Áldáskívánó szívvel köszöntöm valamennyiőjüket ennek a szép és méltó, méltató emlékéremnek az odaítélése alkalmából. Köszönöm a díjat adományozóknak is, hiszen bölcs döntésükkel olyan felvidéki alkotóközösség szellemi fáradozásait becsülik meg, ismerik el, amelyik napi színvonalas média közszolgálatával nem csak Felvidék magyarsága javára végez megtartó, médianevelő, nyelvi és nemzetiségi identitás erősítést, a kisebbségi és többségi társadalomban józan és etikus hídépítést, hanem példaértékű munkálkodásával az egész kárpát-hazai (Duray Miklós) magyarságunk javát, megbecsültségét is építi.
Tisztelt Ünnepelt Ünneplők! Anyaországi protestáns spirituális újságíróként, lapalapítóként, 32 éven át több református egyházi lap felelőseként, legfőképpen Isten elhívott prédikátoraként, a 21. századi keresztyén lét és felelős Krisztus-misszió (Minél közelebb Krisztushoz, annál közelebb egymáshoz!) elkötelezettjeként hálás vagyok Istennek, hogy felejthetetlen lapindító főszerkesztőjük, Pogány Erzsébet hívó szavára egyre intenzívebben bekapcsolódhattam írásaimmal közös munkájukba, eszmetársakat, egymást becsülő tollforgató társakat találva a szerkesztőség tagjai között. A Hideghéthy Andrea felelős kiadó, Pósa Homoly Erzsébet és Szűcs Dániel vezető szerkesztők által instruált lapnak mindig örömmel és szerzői izgalommal küldtem, küldöm írásaimat.
Belső szándékom szerint teszem ezt addig, amíg Mennyei Gazdám megengedi, s amíg a Felvidék.ma alkotói közössége és Olvasói elfogadják szellemi-lelki tollvonásaimat.
Kedves Díjazottak! Kálvinista hitem és meggyőződésem több évszázados, szép rendje szerint ilyenkor Igével köszöntjük az ünnepeltet. Ezt folytatva, most két Igével fejezem ki ünnepi hálámat és köszöntésemet. Régóta szívesen használt, kedves szófordulatommal: a Felrangosító Istennek, mindnyájunk Urának hálát adva, a Felrangosítottaknak további értékteremtő, értékőrző, nyelvmentő és magyarságőriző nemes alkotó munkájára mennyei vezetést és kegyelmet kérve, e két Igét helyezem a szerkesztőség virtuális asztalára, és mindannyiuk szívére. Fogadják szeretettel, miként engem is fogadtak, befogadtak, s talán el is fogadtak:
Örüljetek az örülőkkel! (Róma 12,15) Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok! (Filippi 4,4-5)
A jó hír, a megbecsülés Esterházy-érmének odaítélése apropóján protestánsként is megköszönöm Istennek Esterházy János, Isten szolgája nehéz időkben felmutatott engedelmességét, mártíromságot vállaló hűségét, s a többi kitüntetettnek is szívből gratulálok.
E kitüntetés révén, mint a Felvidék.ma szerkesztőségének minden tagja, én is érzem lelki hajszálereimben a talán nekem is szóló méltánylás tiszta energiáinak többre biztató szétáradását, azt a felső-belső Lélek-inspirációt, hogy válaszképpen erre, s a puszta köszönöm és gratulálok formaságán túl, egy sor szent gondolatjátékkal fejezzem ki mindazt, ami szinte kifejezhetetlen. Ezért nemsokára elkészítem azt az írást, aminek a címét és a tartalmát is megformáztam már a szívemben:
Az Esterházy-díjas felvidék.ma köszöntése közép-európai családi szőttesemmel.
Az ünnepi díjátadóról ITT olvashatnak bővebben, az eseményről szóló képes beszámolónk pedig ITT érhető el.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
