ThDr. Somogyi Alfréd református lelkipásztor jegyzete –
Mózes 4. könyvében a kiváltságosnak számító Lévi törzséből származó Kórah társaival együtt fellázadt, mert Mózes elhozta őket a „tejjel és mézzel folyó földről”, vagyis az egyiptomi fogságból. Csatlakoztak a lázadókhoz még kétszázötvenen, ahogy a Szentírás írja: „a közösség vezető emberei, a gyülekezet képviselői, neves emberek voltak”.
Lázadásuk – látszatra – Mózes ellen szólt. Valójában azonban a saját helyzetükkel voltak elégedetlenek. Az egész népnek fel kellett állnia a szövetség sátra elé, szenesserpenyőikbe füstölőáldozattal. Isten parancsára a nép el kellett, hogy különüljön a lázadóktól, akiket az Úr elpusztított: megnyílt alattuk a föld és elnyelte őket.
Isten szent igéje nem a pártpolitikai érdekütköztetések példatára. Az emberi karakterek és jellemrajzok azonban évezredek távlatából is áthallásokra adnak alapos okot. Többektől hallom, hogy „bezzeg, amikor kormányon voltunk”! A „húsos fazék” időszakában utak épültek, középületek újultak, magyar intézményeink lélegzethez jutottak, de a látványos eredmények mellett, érezzük-e a nyolc év fogság-jellegét, hogy önrendelkezésünk munkálásáról lemondtunk! Cserébe viszont nem kaptunk mást, csak az állam normálisan „üzemmódját”. Sok vezető „neves ember”, polgármester, a helyi eredményeit csak a „felsőbb hátszélnek” köszönhetően tudta felmutatni, ezért most kilép, távozik, vagy éppenséggel „lemegy hídba”. Ezzel csak vezetői és szervezői képességeit leplezi le. A mostani „pusztai vándorlás” nehézségeinek időszakában is lehet eredményeket elérni, csak sokkal, de sokkal nehezebb! Ez azonban nem emberek miatt van, hanem azért, mert az állam nem működik normálisan minden állampolgárával szemben.
Kórah, lázadásával nem az eredeti cél felé akarta vinni a közösséget, hanem a számára fennálló pillanatnyi nehézséget kívánta orvosolni. Ez szimpatikus volt sok „neves ember” számára. Pedig Kórah elveszítette cél-látását, s ezáltal elveszített mindent! Meg azok is, akik őt követték.
Ott áll a nép a szövetség sátra előtt a szeneslapátokkal, és vár. Egykor majd mi is ott állunk, kezünkben a szavazócédulákkal, s várjuk, hogy mi lesz az eredmény. Ez azonban csak részeredmény lehet, nem cél! A cél ugyanis a megígért haza birtokbavétele, esetünkben az önrendelkezés! S addig minden pusztai nehézséget ki kell bírnunk, Mózesekkel, Kórahokkal, megunt mannával, de tiszta cél-látással, az Úrban bízva!
Megjelent a Szabad Újság 2009. július 1-i számában
Felvidék Ma
