A helyhatósági választás előtti napokban már sejteni lehetett, hogy Pavol Paškának vége. Ha Robert Fico kormányfő nem akar még többet veszíteni amúgy is megcsappant hiteléből, a házelnöknek mennie kell. A többszörös áron beszerzett komputertomográf ügyét már nem lehet a miniszter asszony meg az érintett kórház felügyelőtanácsában tagként jelenlévő Renáta Zmajkovičová menesztésével elsimítani. Nagy volt a nyomás, s az ellenzéki politikusok azt állítják, az egyetlen dolog, amitől Robert Fico fél: az a tüntető tömeg.
A jelenlévő újságírók szerint Richard Raši kassai eredményváróján semmi sem utalt arra, ami aztán váratlanul mégis bekövetkezett, sokkolva az egész országot. No, nem azért, mintha annyira sajnálnánk Paškát, csupán az örökös sikertelenség, a rengeteg csalódás fásulttá tette az ország népét, és senki sem várta, hogy Raši sikere után Paška ilyen bejelentésre szánja el magát. Ráadásul az előzmények sem utaltak erre. Sokan azt állítják, Paška nem úgy indult el aznap az eredményváróra, hogy onnan már nem a parlament alelnökeként érkezik haza. Felszabadult volt, dohányzott, ivott, nevetgélt egészen addig, amíg egy telefonhívást nem kapott, amely aztán lehervasztotta a mosolyt az arcáról.
Hogy tényleg így volt-e, nem tudni, annyi azonban bizonyos, Paška távozásával a parlament éléről nemcsak a tekintélyes tisztségét veszítette el, hanem a párton belüli valós hatalmát és szilárd helyzetét is. Azelőtt ugyanis felmerültek olyan találgatások, hogy esetleg ő lehetne Robert Fico egyik lehetséges utódja a Smer élén. Paška meggyengülése a politológusok szerint egyben a „nyugati szárny” nem hivatalos vezetőjének, Robert Kaliňák belügyminiszternek a megerősödését is hozta, aki így egyértelműen a „trónörökös” pozíciójába került a párton belül. Kaliňák öröméről a testbeszéde is árulkodott, az a halvány mosoly, amely végigfutott az arcán Paška bejelentése közben. Márpedig a test nem hazudik, komoly edzés kell ahhoz, hogy az érzelmek ilyen megnyilvánulását az agyunk százszázalékosan uralni tudja.
Paška vége mégsem a Smeren belül megnyilvánuló belharcok eredménye. Mindenek felett ott áll ugyanis is fölérendelt tényező – Robert Fico.
A politológusok úgy vélik, sok minden függ attól, ki lesz a parlament új elnöke. Pillanatnyilag úgy tűnik, Marek Maďaričnak áll a zászló, s ha elfoglalja a parlament elnöki székét, előfordulhat, hogy a párton belüli helyzetért folytatott küzdelemben megerősödik, aminek Kaliňák nem nagyon örülne. Neki megfelelőbb lenne ebbe a tisztségbe egy gyengébb „ellenfél”. Bár Pavel Marchevský politológus szerint pillanatnyilag nem is annyira fontos a „trónörökös” címke a párton belül, hiszen nem tudni, Robert Fico mikor száll le az elnöki székről. Vagy hogy egyáltalán le száll-e róla.
„Bár megjelentek találgatások Paška rendkívüli befolyásáról a párt belpolitikájára vagy a pártszerkezetben betöltött nem formális vezető pozíciójáról, a távozása egyértelműen bizonyítja, még mindig Robert Fico az első számú játékos a Smerben. Amint tudatosította, hogy fatális veszély fenyegeti a pártot, megfeszítette az izmait, és beáldozta Paškát, vélekedik a politológus. De a Polis ügynökség elemzője, Ján Baránek is úgy véli, az utóbbi napok eseményei után Paška háttérbe szorul, bár a pártelnök kárpótlásul felajánlotta neki az első számú alelnöki tisztséget, ez azonban valós hatalommal nem igazán párosul. Ráadásul tisztsége elveszítésével elveszítheti a „saját” embereit is a párton belül. A tényleges hatalomnak ugyanis óriási a vonzásköre, amit viszont Paška most elveszített. Baránek szerint a házelnök távozásának legfőbb küldetése az a tény, hogy Robert Fico újra erősebb kézzel irányítja a pártját. Csak utána következnek a kaliňákok, maďaričok és hasonlók. Fico nélkül ugyanis a Smer olyan, mint a HZDS Mečiar nélkül, mondta. Amíg Fico a helyén van, a küzdelem a párton belüli pozícióért a keleti és a nyugati szárny között nem csap át testvérháborúba, amivel a párt preferenciaszavazatokat veszíthetne. Robert Fico tudja ezt, ezért nem engedi.
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50040,50012,49967,49947″}
