Alighogy megünnepeltük a szilvesztert, egy új esztendőbe csöppentünk és a januárt nemsokára a hátunk mögött tudhatjuk! Néhány évforduló már elmúlt.
Az egyik botrányos eset pont ötven éve történt. 1976. január 8-án jelent meg az Új Szóban egy cikk, mely közölte, Kelet-Szlovákiában a Magyar Televízió (MTV) adásait zavarja az 1975 novemberében üzembe helyezett bártfai televízióadó, mert ugyanazon a csatornán sugároz, mint a tokaji. Ennek következtében az MTV adásai élvezhetetlenné váltak. Mintha vihart nézett volna az ember. Recsegés-ropogás hallatszott a készülékből és sejtelmes forgószélféléket lehetett látni a képernyőn, közben a magyar műsor szilánkjait „élvezhettük”. Január 10-én Rabay Zoltán főszerkesztő az RHI-t felszólította, hogy a magyar lakosság anyanyelvén művelődhessen. A pozsonyi Rádióhírközlési Igazgatóság (RHI) azzal védekezett, hogy ezáltal a Bártfai járás területének 75%-án és a Felsővízközi járás 5%-án biztosítanak jó minőségű vételt, ami pártfeladat volt. Amúgy meg ez Szlovákia területe, tehát a tokaji adó zavarja a bártfai sugárzását. Hivatkozott az RHI ebben a vonatkozásban nemzetközi szerződésekre is.
Végül mégiscsak megtalálták a módját, hogy az ügyet rendezzék, s a budapesti tévé műsorát a későbbiekben Kassán zavartalanul nézhettük.
Szabó T. Attila (1906–1987) nyelvész 120 éve született, néhány nappal ezelőtt volt a születésnapja (I.14.). Többen megemlékeztek erről az évfordulóról. Az általa összeállított Erdélyi magyar szótörténeti tár, mely a 16–19. századi erdélyi magyar szókincs mintegy másfél millió adatának tárháza. Munkásságával egy egész intézményt pótolt. A 15 kötetből eddig 14 jelent meg. Az érdeklődő ezt a monumentális munkát az interneten is megtalálja, mely a maga nemében egyedülálló.
A nyitrai születésű Szondi Lipót (1893–1986) pszichiáter halálának évfordulójára január 24-én emlékeztünk. Ő a híres Szondi-teszt és a sorsanalízis atyja.
Saját tapasztalatból kiindulva tette fel a kérdést, hogy az ember, függetlenül mindentől, maga dönti-e el, hogyan alakítja sorsát.
Győri György 1975-ben beszélgetett vele. Ebből az interjúból idézünk.
„Hogyan jutott el a sorspszichológia alapgondolatáig?
Személyes és orvosgyakorlati élmények alapján. A személyes rész két pilléren nyugszik. Az egyik Dosztojevszkij. Föltűnt nekem, hogy Dosztojevszkij főleg gyilkosokról és szentekről ír. Miért éppen róluk? – tettem föl magamnak a kérdést, és már 1911-ben kidolgoztam egy teóriát, amelynek az a lényege, hogy az írók a saját őseiket, más szóval öröklött gén- és ösztönállományuknak a rejtett tartalmát vetítik bele műveik hőseibe, anélkül, hogy erről tudnának. (…)
Évekkel később jelent meg Henri Troyat könyve Dosztojevszkijről, és ebben részletesen kimutatja, hogy Dosztojevszkij családjában a XVII. század óta igen sok bűnöző – sőt gyilkos –, de velük ellentétben igen sok, majdnem szent ember is található. Egyik ükanyja például az inassal ölette meg a férjét, mások viszont szent hírében állottak egész Oroszországban. (…)
Az első világháborúban egy bécsi kórházban lábadoztam, és megismerkedtem egy lánnyal, aki szász származású volt, szőke, árja és nyelvtanárnő. Egyik éjjel nyomasztó álomból riadtam föl. Álmomban szüleim a féltestvéremről beszélgettek, főleg az ő rossz sorsáról. Apám nagyon korán vesztette el első feleségét, bátyám még az ő házasságukból született. Ez a fivérem is medikus volt, Bécsben tanult, s ő is megismerkedett ott egy nővel, aki szász származású volt, szőke, árja és nyelvtanárnő. Én még a világon sem voltam, amikor mindez történt. Bátyám végül is nem tudta letenni záróvizsgáit, mert kénytelen volt feleségül venni a nőt, és a házassága nagyon szerencsétlen lett.
Ekkor született meg az a gondolatom, hogy én voltaképpen egy családi sorsot készülök megismételni. De azt mondtam magamnak: én nem akarok egy családi sorsot megismételni, én a magam sorsát akarom élni. Innét fakad az a választási teóriám, hogy az ember választásainak lehet öröklött – családi, génes – alapja, de lehet egyénileg formált, énes alapja is. Az első a genotrop, a második az egotrop választás. Mindkettő lényege: az ember sorsát választásai döntik el.
Az Ön elmélete szerint azonban a családi ösztöngének tropizmusa, vonzódása a döntő. Vagyis nem a tudatos, hanem a tudattalan, a genotrop választás.
Ez a gyakoribb, épp azért, mert nem tudatos, hanem tudattalan. De nem kizárólagos! Nekem a bécsi álom tudatossá tette a családi ösztöngéneim által «kitervelt» sorsomat, de azáltal, hogy tudattalan sorslehetőségeim tudatossá váltak, képes voltam változtatni ezen az ösztönterven. Másnap raportra jelentkeztem, otthagytam Bécset, visszamentem a frontra.
Ha tehát a «családi tudattalanban» rejtőző ősök választási «terve» tudatossá válik, akkor a genotrop erő befolyásolható?
Ez nem mindig sikerül, de az embernek megvan a lehetősége arra, hogy az Én válasszon és ne az ősök. Az ősök alapján történő választás mindig tudattalan. Az Én ugyan tudja, hogy választ, de nem tudja, hogy miért választja azt, akit vagy amit választ.
Nem beszéltünk még a harmadik élményről, az orvosiról, a sorselemzés gondolatának szakmai forrásáról.
Pesti rendelőmben egyszer fölkeresett egy nő a férjével. Elpanaszolta, hogy nem mer a gyerekeinek gyógyszert vagy édességet adni, mert mindig attól fél, hogy megmérgezi őket. «Hallott már ilyent doktor úr?» – kérdezte végül, maga is csodálkozva különös félelmén. Erre elmeséltem neki, hogy a Felvidékről időnként egy öreg néni jár hozzám, akinek ugyanez a panasza. Az ő férje gabonakereskedő volt, és amikor gabonát adtak el, az asszonynak mindig az a félelme támadt, hogy megmérgezik a vevőket, a falut. Sőt! Az első világháború idején egy asszony öngyilkos lett a faluban, és neki az volt az érzése, hogy ő mérgezte meg azt az asszonyt.
Amikor ideértem az elbeszélésemben, egyszerre csak megszólalt a nő férje, aki addig mélyen hallgatott, és azt mondja: «Doktor úr, az a felvidéki néni – az én anyám.»
Döbbenetes véletlen!
Döbbenetes valóban, de nem véletlen. Ez eset kapcsán (is) erősödött bennem a bizonyosság, hogy van egy ösztönös, tudattalan választás, amelynél az ősök láthatatlanul irányítják sorsunkat. Nem lehet véletlen, hogy a férfi éppen olyan nőt választott feleségnek, akit öt évi házasság után ugyanazok az Erinnysek kínoznak, mint az édesanyját! Ez a férfi rejtve – latensen – magában hordta az édesanyjától öröklött beteg génállományt, és ezek a gének irányították őt észrevétlenül, tudat alatt a párválasztásban.
Két párválasztási példát hallottunk, de, gondolom, a tétel másfajta választásainkra is érvényes.
Természetesen. Családi ösztöngénjeink irányítják a párválasztást, a foglalkozásválasztást, a tárgyválasztást – és így tovább – sőt öngyilkosoknál a halálnem megválasztását is. Wahl macht Schicksal. Ez elméletem alapgondolata. Választásaink formálják sorsunkat. A legtöbb választás génjeink vonzata, vagy genotrop hatásra jön létre. Az egotrop, az énes választás – amely ritkább – csak később körvonalazódott bennem, éspedig véglegesen a sorsanalitikus kezelések korszakában.
A sorsanalízis célja ezek szerint az, hogy elősegítse az énes választás győzelmét az ősök genotrop választása fölött?
Igen, de csak akkor, ha a genotrop választás veszélyes az egyénre.”
Az egotróp és genotróp választáson kívül a Krisztus-hívő ember a deotróp lehetőséget választja. Erre a lehetőségre Szondi nem gondolt.
De nézzük, mi vár ránk az idén! A legnagyobb esemény bizonyára Mohács fél évezredes évfordulója lesz. Ekkor pusztult el a középkori Magyar Királyság, mely korábbi politikai súlyát és önállóságát sem tudta többé visszaszerezni. Ennek következményeit mindmáig tapasztaljuk.
Bakfark Bálint (1506–7, vagy 1526–1576) erdélyi szász zeneszerző és lantművész halálának 450. évfordulójára emlékezünk.
II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) születésének 350. évfordulójára kerül sor március 27-én. Számos rendezvény fogja nyilvánvalóan ezt az eseményt is kísérni.
Deák Ferenc (1803–1876), „a haza bölcse” pont százötven éve hagyott itt bennünket. Nekem egyik megjegyzése tetszik nagyon. Egy alkalommal felháborodott és azt találta mondani a parlamentben, hogy annak egyik fele hülye. A házelnök felszólította, hogy ezt a sértő kijelentését vonja vissza. Deák felpattant és kijelentette: Visszavonom! A parlament egyik fele nem hülye!
Balogh Edgár (1906–1996) publicista 120 éve született. Úgy lett erdélyi személyiség, hogy Csehszlovákiából kiutasították (1935). Kellemetlen dolgokat írt meg. A Prágai Magyar Hírlapban kezdte munkásságát.
Következzenek a „százévesek”. Kovács Apollónia (1926–2012) népdalénekes és Mensáros László, aki feltűnt a Somodi Művelődési Táborban is. A második világháború alatt Kassán bujkált egy időben.
Papp László ökölvívó is közéjük tartozik, akit nem kell bemutatnunk. A kassai ifj. Havasi Péter alakítja őt nagy sikerrel.
Hatvan éve nincs közöttünk Tamási Áron (1897–1966) erdélyi író és Lesznai Anna (1885-1966) költő zempléni kötődésekkel rendelkezik. Az ő férje Jászi Oszkár volt.
Faludi György költőnek, Sütő András írónak és Illés Endre esszé- és drámaírónak is kerek évfordulója lesz. Az utóbbi Szepescsütörtökön született…
Néhány nevet ragadtam ki a tengernyi közül. Csodálatos, értéket teremtő emberekkel vagyunk körülvéve. A kérdések kérdése, hogy átadod-e ezt a sok kincset utódaidnak?
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
