Dosztojevszkij nagy regényében, A Karamazov testvérekben Ivan, a gőgös emberisten – szemben a szelíd istenember Aljosával – úgy véli, hogy a világ részvétlen őrlőmalom, melynek kerekei között sem a bűnös, sem az ártatlan nem számíthat irgalomra, ezért elutasítja mind a teremtést, mind a Teremtőt.
E dölyfös lázadás mindent szabad anarchiájába vezet, mely a Semmi műveit, a céltalanság poklát szüli meg, s erkölcstelen züllésbe, anarchiába, narkómániába, nihilbe és megsemmisülésbe torkol. Voltaképpen az Aldous Huxley Szép új világ című regényében megjövendölt, a kultúrából kivetkezett civilizáció létrejöttéről van itt szó, arról a túlszekularizált, egyetemes cél nélkül maradt Európáról, melynek Parlamentjében a liberalizmus köpönyege mögé bújó, kereszténygyűlölő szemfényvesztők a „demokrácia” nevében teljes mellszélességgel kiállnak például a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisok és transzszexuálisok egyenjogúsága mellett, mondván, az Európai Unió „olyan érdekközösség, amely az egyenlőségen, a diszkriminációmentességen, az emberi méltóság tiszteletén” alapul. Papíron.
Hisz elfelejtik, hogy eme – jogos – kiállásuk csak akkor lenne hiteles, ha nem csupán a természetellenes hajlamú, úgynevezett „kisebbségek” védelmére irányulna, hanem a természetes nemzeti kisebbségekére, illetve a természetellenesen kisebbségbe taszítottakéra is. De az egyenlőség e bajnokai erre nemigen mutatnak hajlandóságot. Keserű iróniával szólva, a melegek védelmekor – főleg a házasságuk, majd a mások gyermekének örökbefogadási jogát illetően – bizonyára Mózes könyvéből, a Genezisből merítik érveiket, ahol ez áll: „Teremté tehát Isten az embert az ő képére: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, igen jó.”
Lám, a Szentírás férfiúról és asszonyról beszél, hogy ők szaporodjanak és sokasodjanak, betöltve a földet, és Isten ezt nevezi jónak; viszont a fajtalankodásról ezt írja Mózes harmadik könyve: „És ha férfi férfival hál, utálatosságot követnek el mindketten; vérük rajtuk.”
Ám a szép új világ logikája és eszméje egészen más. Nemrégen, a családok világnapján, Milánóban, a milliónyi összegyűlt keresztény mellett ott lobogtatták zászlóikat a melegek is, azt hirdetve, hogy ma már egy család nem az, ami egykor volt: az ember összeállhat egy kutyával vagy kecskével is, s az már család lesz – így jöhet a szociális támogatás! Íme, a liberálisok „emberi méltósága”! Különben pedig, hirdetik a melegek, Jézus is homoszexuális volt!!! E liberálfasiszta logika szerint holnap az egyenlőség nevében Szodoma mellett is kiállunk, meg a pedofilek, a kábítószer- és gyermekpornó-kereskedők mellett, hiszen fenyítésük sértené az emberi szabadságot és méltóságot.
•
Nemrég egy buzgó, magát liberálisnak mondó újság – a hülyeség csimborasszójaként – „homofób gyűlölködők dorbézolásának” nevezte a február 7-i népszavazást, és „megtévedt lelkeknek” azokat, akik részt vesznek rajta, mert – félrevezető módon a farizeusokhoz szóló Jézust idézve! – „nem tudják, mit cselekszenek”!!! Nagyon is tudják, épp ezért mennek el szavazni: azt szeretnék, hogy a melegek ne tehessék meg a – voltaképpen számukra is – megsemmisítő lépést egy ártatlan gyermek örökbefogadásával.
Ugyanez a lap a közelmúltban két homoszexuális hím pingvin csodálatos életéről számolt be, arról, hogy az értékvesztett, jövőtlenségtől szenvedő 21. század anarchista-terrorista zajongásainak, európai uniós szegénység-tüntetéseinek terhes napjai közepette e két meleg, liberális hím pingvin kiköltött egy pingvinfiókát. Az összeházasodott homokos császárpingvinek egy nyugat-európai állatkertben vitték végre világraszóló, példamutató és megszívlelendő tettüket, amely által büszke szüleivé váltak egy aprócska, röpképtelen madárnak.
Úgy tűnik – olvashatjuk e „részegen bicikliző, homofób keresztény fundamentalistákat” emlegető és támadó, ám a melegházaspárok gyermek-örökbefogadását rendszeresen támogató újságban –, szóval, úgy tűnik, nemcsak az emberek sajátja, hogy változtatni képesek a hagyományos családmodellen; ezek a liberális nézetek már az állatvilágban is megjelentek: a homoszexuális császárpingvin páros, egy sikeres költési kísérlet eredményeképpen (a meleg pingvinpár egy áltojáson gyakorolta a kiköltést) most büszke örökbefogadó szülei egy apró pingvinfiókának.
S hogy ez a sületlenség még sületlenebb legyen, ugyanezen lap tudatja velünk: a homoszexuális „bejegyzett élettársi kapcsolatok esete kicsit olyan, mint a kettős állampolgárság”. Ugyanis mindkettő – mármint a melegek és a kettős állampolgárok ügye – csupán Szlovákia lakosságának „egy szűk körét érinti”, tehát kisebbségek; s természetesen az anyaországtól elszakított felvidéki magyar nemzeti közösség – a magukat épeszűnek tartó, macskaszalajtott „politológusok” szerint – éppúgy kisebbség, mint a homoszexuálisok, akik – e logika nyomán – az előbbiekhez hasonlóan autonómiát is követelhetnek, meg anyagi támogatást gyermek-örökbefogadásaik jótékony társadalmi hatásának propagálására.
A hepiendhez még hozzátartozik: miközben a kicsapongó életű, házasságtörő, céda nőstény pingvin kétszer is elhagyta hím párját és tojását, a homokos pingvinpár már annyira vágyott egy fiókára, hogy előtte döglött heringet is megpróbált kikölteni.
Íme, a liberális pingvinek „hagyománytól eltérő családmodellje”, akik ellesték, követésre méltónak találták a liberális eszmét: a melegek házasságát és vágyukat, hogy mások gyerekeinek büszke örökbefogadóivá legyenek. A gond már csak a döglött heringek kiköltésére tett erőfeszítéssel van: ezt vajon milyen liberális tanokból lesték el a pingvinek? Vajon mi helyettesíthetné a döglött heringeket a meleg házaspároknál?
S van itt még néhány további kérdés is? Mi lesz, ha szép lassan fellázad, helyesebben követni kezdi a melegeket, illetve pingvineket az egész állatvilág, s liberális és meleg akar lenni minden hiéna, saskeselyű, csótány, patkány, tehén, cinege és vadgalamb?
S esetleg a növényvilág is bejelenti igényét a „libertinus melegségre”: ezután a sztaminaták a sztaminatákhoz ragaszkodnak, a pisztillaták pedig a pisztillatákhoz, a hímivarú a hímivarúhoz, a nőivarú a nőivarúhoz, a porzós a porzóshoz, a bibés a bibéshez?!
Kapkodhatják majd a fejüket az Európai Parlamentben: ha nem teszünk valamit, kihal az állat- és növényvilág, s velük együtt az emberi faj. Mi lesz akkor a gyönyörű, liberális eszméinkkel, az emberi méltósággal, miszerint a melegek boldog házasságot érdemelnek – hiszen a házasságok az égben köttetnek. S ami a legpusztítóbb és legészvesztőbb: mi lesz az azonos neműek által örökbefogadott gyerekekkel, milyen megsemmisítő, akár öngyilkosságba hajszoló sors vár rájuk – kitéve iskolatársaik elkerülhetetlen csúfolódásának, miszerint „férfi az anyád, férfi az apád” vagy „asszony az anyád, asszony az apád” – persze, ismerve a mai szabad szájú fiatalokat, ennél sokkal vaskosabb szavakba öltöztetve gúnyolódásaikat és zaklatásaikat.
Félve, de jogosan kérdezzük: vajon az örökbefogadást oly hevesen támogatók akkor is így kardoskodnának-e, ha – ne adj’ isten – arra kerülne sor, hogy az ő gyermekük, unokájuk kényszerülne, mintegy sorscsapásként, egy meleg házaspár „boldog családjába”?
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51513,51504,51502,51460,51448,51431,51368″}
