Van abban valami vérfagyasztó cinizmus, amikor egy biztonságpolitikával foglalkozó fórumon egymásnak adják a kilincset azok, akik erőn felül teljesítettek azért, hogy a világot még veszedelmesebbé tegyék. Akik országuk politikájára gyakorolt hatásuk folytán közvetlenül is felelősek országok destabilizálásáért – s ennek következtében milliók haláláért és/vagy jövő nélküli nyomorultakká (most úgy hívják őket: menekültek) való válásáért. Persze a biztonságpolitikai fórumok természete már csak ilyen. Így volt ez a legutóbbi pozsonyi GLOBSEC-fórumon is, ahol szentbeszédet tartott napjaink egyik legaktívabb háborús apostola (azaz biztonsági rizikófaktora), John McCain amerikai szenátor is.
A világot az újabb égés felé taszigáló arizonai szenátor persze Pozsonyban sem mondott semmi újat, legalábbis semmi olyat, amit már ne mondott volna el legalább százszor – pont úgy, ahogy a rossz emlékű néhai német birodalmi propagandaminiszter is tanította. McCain Ukrajna (melynek destabilizálásában országa kulcsszerepet játszott – lásd pl. Nuland államtitkár-asszony „Fuck EU” néven ismert „nem hivatalos” állásfoglalását) helyzetét használta fel arra, hogy hallgatóságát Oroszország ellen hergelje. Egyébként teljesen fölöslegesen: a talpnyalók e nélkül is tudják a dolgukat, míg a gondolkodni hajlandók már csak bóbiskolnak McCain szenátor fárasztó önismétléseitől. Csak a rend kedvéért idézzük a legjobbakat: „Hisszük, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nem csak Ukrajna, de Európa számára is fenyegetést jelent”. A megoldásról röviden: „nagyon sok fegyverre van szükségük”. Mármint Ukrajnának. És ők, a háború amerikai apostolai mindent meg is tesznek azért, hogy a kellő nyomást helyezzék az Obama-kormányzatra Ukrajna felfegyverzését illetően. Nyilván fölösleges is feltenni a kérdést: kinek, kiknek áll érdekében mindez?
McCain egyúttal elégedetlenségének is hangot adott amiatt, hogy az úgynevezett Nyugat nem mutat fel kellő egységet az orosz veszedelemmel szemben. Értsd: nem mindenki követi oly birkamód az USA utasításait, ahogy azt a világrendőr elvárja. Ismerve a Fico-kormány álláspontját az orosz kapcsolatokat illetően, e megjegyzés nyilván nem véletlenül kapott erőteljesebb hangsúlyt éppen itt, Pozsonyban.
A szlovák belügynek azonban mindezek után arra futotta, hogy körbeugrálja a habzó szájú amerikai politikust. Robert Kaliňák belügyminiszter ugyanis azon örvendezett, hogy az amerikai delegáció érdeklődést mutat a szlovák területi védelmi rendszer iránt, amelyet Szlovákia használ határai védelmére. Különösen érdekes számukra az a georadar, amely alkalmas a földalatti járatok, alagutak felkutatására. Ez pedig az USA számára igencsak hasznos kis találmány, hiszen a Mexikóból az USA-ba áramló drogkereskedelem jó része ilyen földalatti utakon bonyolódik. No persze lehet, hogy a brutális amerikai drogproblémával nem radarokkal lehetne a leghatékonyabban harcolni, hanem mondjuk a kereslet oldaláról megközelíteni – ám ugyan ki merné leckéztetni a tanító bácsit.
Egyszer azonban mégis jó lenne megértetni a McCain-félékkel: ezek a közép-európai vademberek annak idején tényleg komolyan gondolták a „ruszkik, haza!” szlogent, semmi szükség ahhoz a Közép-Európát akkor szégyenteljes módon cserben hagyó Amerikára, hogy a ma is érvényben lévő jelszóra emlékeztessen minket. S talán csillagos-sávos felügyelet nélkül is meglennénk valahogy…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
Fotó: SITA
{iarelatednews articleid=”54434,54126,54476,54459″}
