrendeletében meghagyta. 1928-ban Kismarty-Lechner Jenő magyar építész és Füredi Richárd magyar szobrász tervei alapján épült köréje impozáns síremlék, figyelembe véve azon kívánságát, hogy sírhantja felett ne legyen kő.
Forrás: Wikipédia, Új Magyar Irodalmi Lexikon
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
