A schengeni állapot rosszabb, mint a vérgőzös szocialista éra szituációja. Akkor legalább átkerekezhettünk bátran.
Például azt tudták, hogy Sátoraljaújhely hazánk egyik legszebb fekvésű települése? (Szerintem persze a legszebb, de én elfogult vagyok, mivel Sátoraljaújhelyen születtem és cseperedtem, amíg csak be nem szippantott a Budapest-központú médiavilág.)
Vagy arról hallottak, hogy a zempléni hegyekben eredő újhelyi ivóvíz majdnem ásványvíz minőségű, ezért épp csak belefér a vezetékes hálózaton továbbítható kategóriába? Netalán tudnak róla, hogy a sátoraljaújhelyi kettes sípálya Magyarország egyik legjobb versenyhelyszíne lehetne, ha végre normális téllel ajándékozna meg bennünket a sors?
Ugye, hogy nem. Hiszen egy Sátoraljaújhely nagyságú település kizárólag valamiféle botránnyal képes elérni az országos sajtó ingerküszöbét; ahogyan az történt most is, a schengeni határnyitás, pontosabban határzárás apropójából. Ha valaki nem követte volna az eseményeket: a város Trianon után Szlovákiához csatolt része, a Slovenske Novo Mesto néven önálló közigazgatási egységként működő másfél utca polgármestere elrendelte, hogy a schengeni övezethez történt csatlakozás örömére tartott ünnepség után behajtani tilos táblákkal zárják le a régi határátkelőt. Majd, amikor az éj leple alatt ismeretlenek leszerelték a táblákat, súlyos virágládákkal fizikailag is eltorlaszoltatta az útszakaszt. Vasfüggöny helyett virágfüggöny. Vicces.
Mindez azt jelenti, hogy gépjárműtulajdonos-szemmel nézve minden maradt a régiben, mivel az átkeléshez továbbra is el kell fáradni a tíz kilométeres kerülőt jelentő új határátkelőhöz. Egyébként a szlovák illetékes indoklása is ezen alapult, mármint hogy védeni akarja települését a várhatóan növekvő autóforgalomtól. Meg a biciklis- és kismotorforgalomtól is, mert a tábla plusz virágágy kombó bizony kizárólag a gyalogos átkelést teszi lehetővé – ilyetén a schengeni állapot rosszabb, mint a vérgőzös szocialista éra szituációja. Akkor legalább átkerekezhettünk bátran.
Csakhogy. Ezzel a behajtani tilos húzással el lehet trükközni egy darabig, ám az úttorlasz sehogy sem fér össze a schengeni szellemiséggel, az írott szabályokkal meg pláne. És a forgalomnövekedéstől való rettegés is jól hangzik, ám ha a kamionokat nem eresztik rá az érintett szakaszra, máris megoldódik a „probléma”. (Jut eszembe: már rég kész a települést elkerülő út terve, csak hát fideszes az újhelyi polgármester, ami az álmoskönyv szerint nem sok jót, és még kevesebb pénzt jelent szocialista kormányzás idején.)
Tehát más lehet itt a háttérben. Ha a Rákóczi utca elszakított alsó harmada ismét egységbe forrna az anyatelepüléssel, akkor Novo Mesto elveszítené jelentőségét. Polgármesterestül, ugyebár.
A legfrissebb hírek szerint egyébként a szlovákok sétányt szeretnének a blokád alá vett útszakaszon kialakítani. A legfrissebb újhelyi pletykák szerint pedig a másik, az új határátkelő vonzáskörzetébe települt vállalkozások tulajdonosai elégedetten dörzsölik a tenyerüket. Amúgy európai módra.
Dévényi István, Heti Válasz
