Milyen lehetőségei vannak a szlovákiai magyar gazdasági fejlesztésnek, ha nincsenek meg az infrastrukturális feltételek, s belátható időn belül nem is lesznek. A kérdésre Rajkovics Péter a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági Bizottságának koordinátora keresi a választ.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági bizottságán belül jelenleg is folyik az infrastrukturális elmaradottságunkat érintő adatok elemzése, amely még jobban rávilágít azokra a kérdésekre, amelyeket a Miért maradtunk le? című írásomban (ITT>>> olvasható) kifejtettem.
Hiányzó akarat mellett
Bármennyire is szeretnénk, hogy az infrastruktúra elmaradottságát érintő probléma gyorsan megoldódjon, ez a politikai akarat megléte esetén is hosszú évekbe telne. Mindennek okairól szakmai és politikai viták sorát nyithatnánk, de ezen írásban más témával foglalkoznék. Feltenném inkább a kérdést: vajon mire vagy kire számíthatunk most, hogy a politikum szintjén hiányzik a szándék régióink fellendítésére? Leginkább magunkra – válaszolhatnánk. Arra, hogy olyan lehetőségeket tudunk felvázolni, melyek mellett Dél-Szlovákia utak nélkül is fejlődhet. Teheti ezt úgy, hogy az ott élőknek nem kell elvándorolniuk, és saját régiójukban találják meg a boldogulásukat.Az ötletek, tárát szeretném tehát most megnyitni, hogy együtt kezdjünk el gondolkodni arról, mit is lehet tenni ott, ahol az aszfaltcsík hiányzik, vagy éppen katasztrofális állapotban van.
Együttműködés és kreativitás
A jelenlegi állapotok közepette elsősorban rövid távú lehetőségek felvázolására kell törekednünk, hogy a magyarlakta régiókban élők mindennapi megélhetése biztosításra kerüljön. Az alternatívák keresése közt pedig arra is rá fogunk döbbenni, hogy a hangsúlyt a kisebb térségekben létrejövő együttműködésre, és az egyéni kreativitásra kell helyezni.
A lokális piacra építeni
Olyan elképzeléseknek van napjainkban létjogosultsága, amelyek a saját közegükben megfelelő, anyagi javakban mérhető eredményt tudnak teremteni a fennmaradásukhoz. Éppen ezért a kisvállalkozók szárnyainak bontogatását kell támogatni. Mivel ezt az állam csak minimális mértékben teszi, miközben az általuk viselt terhek folyamatos növekedésével operál, a vállalkozó kedvű egyéneknek leginkább saját kreativitásukra kell építkezniük.
Ma már nehéz a szűkülő piacokra belépni még a gazdagabb régiókban is, hát még ott, ahol a polgárok kezében minimális összeg marad a havi állandó költségek kifizetése után. Éppen ezért fontos az újítás. A kérdés abban áll, hogy mi az, amire egy alacsonyabb jövedelmű közegben is az emberek pénzt adnak, miközben korábban erre nem volt szükségük.
Kulcsfontosságú szerepet játszanak a települések sorsának alakításában a helyi önkormányzatok, s azok vezetői, mivel személyes képességeik, s elsősorban kapcsolataik révén további lehetőségeket teremthetnek.
Az e-shopok
A gondolat szétbontásakor ismét csak oda jutunk, hogy a vállalkozók alaphelyzetének javításában is kulcsfontosságú szerepet játszik az oktatás. Amennyiben a fiatal az iskolában töltött évei során legalább az idegen nyelvet elsajátítja, és nyitottá válik a világban zajló történésekre, akkor üzleti inspirációt is meríthet, ha nem is személyesen, de legalább a világhálón keresztül. Elég csak, ha eszünkbe jut, mennyi új internetes vásárlási lehetőség és termék jutott el hozzánk az elmúlt években, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Kedvezményeket áruló oldalak, mobilon futó alkalmazások és online vásárlási lehetőségek – szinte már minden kapható az interneten. A futárszolgálatok korában az e-shopok székhelye egyre kevésbé válik fontossá, s akár Tornaljáról is eladhat a vállalkozó egy terméket a pozsonyi vásárlójának úgy, hogy az másnap már a vevőnél legyen. Ebben az esetben pedig nem számít, hogy gyorsforgalmi utat vagy éppen autópályát ígérgetnek a térségnek évtizedek óta a politikusok.
A világháló másképp
Az internet segítségével nem csak az elektronikus üzletek szintjén tűnnek el a nagyobb távolságok, hanem akár a cégek is kihelyezhetik a feladatkörök egy részét, azokat, melyek nem igényelnek nagy tételben való áruszállítást. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy a külföldi multik szolgáltató központjai főként a fővárosban kapnak helyet, a s belföldi középvállalatok sem törekednek ilyen jellegű tevékenységek kiszervezésére. Kérdés már csak az, vajon működőképes és hatékony lenne mondjuk egy 100 főt alkalmazó cég könyvelési részlegének kihelyezése a központtól 300 kilométerre, ahol a bérek alacsonyabbak?
Kevés a „magyar” üzlet
Az is nyilvánvaló, hogy „online” is elmaradtunk a többségi nemzet képviselőitől, mert igazán belső, felvidéki, vagy ha úgy jobban tetszik, szlovákiai magyar e-shopok nem jöttek létre. A dél-szlovákiai székhelyű, a magyar nemzetiségű vevőkkel anyanyelvükön is kommunikáló vállalatok száma elenyésző. Legtöbb esetben a vállalkozások és a vevők számára ugyanis mindegy, hogy magyarul vagy szlovákul folyik az információcsere a webshopban. Ez egy sokkal bonyolultabb társadalmi probléma egyik vetülete, bár hozzá kell tennünk, a kétnyelvűségi civil kezdeményezések hatására néhány vállalatnál magyar nyelven is elkezdtek kommunikálni az internetes oldalakon.
Gazdasági szempontból a teljes szlovákiai piacon történő siker is elérhető, ha az időzítés megfelelő. Ezért a lehető legtöbb módon igyekeznünk kell elérni azt, hogy a fiatal generáció az információk széles tárházát megismerje, és elegendő érdeklődést tanúsítson mindezek felkutatására, hiszen ezzel szintúgy előnyre tehetünk szert, és sokat segíthet a rosszabb kiindulási feltételek leküzdésében.
Gyorsabb megoldás keresése
Egyet ugyanis tudatosítanunk kell. Bármilyen meglepő fordulat vagy váratlan politikai stratégia következtében pozitív irányt venne a gyorsforgalmi utak építése, s hallhatnánk az elhanyagolt déli vasúti vonalak privatizációjáról, mindezek csak hosszú évek elteltével gyakorolnának hatást a munkanélküliségre. Arra a problémára, amely ugyan a nyáron az idénymunkák megjelenésével ismét kicsit csökkent, de ennek ellenére még mindig jóval magasabb a tavalyinál. A jövő tehát az ötletben rejlik, amelynek megvalósítása egyéni szinten gyorsabb, hatékonyabb, és rengeteg hasznos tapasztalatot ad gondolati szerzőjének.
Életképes a regionalizmus?
Ahogy fentebb írtam, fontos szerepet kaphat a regionalizmus, a régiós áruforgalmazás (?). Ennek erősítése leginkább persze olyan területeken történhet, amelynek évtizedekre visszanyúló hagyományai vannak. A mezőgazdaság tűnik a legkézzelfoghatóbb szektornak, amelyben helyi szinten megtermelhető a régió fogyasztási szükségleteinek nagyobb hányada, s így aztán munkahelyek is teremthetők a helyieknek. Más kérdés, vajon azon a piacon, ahol árverseny zajlik, mennyire működhetnek ezek az őstermelői elképzelések, és van-e esély legalább bizonyos szintű együttműködésre a termelők között.
A hatékony, együttes fellépés nélkül ugyanis bármilyen piaci ingadozás képes elsöpörni az alulról építkező ötleteket. Eddig sajnos azt tapasztaltuk, hogy túl sok érdek húzódik meg az összefogottabb mezőgazdasági önellátással szemben, s amíg a problémákon nem sikerül túllépni, addig a kevésbé képzett, de munkabíró felvidéki magyaroknak is korlátozottak lesznek a lehetőségei.
Ötletek kellenek
A pozitív példák előremutatnak, éppen ezért fontos volna, hogy a szlovákiai magyarság körében is egyre nagyobb hangot kapjanak azok a gazdasági szereplők, akik jó példákkal tudnak szolgálni. Nem feltétlenül nagyvállalkozókra gondolok, hanem olyan kis- és középvállalatok megálmodóira, akik sikert kovácsoltak a tudásukból és a meglátásaikból.
Egyre inkább érezhető, hogy jobb évek várnak Európa gazdaságára, de csak akkor, ha a világban uralkodó kérdésekre megfelelően tudunk válaszolni. A régiónk szempontjából ez azt jelenti, hogy képesek-e vagyunk másként gondolni a kereslet és a kínálat találkozására, illetve vannak-e olyan elképzeléseink, amelyekkel előtte tudunk járni a környezetünknek.
Rajkovics Péter
Felvidék.ma
