Miután az Európai Bizottság zöld utat engedett az euró szlovákiai bevezetésének, 2009. január 1-jén az unióban tizenhatodikként Szlovákia beléphet a „kiváltságosok” körébe. A Heteknek három vezető pénzügyi szakember kommentálta a hírt.
Lengyel László, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója
Jelentős különbség van a mi és az északi szomszédunk szociális ellátása között. Egyértelműen jobb és magasabb színvonalú nálunk, mint Szlovákiában, ugyanakkor az is igaz, hogy folyamatos a leszakadásunk hozzájuk képest. A mi kormányaink az elmúlt évtizedben jelentősen „túllőtték” a szociális rendszerünket. Leginkább a családi pótlékban, a béremelésekben, és a nyugdíjrendszerben számították el magukat. Ezzel szemben Szlovákia sokat profitált az egykulcsos adórendszer, a szociális reform elindításával.
Mégis a szlovákok előtt járunk abban az értelemben, hogy nálunk már volt „osztogatós korszak”, náluk pedig nem zárható ki, hogy a mostani, felhalmozást követő időszakot követheti hasonló eljárás. Nem kizárt, hogy idővel szociális feszültségek keletkeznek, és mint tudjuk, a politikusok meglehetősen populisták ahhoz, hogy feltegyék majd a kérdést: miért is ne osszuk ki a pénzt? Egy másik nehézség, hogy az euró övezetbe való bejutás után nem lesz feltétlenül felhajtóereje az ottani gazdaságnak, hasonlóan, mint Magyarországnak sem volt az EU-csatlakozás után.
A monetáris politika feladását és önállóságának elvesztését követően az infláció növekedésére számíthatunk Szlovákiában. A helyzetet nehezítheti, hogy ez a probléma valamennyi európai gazdaságban gondot okoz. Igaza van Surányi György, korábbi jegybank elnöknek abban, hogy a mostani jelentős gazdasági növekedés emelkedő infláció nélkül nehéz elképzelni, ennek leszorítása pedig a növekedésben áldozatokat produkál majd a szlovák gazdaságban.
Bod Péter Ákos, egyetemi tanár, volt jegybank elnök
Azoknak a táborát gyarapítom, akik szerint a szlovákok a maguk szempontjából nagyon helyes politikát folytattak. A magam részéről irigylem azt a teljesítményt, amellyel sikerült teljesíteniük az euró bevezetéséhez nélkülözhetetlen maastrichti kritériumokat. Az euró-zónába való belépés nem gusztus kérdése, erre ugyanis kötelezettséget vállalt minden, az Európai Unióba belépő új ország. A tagoknak csupán abban van mozgásterük, hogy mikorra időzítik a feltételek betöltését. A szlovákok, a szlovének, a ciprusiak, vagy a máltaiak a korai verziót választották, míg Magyarország, Lengyelország – a mai állás szerint legalább is – a sor végére kerül.
Nem arról az oldalról közelítem meg, hogy mekkora árat fizettek a szlovákok az euróért. Úgy vélem, az ár egybevág a józan ésszel, és az önérdekkel. Minden embernek érdeke ugyanis, hogy kicsit legyen a deficit, alacsony maradjon az infláció és a kamatszint.
Az euróhoz vezető út feltételeit csak annyira nehéz teljesíteni, mint például egy túlsúlyos embernek azt mondani: fogyjon le. Lehet természetesen azt mondani, hogy ez egy kegyetlen dolog, de azon senki sem vitatkozik, hogy dupla súllyal közlekedni sokkal nehezebb.
Ebből a szempontból sikeres volt a „lefogyasztás” és ennek köszönhetően marad alacsonyan az államháztartási hiány, nő gyorsan a gazdaság, és a bérek Szlovákiában. Sajnos a magyar átlagbérek nem nőnek második éve, miközben a szlováké 5-6 százalékkal emelkednek.
A tekintetben vitatkozom a kollegákkal, hogy az euró bevezetése, a monetáris politika feladása feltétlenül az infláció megugrásához vezetne. Magyarországon is magas az infláció, holott nemzeti kézben van a monetáris politika.
Hamecz István, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója
Szlovákiában az euró jövő évi bevezetésének lehetősége komoly előzményeket igényelt. Az egykori bőkezű, pazarló rendszert át kellett alakítani. A cél megvalósulásának érdekében a Dzurinda-kormány nagyon komoly szociális megszorításokat hajtott végre: felére csökkentette a nyugdíjat, a családi támogatásokat, a tb járulékot. Valószínűleg nem örültek neki, de nem okozott általános társadalmi elégedettséget. De valamit valamiért! Ennek eredményeképpen a szlovák gazdaság eddig soha nem látott növekedést produkál, jócskán lekörözve Magyarországot.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy van egyfajta fáziskésés. Nálunk ugyanis a ’90-es évek közepére datálható az a folyamat, amely északi szomszédunknál csupán az elmúlt 3-5 évben kezdett felfutni. Például a privatizáció, a piacnyitás, multinacionális vállalatok beengedése, amelyek biztosítják a gazdasági növekedés stabilitását.
A siker titka a szemléletváltásban keresendő. Szlovákia tudomásul vette azt a tényt, hogy egy kapitalista világban nem járható út a szociális segélyekre fektetni a hangsúlyt és ebből eltartani a lakosságot. Ellenkezőleg, a munkavállalókat, a munkavállalási hajlandóságot kell támogatni. A végrehajtott adóváltozások és szociális reform következtében jelentős cégek választják Szlovákiát, mert látnak bennük fantáziát.
Tudni kell ugyanakkor, hogy nem csak a stabil gazdasági helyzet vonzó számukra, hanem az is, hogy ott magasabb a szakmailag képzett emberek aránya, mint nálunk és többen vannak azok, akik hajlandók munkát vállalni. Ezzel szemben Magyarországon erős a korrupció, magasak a vállalkozásokat sújtó adók, és viszonylag kevés a jó minőségű és megfelelő számú munkaerő.
Megfigyelhető, hogy a közjó nem határozza meg feltétlenül a politika irányvonalát. Ma Magyarországon az emberek nemigen akarják tudomásul venni azt, amit a szlovákok felismertek. Mi a dupláját költjük szociális támogatásokra, mint a környező országokban elfogadott. Ne csodálkozzunk tehát, ha egyszer majd azt vesszük észre, hogy a környezetünkben mindenki lehagyott bennünket.
Láthatjuk, hogy bizonyos intézkedéseket nem lehet erőszakkal „lenyomni” a nép torkán, nélkülözhetetlen lenne, hogy a politikusok beszélgessenek a választóikkal. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy nem korrekt ilyen szociális politikát folytatni. Ahhoz azonban, hogy az emberek is felismerjék a változás szükségességét, rosszabbodó körülményekre van szükség. Ha nem megy másként, meg kell várni, amíg visszaesésbe, elmélyülő válsághelyzetbe esik a magyar gazdaság, talán ez hatnak kijózanítóan az átlagemberekre is, hogy meglássák, szükség van a változásokra. Ehhez azonban sok időnek kell eltelnie. Akár 10 évet is kell erre várni.
Hetek.hu
