Gyermekrablók és túszszedők (avagy cinikus cinkosaik) grasszálnak az Európai Unió üléstermeiben, a parlamentekben, a szabadkőműves páholyokban, zsinagógákban és még a keresztény templomokban is. Ezt hallván a közember rendőr után kiált, hogy fogják el a tolvajt, de mostanában az a módi, hogy a fosztogatók kedvtelésével való megbékélésre szólítanak fel minket a magukat műveltnek nevező gazemberek. Nem hiszik? Akkor lássuk a medvét!
A Szentírásból ismert bölcs Salamon király egyik igazságtevő bíráskodásának az volt a tárgya, hogy két asszony perlekedett egy gyermeken, mert mindkettő magáénak vallotta, mivel az egyiknek meghalt a gyermeke, és rabolt magának egyet. (Hasonló történetet dolgozott fel Brecht is a Kaukázusi krétakörben.) Salamon elrendelte, hogy vágják ketté a gyermeket, így jut belőle mindkét asszonynak. Erre az egyik asszony könyörgött, hogy ne tegyék, inkább lemond anyai igényeiről, míg a másik akár a gyermek pusztulásába is belement volna, csakhogy hazug mivolta ne lepleződjék le. Salamon ebből tudta meg , hogy az az igazi anya, aki a gyermek érdekében a saját boldogságát is képes feladni…
Nem tudom, hogy létezik-e még a világban Salamon királyhoz hasonlatos intézmény, de azt tudom, látom és tapasztalom, hogy elvetemült rablók, gonosz mostohák és hazudozó tolvajok bőven akadnak.
Az első világháború után a valódi okok nélkül, indokolatlanul és önkényesen feldarabolt Magyarországból megmaradt rész anyaországgá vált, melynek elrabolt gyermekei az utódállamok igájába kerültek. A mostohák pedig igazi gonosz szipirtyóként viselkednek az ártatlanul kiszolgáltatott árvákkal szemben. Elkezdték nyelvi átnevelésüket, és arra kényszerítették őket, hogy tagadják meg édesanyjukat, és hangos esküvel kellett hirdetniük, hogy a ronda mostohát tartják igazi anyjuknak. Ugyanakkor a valódi anyát azzal zsarolják mindvégig, hogy a gyermekeket megverik, megkínozzák vagy megölik, ha gyermekeiért egy lépést is tesz, pedig közben a gyermekek lelkét gyötrik, pusztítják, sorvasztják, és sokukat már sikerült a mostoha iránt lojális majommá átnevelni. Anyáskodónak, emberkedőnek és irredentának nevezik azt, aki még mindig szereti az édesanyját, és toleránsnak, liberálisnak, modernnek azt, aki a mostohát választja. Először a régi házuk képét kellett leköpniük, szétvagdalniuk és elégetniük, majd a falujukat átnevezték, iskolájukat becsukták, és utána olyat nyitottak, ahol a mostohatestvéreikkel együtt tanultak mindenféle hazugságokat. Új neveket kaptak, új szokásokat kellett megtanulni: a régi ünnepeket gyalázni s helyettük újakat jelöltek ki számukra, új ruhák, új ételek következtek, majd nyilvánosan kellett kinyilvánítaniuk gyűlöletüket a testvéreik , szüleik és őseik iránt. Minden reggel azzal kezdték a napot, hogy hálát rebegtek a „jóságos mostoháknak”, akiknek életrajzát a saját szüleik helyett kellett pontosan ismerniük. Sokan bele is haltak az átnevelő programba, de „inkább vesszenek oda, mintsem legyenek elfajzott igazi anyára várók”. Szigorú büntetést kaptak a régi otthont emlegetők, verést, ételmegvonást, dolgoztatást. Érdekes, hogy milyen sokan akadtak, akik megkedvelték a rabtartókat, és másokkal is kezdik elhitetni azt, amit már önmaguk szinte hittel vallanak, hogy ezek a mostohák, ezek a rablók jóságosak. Például volt, amikor naponta elpüfölték a gyerekeket, de amióta csak egyszer egy héten van verés, azóta mindenki azt suttogja, hogy ezek a smasszerek milyen kedvesek, és ettől mindenki boldog. A régi kertben volt egy nagy almafa, és megengedik nekik, hogy leszedhessék a termést róla, és minden századik almát ők ehetik meg. (Ez is micsoda vívmány!) A többit eladják, mert kell a mostohák gyerekeinek az új ruhára. Néha azt is megengedik újabban, hogy anyanyelvükön énekeljenek, igaz, hogy csak olyan dalokat, amelyekben a mostohaszülőket dicsőítik.
Újabban már lehetővé teszik, hogy az igazi anyjuk, aki azóta elszegényedett, mert mostanában az ő házában is részeg és rendetlen betolakodók randalíroznak, néha meglátogassa őket, de a születésnapját nem szabad megünnepelni, és kedvenc dalát sem énekelhetik el neki, s a tőle kapott ajándékokat le kell adni a mostoháknak… persze természetesen lojálisan azt kell hangoztatni, hogy ez a rablótanyává nyomorított tartomány a szabadság birodalma. „És érthetetlen, hogy ennyi fáradtságos átnevelő program és ennyi esztendő után hogy létezik az, hogy még mindig vannak, akik szeretik az igazi édesanyjukat, mert ez bizony már túlhaladott és elavult érzelmi hanyatlás csupán.” – írják a lapok. „Mert a jövendő azoké, akik elfogadják, hogy ez a helyzet megmásíthatatlan, hogy ez így van rendjén, és aki mást gondol, az egy maradi nacionalista féreg !”
…és Önök ezt miként látják, talán nyugodtan beletörődnének abba a helyzetbe, ha az önök gyermekeit rabolnák el, avagy önöket rabolnák el családjuktól?!
Ismerjük be végre, és nyissuk fel a világ szemét: A BŰNTÉNY, AZ BŰNTÉNY, A RABLÁS, AZ RABLÁS, ÉS ÉDESANYA IS CSAK EGY LEHET!
ÉS AZ A BŰNÖZŐ, AKI AZT AKARJA, HOGY TESTVÉREINKET, SZÜLEINKET, NYELVÜNKET, NEVEINKET ÉS HITÜNKET TAGADJUK MEG !!!
