Az anyaországban és az elszakított területeken minden magyar ismerte és tisztelte a nemzet tanítóját Tamás Ilonka nénit. Elsőként kapta meg a Magyar Becsületrendet és az Európai Parlamentben is több alkalommal szóba került az emberi méltóságért és nemzetünk védelmében kifejtett, haláláig tartó küzdelme.
Néhány napja, úton Brüsszelbe a repülőn azon gondolkodtam, hogy az Európai Parlament meghallgatásán miként tudom a számomra biztosított szűk időkeretek között érzékeltetni a felvidéki jogfosztottak kilátástalan helyzetét.
A kézenfekvő megoldás a 104 esztendőt megélt Ilonka néni és leánya Anikó kálváriájának felvillantása volt. Pusztán azért, mert a szlovák alkotmányban bízva felvették és megvallották magyar állampolgárságukat minden joguktól megfosztották őket és Anikótól még az ingyenes orvosi ellátáshoz egy élet munkájával megszerzett jogot is megtagadták. Halála a jogfosztó hatóságok döntéshozóinak lelkén szárad.
Ilonka néni halála előtt néhány nappal még megtudhatta, hogy az ügyükben már másodízben benyújtott petíciómat befogadták, de sem neki, sem jogfosztott társainak a mai napig nem adtak elégtételt.
A magyar nemzet története a megpróbáltatások soha meg nem szakadó láncolata. Az, hogy ennyi próbatétel ellenére még létezünk, azoknak köszönhető, akik mindennél fontosabbnak tartják magyarságukat.
Születése napján szeretettel és hálával emlékezem nemzetünk tanítójára.
A szerző az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke
