A Feleden szeptember 30-án megtartott konferencia egyes előadásait már ismertettük. Ebben a részben az egyházak tevékenységét és tapasztalatait foglaljuk össze úgy, ahogy azt az előadók látták.
A második rész a Zsidó-keresztény etika a tragédiák feldolgozásának és a társadalmi együttélés biztosításának gyakorlatában címet viselte. Ezt a blokkot Dušan Rybár gyermekorvos vezette, aki a Rimaszombati Zsidó Hitközség elnöke. 1945-ben született. A háború után nem gyakorolhatta magyar anyanyelvét. 30 évig Rózsahegyen dolgozott. 1972 óta Rimaszécsen és Feleden működik. Tapasztalatai szerint a 65 év fölötti roma fehér hollónak számít. Ezt a statisztikai adatok is alátámasztják – szögezte le később Alexander Mušinka kutató. A 65 évnél idősebb romák aránya Szlovákiában 3,5%-ot alkot. Kicsit sarkítva fogalmazva, a dolgozó roma rám dolgozik, mert ő a nyugdíjkorhatárt nem éli meg.
Dušan Rybár szüleinek ígérte meg, hogy a romákkal fog foglalkozni. Ennek következő az oka: Nagyszüleinek Rimaszécsen üzlete volt. Amikor megkezdődött a zsidók diszkriminálása, csak a romák vásároltak náluk. Nagyapja azt mondta, egy hajón vannak velük. 143 családtagja pusztult el. A rimaszombati zsidó hitközség 50 évig nem működött. Zsinagógájuk már nincs, de összejárnak, hogy emlékezzenek elődeikre.
A roma gyerekek zöme beteg – állítja Rybár. Ami az oltást illeti, Szlovákia ezen a téren a negyedik legjobb Európában. Mégis körükben terjed a szalmonella, a hepatitisz, miközben a roma telepeken köveket dobálnak az orvosokra. 25 roma egészségügyi asszisztenst képeztek ki, és most sehol nincsenek. Amikor változott a kormány, már nem volt rájuk igény.
Sok munka áll előttünk! – szögezte le. Az orvos, pedagógus, pap egykor meghatározó személyiség volt egy faluban. „Kezdjünk egy új fejezetet! Egy hajón vagyunk!” – mondta Majd indítványozta, hogy a konferencián egyperces néma csenddel adózzunk az áldozatoknak.
Don Peter Bešenyei, a kassai Lunik IX. lakótelep Pasztorációs Központjának rektora a Kassai Római Katolikus Érsekség roma tevékenységét mutatta be.
1990 óta dolgozik a romák között. Nyolc éve foglalkozik roma misszióval, ami eltér a szokásos munkától.
„Dialógusra van szükség a romák és az egyház között. A belső gettó lerombolása a cél, hogy hajlandók legyenek együttműködni. Az első feladat feltérképezni, hol tartunk” – mondta.
Majd kifejtette: „A legtöbben sokgyerekes családba születtek és romatelepről származnak, szüleik műveletlenek és analfabéták. Egyedi hozzáállásra, megértésre, barátságra meg szolidaritásra van szükség, hogy a kapcsolat ne legyen formális. A szabadidős tevékenységet irányítani kell, és szükséges a képzettség emelése.
Fő célkitűzésük, hogy utat mutassanak a romáknak, mely kivezeti őket a gettóból, és lehetővé teszi számukra a hit gyakorlati átélését. Konverzív narratívára van szükség, hogy személyes változás álljon be és az egyén sikereket könyvelhessen el. A szülők hatása, a sorsszerű találkozás a kulcsemberrel és saját törekvés ennek megkerülhetetlen elemei. Ezt elsősorban a lelki élet segíti elő. Ehhez szükséges egy vezető, vagyis a pap, vagy szerzetesi közösség jelenléte – 24 órán keresztül” – mondta
Majd részletesen ismertette a részfeladatokat, melyek az agresszivitás csökkentésétől a tudatformálásig, a felelősségtudat fejlesztésétől a művelődésig széles skálán mozognak. Számba vette a missziós munka eszközeit, de a buktatókat is, melyek szintén szerteágazó képet alkotnak az előítélettől a bizalmatlanságig, a negatív tapasztalatoktól az anyagi háttér bizonytalanságáig, a vízió hiányától az értetlenségig.
Hangsúlyozta: a cél, hogy az egyén hosszú távon rendezett, integrált környezetben éljen és magasabb műveltséget szerezzen. Ez a régi közösségtől és családtól való részbeni szabadulással jár. Az ilyen egyén szükségét érzi, hogy a többségi társadalom tagjaival kapcsolatot tartson fenn, és annak értékeit sajátítsa el. Új életcélok fogalmazódnak így meg bennünk.
A szegénységtől való megszabadulás bonyolult, sokrétű erőfeszítést igénylő feladat. Az egyházaknak, a társadalomnak egyaránt vannak feladatai ezen a területen. A katolikus egyház előnyei közé tartozik, hogy saját struktúrával, hierarchiával és hagyományokkal rendelkezik. Érdekes módon, az előadó ezek között a szimbólumokat, a képeket és a Szűz Mária iránti tiszteletet tartotta fontosnak kiemelni. Gyakorlati oldalról megközelítve, széles kínálattal élhet, anyagi háttere biztosított, a nevelés kiterjed a lélek területére és biztosítja annak szabadságát.
Ezt követően ismertette a roma pasztorációs központokat és kápolnákat, melyekből nyolc található a Kassai Római Katolikus Érsekség területén.
Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspök-helyettese a református egyház romamissziós programjával kapcsolatosan kifejtette: az egyházak a Szentírás alapján hirdetik, az Isten egy embert teremtet, nem húszat. A zsidó-keresztyén kultúrkör nem tekint a különbözőségre, mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akiknek szolgálniuk kell. A keresztyén egyházaknak bizonyságtétellel és misszióval kell élniük. A jelenlegi társadalmi berendezkedés, akár Szlovákiáról, akár Magyarországról van szó, az egyházaktól semlegességet vár el. Habár az utóbbi helyen elmozdulás tapasztalható ezen a területen.
A történelmi egyházak be tudnák tölteni a roma integráció terén a hatalmas és szolgáltató feladatot, ha egyenesen nem gátolnák őket ebben. Meggyőződése, hogy Közép-Európa közös célunkat gátolja. Nem csak a roma társadalomban létezik morális deficit.
Sok esetben az az érzése, hogy az egyházaktól azt várják el, egy-egy válságszituációban jelenjenek meg, de hitbeli töltet nélkül. Ne beszéljenek Istenről, Szentírásról, tízparancsolatról… Mintha a civil szféra része lenne. Ez olyan, mintha egy focicsapatot azzal küldenének az arénába, hogy játsszon, de gólt ne lőjön. Pedig ez létérdek, mert nem tudnak másképp szolgálni. A közép-európai társadalmak jelentős témaköröket hagynak figyelmen kívül. Magyarországon előrébb tartanak.
A felvidéki reformátusoknak 320 gyülekezetük és 230 parókiájuk működik. Ez egy olyan potenciál, amivel a társadalomnak élnie kellene – véli Géresi.
Tóth Zsuzsanna, a Református Cigánymisszió vezetője a terepen dolgozik. Ahogy a püspök-helyettes mondotta, ha száz lenne belőle, akkor jó eredményt érnének el.
Az előadó hangsúlyozta, nem a romák nélkülük, hanem velük együtt gondolkodva lehet csak eredményes ez a munka.
Tóth Zsuzsanna kifejtette: Gömörben „a legsötétebb rész” található. Ami hiányzik, az a templom hívása és a nyitottság. Fontosnak tartja az összefogást. S mint elmondta, Krisztus parancsa is az: Tegyetek tanítványokká minden népeket! Ezt több előadó is hangsúlyozta.
„Nem az integráció az elsődleges, hanem Krisztushoz való vezetés. Az egyházi befogadás, a szeretet az elsődleges. Ez olyan gyógyszer, amit nem az egészségesnek kell adni, hanem annak, aki rászorul!
A romák maguk sincsenek tisztában önmagukkal. Nem szégyenkezniük kellene, hanem büszkék lehetnének származásukra” – mondta.
Majd feltette a kérdést, van-e mérhető eredménye munkájuknak? Előadását fényképek vetítésével fűszerezte. Láttunk lepusztult putrit, házi bibliaórát, családi napokon készült felvételt.
A misszió során bevonják a romákat a különböző hasznos munkákba. Például iskolakerítést festenek. Fontos az önkéntesség és a példamutatás, mert akkor szívből csinálják. Szemléletformáló előadásokkal segítik őket, ahol a missziológiai és a romológiai alapokat is elsajátíthatják. Kreatív bibliaórán vehetnek részt, ahol mód van bizonyságtételre. Az élménypedagógiai módszertan a közösségfejlesztést szolgálja. Tág tere nyílik az ötleteknek és a bevált módszerek alkalmazásának. Ebben segít a Magyarországi Református Egyház és a svájci evangélikus egyház segélyszolgálata (HEKS) – magyarázta.
Majd így folytatta: Mellettük kell állni. A munka akkor hatékony, ha a falu vezetése jelen van, a pedagógusok és a közösség szintén. Egy sportnap erre kiváló alkalom. A lelkészeknek fel kell ismerniük a falu vezető személyiségeit. Orvosolni a bajokat csak Jézussal lehet.
Pacsai János görög-katolikus protopresbiter Árnyékból a fény felé címmel a roma integrációs törekvésekről számolt be a Miskolci Egyházmegyében. Az alapfogalmakkal kezdte.
Az állam feladata a közjó előmozdítása, ám az egyház az üdvösségre figyel. Szükséges, hogy a kettő együttműködjön. Mindannyian ugyanannak a Teremtőnek vagyunk az alkotásai.
Ő kis faluban született, ahol 40%-os a cigány lakosság. Együtt nőttek föl. Akkor nem érzékelte a különbözőséget, pedig szüleit sokszor kifosztották, megbántották. Nincs benne indulat, harag, inkább motivációt érez. Közösen kell az árnyékból a fény felé lépni – mondja.
Nem arra gondol, hogy cigányokról van szó, hanem olyan embereket segít, akiket előre kell vinni. A keresztény életforma felemeli őket, csak az adhat megoldást gondjaikra. Egy magaslatról egészen másképp látják a világot és önmagukat. Előmozdítani a megújult életet bizalom nélkül lehetetlen. Ezt erőszakolni nem lehet.
A Miskolci Egyházmegyére is jellemző, hogy a kistelepüléseken a lakosság nagyon idős és az aprófalvak cigány többségűek, miközben aggasztó az egészségi állapotuk. A magyar lakosság nem szívesen száll velük egy buszra. Olyan segítségnyújtást kell adni, ami fejlődésüket mozdítja elő, a lelki-szellemi segítség a szemléletváltás érdekében történik. A munkahelyteremtés és köznevelés sokszínűsége is nélkülözhetetlen. Vallásismereti kurzusokat is indítanak.
Az Európa Uniónak eddig nem volt tapasztalata ezzel kapcsolatosan, most majd lesz! Tanulás és tapasztalat. Mindkettő értékes. A nyugati kultúra a tanulás felé ment el.
Külön gond, hogy a papi családok is elszegényednek. Az egyházon belül is segítségnyújtásra szorulnak. A Miskolci Egyházmegye adományokkal is támogat. „Nekünk nem tulajdonra van szükségünk, hanem arra, ami segít. Önkéntesekre” – mondta.
Nemcsak a gyerekeket, hanem a szülőket is befogadták, mert érdekelte őket, mi történik csemetéikkel. Azok meg azóta egy-két osztályzattal javítottak. Tele vannak élettel és örömmel. A gyerekeken keresztül sikerül „megfogni” a szülőket. Segítettek új otthont teremteni a régiből. Az egyház befogadó hely, mely a sebek bekötözését szolgálja. „Krisztus számít rád! Kis kovász lehetek, rajtunk is múlik, milyen lesz egy falu képe 20 múlva” – jegyezte meg.
Nagy Ákos Róbert, a Gömöri egyházmegye esperese a gyülekezeti szerepvállalást és a társadalmi esélyegyenlőség biztosításával kapcsolatosan a gömöri falvakban elmondta, nagyon hátrányos helyzetű vidékről van szó, ahol messze legmagasabb a munkanélküliség. Ezzel együtt jár az fiatalok elvándorlása. Ennek következtében a falvak elöregednek, a cigányság aránya meg egyértelműen növekszik. 2040-ig nem épül ebben a régióban olyan út, mely a gazdasági fejlődést biztosítaná.
„Ebben a helyzetben kell megtalálnunk a helyünket” – mondta. Beszámolt, hogy az 58 gyülekezetben, mely ugyanannyi templommal rendelkezik, elsöprő többségében magyar anyanyelvű romák élnek. A missziókban magukra maradnak, a szlovák anyanyelvű római-katolikus papokkal nem találnak hangot. Ezt Dušan Rybár orvos is kifogásolta, amikor szóvá tette, hogy a Gömörbe küldött hét római katolikus pap közül egy tudott magyarul. A rozsnyói püspökség igazán ismerhetné a helyzetet!
Ezekben az apró falvakban rengeteg a negatív tapasztalat – folytatta az esperes. „Ez óriási kihívást jelent. Sok faluban atrocitások érik az embereket, eltűnik a kerékpár, kiürül a csűr. Sajókeszin a református lakosság elfogyott, a templomon már nincs tető, eltűntek a padok. Minden, ami fűrészelhető, eltüzelték.
Az egyes közösségek különböző módon viszonyulnak a romákhoz. Vannak befogadó települések. A hanvai gyülekezetben minden roma református hittanra jár, együtt ülnek a templomban. Viszont vannak közösségek, amelyek elzárkóznak. A kisebb falusi iskolák jelentős részében roma gyerekek vannak többségben. Így az iskola is öntudatlanul roma missziót végez” – mondta.
Komoly feladat a lelkipásztorok szakmai képzése. Az előadónak arról nincs tudomása, hogy a teológusokat felkészítenék, hogyan kell egy roma közösséghez kapcsolódnia. Pedig néha a faluban ez az egyetlen intézmény, mely működik.
Ha a településen van kihasználatlan ingatlan, az egyház azt felhasználhatja. Ott akár gyermekekkel lehet foglalkozni, hogy felkészítsék őket az iskolára. Máskülönben úgy kerülhet az első osztályba, hogy a ceruzát sem tudja kézbe fogni. Nagy siker, ha együtt tudnak alkotni. Igen szűkösek a lehetőségeik, az anyagi források nem elegendőek. Nagyon kevés az az összeg, amit fel tudnak használni. Azzal kell szembesülni, ha a szociális programokba bekapcsolódnak, ahhoz a munkához segítséget találhatnak. „Elindultunk egy úton, igyekezetünket megáldja az Isten!” – bizakodik az esperes.
Gáll László rimasimonyi református lelkész a gyermektáborokról beszélt, ahol 22 roma és nem roma gyerek vett részt bibliaórán. Hasonló szociális helyzetűek. Idén már különböző rendezvényekbe kapcsolódnak be.
„A problémát nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Nagy segítséget nyújt a svájci protestáns segélyszervezet” – mondja.
Majd elmesélte, hogy visszakaptak iskolaépületet, a gyermeket korcsoportok szerint foglalkoztatják. Beindítják a Biztos Kezdet programot, ahol kismamákkal és apró gyermekekkel foglalkoznak.
Az irgalmas szamaritánus története ott kezdődik, hogy az odamegy a rászoruló emberhez. Tartott az ellenszegüléstől, de csak két ember okozott gondot. Az emberek ha látják, van értelme, segítenek. Süteménnyel, gyümölccsel, ki hogyan tud. Nem kell ehhez iskolai végzettség. A gyerekek jönnek, kedvesek, helyesek. Bekapcsolódni a programokba öröm és az eredmény gyümölcsöző.
Szirmai István főtanácsadó ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy az egyházakban elképesztő tapasztalatmennyiség gyűlt össze. Szükség van a munkájukra, főleg a cigányság körében. Sápos Aranka szerint az egyházak munkáját viszont a társadalom alábecsüli. Pedig micsoda potenciál rejlik bennük.
Makkai László a magyarországi Görög-katolikus Roma Szakkollégiumról beszélt Az egyházi oktatás tapasztalatai a romák integrációja terén – edelényi esettanulmány címmel.
2010-ben egy roma közösség azzal az igénnyel állt elő, hogy kellene egy roma kollégiumot alapítani. Ezt akkor a politikusok és roma vezetők nem hallották meg, így az egyházakra hárult a feladat. 2011. március 17-én a hálózat megalakult. A négy történelmi egyház szándéknyilatkozatot írt alá és életre kelt a szakmai Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, mely Szegeden, Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben és Budapesten működik.
Ez Európában egyedülálló kezdeményezés! 22-35 fő között mozog a létszám.
Mit szeretnének elérni, mi a céljuk? Akkor működik jól a kollégium, ha nemcsak romákat vesznek föl. A tapasztalatok jók. Ő 5 év alatt egy fegyelmi ügyet tárgyalt volna. Egy sem költözött ki a kollégiumból. Barátságok, szerelmek szövődtek. Vállalják egymást. Céljaik közé tartozik az identitás erősítése. A diákok fele az identitásával nem tudott mit kezdeni. Magyarnak, cigánynak vallják magukat? Nem kettős identitás a cél, hanem az integrált identitás!
A program több lábon áll. Milyen nehéz a középiskola, ha a bürokratikus rendszer útvesztőit kell kiküszöbölni. Voltak megjegyzések az egyetemen, mit keres itt egy roma? Három tanulmányi programot indítottak. Önismeretit, lelkiséget megerősítőt és nyelvit. Ez a három kötelező. Havonta, hetente kell teljesíteni a feladatokat. Ezt vállalják és a közösségi szolgálatot. 15 órát hátrányos helyzetű iskolákban kell ledolgozniuk. A mentori hálózatot oktatók biztosítják. Rendszeres kapcsolatot kell tartaniuk. A mentorok írásban számolnak be az eredményekről. Így világos képet alkothatnak. Látják, hol kell segíteni. Eddig 13-an végezték el az egyetemet, tízen sikeres nyelvvizsgát tettek, ketten utólag.
Fontos az utánpótlás – mondja tovább Makkai László. Több középiskolával tartanak fönt kapcsolatot. Diákjaikat visszaküldik oda, ahonnan jöttek. Nézzenek körül, ki tehetséges. Egy-két középiskolást kell találniuk. Ezen túl ügyelnek rá, hogy azok, akik végeznek, munkát kapjanak. Megtanítják őket, hogyan kell felöltözni, hogyan kerüljék el a helyesírási hibákat, miként kell megírni egy életrajzot, hogyan menedzseljék magukat. Ha egy roma fiatalban kommunikációs görcs alakul ki, halkan, hibásan beszél. A mentor elkíséri és segít. Egyszer évente visszahívják a végzetteket, hogy számoljanak be pályájuk alakulásáról.
Hálózatukat most bővítik. Pécsett, Kaposvárott és még egy kollégiumot nyitnak Pesten. Jelenleg 140 roma egyetemistát segítenek. Tartást, hitet, szellemiséget adnak. Az egyháznak több száz éves tapasztalata van. Ennek szép, ám nehéz oldala, a finanszírozás. EU-s pályázatok segítségével sikerül ezt megoldani. De 2020 után pályázati források majd nem állnak rendelkezésre.
A szakkollégiumuk egyik célja, hogy a hallgatók ne szakadjanak el gyökereiktől, éljék meg, hogy egészséges módon megmaradnak cigány identitásúnak.
Céljuk az óvodától az egyetemig kísérni a fiatalok sorsát. Az edelényi szakközépiskolából már három roma fiatal került tovább. Az utánpótlást is tudják biztosítani, mert igény van rá. Egyre több fiatal gondolja úgy, érdemes tovább tanulni. Annak ellenére, hogy fiataljaik többségét nem a család motiválta, már a középiskolába járva a testvérek javasolták, nézzük inkább az RTL-klubot, aludjunk még és magukra húzták a takarót. „Bolond vagy, nem kell iskolába járni!” – mondogatták.
Vannak települések, ahol a fiatalok már álmodni sem mernek. Kritika is éri őket, hogy a felső réteggel foglalkoznak. Igen, náluk elitképzés folyik. Egy diák 51.000 Ft kap havonta. De ha nem teljesít, akkor az ösztöndíj arányosan csökken. Így, ha kikerül az életbe, már tudja, semmi sincs ingyen. Jó közösség alakult ki. Rendszeresen járnak osztályfőnöki órákra. Határon túlra is ellátogatnak. Kolozsvárott jártak, meg Rómában is. A tapasztalatokat szívesen átadják, nem kell a korábbi nehézségekkel szembenézni, azokat meg lehet kerülni.
35-40 év múlva így Magyarország felzárkózhat – jelentette ki az előadó.
(Folytatjuk)
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”56511″}
További fényképek a Képgalériánkban ITT érhetők el.
