Fotó: tenyek.sk

Remélem, a pozsonyi Čajak utcai pártszékházban kivétel nélkül mindenki az asztal alá olvadt a rettentő nagy megtiszteltetéstől. Hogy tudniillik a hidas pártütők gyülekezete a sajtón keresztül megüzente, hajlandó – még egyszer: hajlandó! – tárgyalni a Magyar Közösség Pártjával.

Ilyen a világon nincs. Egyszerűen fizikai képtelenség az a több méter vastag bőr, ami ehhez szükséges: „Bízunk abban, hogy az MKP a közeljövőben összeszedi magát, és nem csak egy évvel a választás előtt kap észbe, amikor már túl késő lesz”. Ezt üzente a vegyespárt a szóvivőjén keresztül.

Nos, azon lépjünk túl gyorsan, hogy mekkora bunkóság ez a bizonyos szóvivői nyilatkozat, amiről bővebben ITT lehet olvasni. Mondhatni, csak a szokásos, ráadásul a Most-Híd elnökének bevett figuráihoz képest mindössze pajkos csiklandozás, ami Matej Kováč szóvivő szájából elhangzott.

A Most-Híd az elmúlt hetekben előadott mutatványával méltán vált közutálat tárgyává – a szótárakban a hazugság, aljasság, kapzsiság, árulás, ocsmányság közös többszörösévé. Olyan szervezetté, amelyet nemcsak a politikai ellenfelek vetnek meg, de azok is, akik egykor szövetségesüknek, partnerüknek hitték. És jó eséllyel a mostani cimborák – Fico és Danko – is csak ennek megfelelő „bizalmat” táplálnak iránta.

És most úgy invitálják találkozóra a magyar pártot, hogy előtte egy kicsit még megköpdösik: „A Most-Híd meghívása és tárgyalási hajlandósága az MKP-val továbbra is érvényes. Amennyiben az MKP talál magában annyi erőt, hogy a kimondott szavak után hajlandó legyen a reális együttműködésre Dél-Szlovákiában, a Most-Híd párt kész a tárgyalásokra.”

Ebben egyet is érthetünk. Bízunk abban, hogy az MKP a reális együttműködés híve, nem pedig az a lepel, amivel a Most-Híd befedheti meztelen testét. Reális együttműködés – igen, elvtelen paktumok, választók becsapása és hetenként változtatott álláspont à la Most-Híd – nem!

Akárhogy is: az MKP-nak nincs miért kapkodnia. A Most elérte, amit akart: maga alá gyűrte a Hidat, hogy mindenáron a kormánykerék mellé állhasson. Akkor hát miért ne hagyhatnánk egy ideig még főni ebben a lében?