Honfoglaló vezérünk, Árpád 907-ben, természetes halállal távozott az élők sorából. Uralkodó leszármazottait csak mintegy 800 évvel később kezdték „Árpád-házi”-aknak nevezni. A napjainkban az aktuálpolitika homlokterébe került árpádsávok is csak évszázadokkal Árpád halála után díszítettek először királyi címert és lobogót.
„Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból – írja Gesta Hungarorumában, az 52. fejezet végén Anonymus. Majd így folytatja: – Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak.”
A Névtelen tehát nem fejedelemként, hanem mint vezért emlegeti Árpádot. Ennek magyarázata az lehet, hogy gestája egy új haza megszerzéséért vívott csatákról, háborúról szól, amelyre azért volt szükség, mert „Szcítia földje túlontúl megtelt az ott született népek sokaságával… Akkor a választásuk arra esett, hogy majd Pannónia földjét keresik fel. Erről ugyanis a szállongó hírből azt hallották, hogy az Attila király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott. Ámde a hét fejedelmi személy közös és igaz értelemmel belátta, hogy a megkezdett útnak végére nem járhat, hacsak vezér és parancsoló nem lesz felette. Tehát a hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig Álmost… Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért – pogány szokás szerint – saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette.”
Ez volt az úgynevezett vérszerződés, amely azonban nem Árpádot, hanem az apját tette meg vezérlő fejedelemnek.
Csakhogy Árpád unokája, Tormás (Termecsü) más történetet mesélt Bíborbanszületett Konstantin bizánci császárnak, amikor – úgy 950 körül – nála járt. Eszerint Levedi vezért, a magyarok első vajdáját, akinek előkelő kazár nő volt a felesége, a kazár kagán fejedelmi ranggal akarta felruházni, mivel eddig ilyen rangú vezetőjük nem volt. Ő azonban nem vállalta, mondván, hogy a magyarok egy másik vajdája, Álmos nevű, vagy annak a fia, akit Árpádnak hívnak, alkalmasabb a fejedelemségre. Nos, hogy az Árpád dinasztia úgy került volna hatalomra, hogy a nála esélyesebb alkalmatlannak nyilvánítja önmagát, az nem hihető. Kétségtelen viszont, hogy a honfoglalás hadműveleteit Árpád irányította. Az egészet pedig az teszi különlegesen érdekessé, hogy az összes ismert magyar vezérnevek közül a Levedi az egyetlen finnugor személynév, a többi mind török. Árpádé az anakronisztikus „árpácska” jelentéssel bír. De a lényeg: Bíborbanszületettnél „a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelve fejedelemmé választották” – Árpádot, és nem az apját! További fontos momentum: Álmos soha nem lépett Pannónia földjére. És nem minden történész fogadja el, hogy Erdélyben „rituálisan meggyilkolták”, mivel vereségek esetén szinte magától értetődött az addigi vezér hibáztatása, a bűnbak-képzés – ezúttal a bolgároktól és a kunoktól elszenvedett vereség miatt. Némelyek politikai indíttatásúnak tekintik a gyilkosságot.
Az viszont biztos, hogy Árpád természetes halállal halt meg 1100 évvel ezelőtt, de hogy pontosabban mikor, azt nem tudni. A vízbe, illetve – később – a víz mellé temetés hagyomány volt az ősmagyaroknál. Hogy valójában hol van a sír Anonymus által megjelölt helye, az vita tárgya. „Attila városa” – ahogy Anonymus említi – kétségtelenül az általa rendbe hozott római település volt. Györffy György történész mindenesetre eléggé egyértelmű, amikor Pais Dezső véleményét, hogy az Aquincum és Óbuda közötti területről van szó, ekként egészíti ki: „A sírra épített Fehéregyháza a Táborhegyi út 14. táján volt”. (Anonymus: Gesta Hungarorum; Európa Kiadó, Budapest 1977, 139. o.) A Pannónia elfoglalását regényesen elbeszélő Anonymus 1746-ban, Bél Mátyás közreműködésével először (latinul) napvilágot látott műve a 18. század második felétől a 19. század végéig a magyarok legnépszerűbb történeti olvasmánya volt, amely nélkül Árpád fejedelem aligha válhatott volna a honfoglalási eposzok hősévé.
Ami az „Árpád-sávot” illeti, Árpád vezér zászlóján vagy címerén ilyenek nem voltak. Először Imre királynak (1196-1204) a pajzsán jelennek meg, ő pedig aragóniai felesége címerének mintáit vette át, ezüstté és vízszintessé változtatva az arany és függőleges sávokat. Az Árpád-házi uralkodók idején még az a fogalom sem létezett, hogy „Árpád-ház”, korukat akkor a „szent királyok korának” nevezték. Az új, és ma is használatos fogalom – az „árpádsáv” terminushoz hasonlóan – a 18. században született, s a kiváló történettudós Pray György és kollégái műve.
Echo TV
